bezár
 

gyerek

2018. 12. 06.
Villu szerint a világ – egy „no problem novel”
Anti Saar: Így mennek nálunk a dolgok. Cser Kiadó, 2018.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Anti Saar könyvének főszereplője, Villu egy hangulatos észt kisvárosban él szüleivel és öccsével, a "félhárom" éves Janekkel, és elmeséli nekünk, hogyan is mennek náluk a dolgok.

Tulajdonképpen nem is mennek, mert a dolgoknak nincsen lábuk, az asztal nem kel útra, és persze az emeletes ágyon alvó sem felkel, hanem lekel – lamentál a gyerek –, a felnőttek szavait nem mindig könnyű értelmezni! A felfedező gyermeki szem más, szokatlan nézőpontból láttatja az őt körülvevő világot, a nyelvet, a szavakat, mert ezek legalább annyira érdekesek, mint maguk a tárgyak. A fafűtéses kályhát például Jánosnak hívják, és etetni kell, de az asztal neve asztal, a lámpa neve lámpa. Villu a történetét a költözéssel kezdi: azt hitte, a lakást teherautóra rakják és átviszik az egész hóbelevancot a másik helyre, de nem így történt, csak a bútorokat meg a kisebb dolgokat költöztették át, maga a lakás ott maradt. Az újabb felszerelést pénzért veszik meg, és  a kisfiú csodálkozik, hogy az eladók mennyire elégedettek a cserével, még a fagyiról is hajlandók lemondani az unalmas, színes papírdarabokért. Apa szerint nincs szükség sok kacatra, Anya szerint az a legjobb, hogy ők vannak egymásnak, és ebben mindannyian egyetértenek. A hétköznapok látszólag banális menetéből, az apró momentumokból a legfontosabb tűnik ki, a család biztonságos, meleg légkörét adó együttérzés, együttműködés, annak ellenére, hogy mindenki mást – például másféle ételt, italt és játékokat szeret. Szívderítő, ahogyan elsimulnak a konfliktusok. A szülők sokszor együtt játszanak a gyerekekkel, együtt sütnek, kívánságműsoroznak, és jót derülnek azon, hogy Janek bajuszt rajzol az újságokban szereplő személyeknek. Apa bonyolult labirintusokat gyárt, az óvodás meg egy hosszabb vonat- vagy buszút alatt megoldja őket. Egyébként a könyvbe szabad rajzolni, sőt a narrátor többször felszólít, kiszól az olvasónak, hogy színezzen, rajzoljon bele, meg azt mondja: „olvasd tovább, mindjárt elmagyarázom”, vagy nagyon kedvesen meghívja magához az olvasót: „gyere el hozzám, elmesélem!”

villu

Anti Saar író, műfordító, játéktervező ezért a könyvéért 2013-ban megkapta az Észt Gyermekirodalmi Központtól az év legkülönlegesebb gyerekkönyvének járó díjat. Budapesten az őszi Margó Fesztiválon rendezett könyvbemutatóján elárulta, hogy a hétköznapi dolgokról írni komoly kihívás, de sokat segít a humor. A gyerekek alapvetően mindig viccesek, értik a humort, és amikor egy 5-6 éves békaperspektívából nézi a felnőttek világát, abban rengeteg abszurd humor van. A gyerekkönyv megírása előtt szemiotikával foglalkozott, és amikor nem ír, leginkább francia szépirodalmat és egyéb filozófiai műveket fordít. Kikapcsolódásként játékokat, flippereket készít (fúr-farag), a könyv illusztrátora, Alvar Jaakson vidám rajzainak felhasználásával. Magyarországi megjelenésével ez a könyv egy kicsit visszarepít Janikovszky Éva és Lázár Ervin könyveinek világába. A szerző megjegyezte, hogy ennél a kötetnél voltak konkrét inspirációs forrásai, és bár Janikovszky Éva több könyvét valóban lefordította észtre, kiskorában nem olvasta őket, csak a saját történetei megszületése után. Lázár Ervintől viszont több mesét is olvasott, és szintén gyerekkori élménye A Pál utcai fiúk. Az egyik inspirációs forrása Georges Perec francia szerző Élet, Felhasználói kézikönyv című műve volt, amit ő fordított észtre. Ez a fajta enciklopédikus megközelítés ihlette a könyv elején azokat a fejezeteket, ahol tárgyilagosan leírja, mi történik, mi van a lakásban, ki mivel foglalkozik. Ami pedig az egyes szám első személyű narrálást illeti, szintén francia ihletés: a Goscinny - Sempé páros által készített A kis Nicolas történetek. Anti Saar azt is elmesélte, hogy a felesége felolvasta a gyerekeiknek a frissen megírt szövegeket (amelyekből nem derül ki, hogy a cselekmény az ő városukban, Tartuban játszódik) és eszükbe sem jutott, hogy ezt apa írta, persze magukra ismertek a környezetben, de mégsem tudták, hogy egy kicsit róluk szól.

Patat Bence fordítása bizonyára sokat hozzátesz ahhoz, hogy itthon is magunkénak érezzük ezeket a kedves kis epizódokat. Minden családban előfordulnak hasonló esetek, sokszor a családi legendárium részei lesznek, ezek mellett jó ötleteket is kapunk a különböző problémák feldolgozására. Manapság egyre népszerűbb az úgynevezett „problem novel”, amelyekben már egész kicsi gyerekekhez szólnak és traumákat, a világ nehezen emészthető történéseit, élményeit dolgozzák föl mesekönyvekben. Ez a könyv is tele van megoldandó feladatokkal, de a félreértések, problémák sorra megoldódnak, nyugodtan mondhatjuk hát, hogy ebben az esetben egy „no problem novellel” van dolgunk.

Villuék élete már-már valóságos idill. Feltűnt, hogy az elektronikus eszközök használata csupán a mobiltelefonra korlátozódik, arról is csak akkor van szó, amikor a tömegben a hóbuckák közt eltűnik a kisfiú a szülők szeme elől, és Anya felhívja a rendőrséget, ezután gyorsan megkerül az elveszettnek hitt gyermek. Érdekes volt megtudnom azt is, hogy az észt gyerekekhez manók jönnek decemberben, és ők tesznek édességet, ajándékot az ablakba kitett papucsokba. Az ő manójuk, Timu kincskereső játékot is szervez a gyerekeknek, ami úgy néz ki, hogy édesség helyett egy papírt találnak a papucsban, rajta egy rajz, a lakás valamelyik részét ábrázolja; ez a kép az első segítség, ha a nappaliban lévő íróasztali lámpát ábrázolja, meg kell nézni, mert ott lesz egy másik papír, amin egy hintaló van. Akkor át kell menni a gyerekszobába, és megnézni, nem kandikál-e ki a hintaló alól egy másik cetli, amin egy másik rajz van, és így tovább – tehát a rajzok elvezetnek magához a „kincshez”, ami csokipénz vagy meglepetéstojás. Villu szerint a kincskereső nagyon szuper, és nem is a díj, hanem az izgalmassága miatt. Hát így, ilyen hétköznapian, mégis izgalmasan mennek náluk a dolgok…

nyomtat

További írások a rovatból

Egy képregényről, ami a női egyenjogúságról szól, egy észt sikerkönyvről, és kíváncsi gyerekekről
gyerek

Villu szerint a világ – egy „no problem novel” Villu szerint a világ – egy „no problem novel”
Anti Saar: Így mennek nálunk a dolgok. Cser Kiadó, 2018.
Csányi Dóra gibbonról és makákóról valamint egy elsőkönyves szerző fontos kiadványáról

Más művészeti ágakról

Reisz Gábor: Rossz versek
irodalom

Traumatológia az Irodalomtudományi Intézetben Traumatológia az Irodalomtudományi Intézetben
A kortárs próza újabb fejleményei konferencia 1. napja
A zenészgörcs, avagy fokális disztónia kezelése
irodalom

Paródiaíró, költő, publicista? Avagy ne címkézzük Karinthyt Paródiaíró, költő, publicista? Avagy ne címkézzük Karinthyt
Balogh Gergő Karinthy nyelvet ölt című kötetének budapesti bemutatója


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés