bezár
 

színház

2018. 12. 07.
Az artisztika fellegvára
A Fővárosi Nagycirkusz története a kezdetektől napjainkig
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Idén nálunk vette kezdetét a cirkuszművészet 250 éves, egész évben világszerte zajló jubileumi ünnepségsorozata. A Fővárosi Nagycirkusz Közép-Európa egyetlen kőcirkuszaként a cirkuszművészet egyik fellegvára, amely generációk óta nyújt tartalmas kikapcsolódást a családoknak. Cikkünkben az épülethez köthető, több mint kétszáz év izgalmas eseményeit vesszük górcső alá.

Az 1880-as években vetődött fel a gondolat, hogy mivel a Fővárosi Állat- és Növénykert bevételei kevésnek bizonyulnak a fenntartáshoz, cirkuszi mutatványokkal is szórakoztassák a közönséget, amivel még több embert tudnának odavonzani. Ezért az időnkénti cirkuszi játékoknak épüljön egy állandó cirkusz.

Szkéné színház

Wulff Ede elzászi vállalkozó 1889-ben szerződést kötött a Fővárosi Tanáccsal a cirkusz megépítésére, bár nem volt könnyű dolga, mivel a színházi konkurencia tiltakozása miatt kérvénye eleve elutasítási javaslattal került a Tanács elé. Wulff már a brüsszeli világkiállításon is sikert aratott szétszedhető, hullámbádog lemez borítású, kovácsoltvas szerkezetű építményével, amelyet a Városligetben is felépített. A tűzveszély elkerülése végett az öltözők is vasból készültek, az állatok ötven méter hosszú istállója pedig az épülettől külön kapott helyet. A létesítmény 2290 fő befogadására és vízi cirkuszi előadásokra is alkalmas volt. 1889. június 27-én tartották az első előadást.

Az épület modern kialakításáról árulkodott nemcsak a tűzbiztonságos anyagok használata, az elegáns díszítés, a vízöblítéses toalettek, hanem a manézs alatt kialakított három méter mély medence is, amelyben 1891-ben lenyűgöző vízi pantomim előadásokat mutattak be szökőkúttal és tűzijátékkal, 1901-ben pedig már süllyeszthető volt a manézs. Mivel a cirkusz az Állatkert területén állt, csak állatkerti belépővel lehetett megközelíteni. Sajnos a kezdeti sikerek után csökkent az érdeklődés, ezért Wulff 1895-ben kénytelen volt eladni az épületet az Állatkertnek, amit továbbra is bérbe vett. Új neve Városi Cirkusz lett. 1904-ben a cirkusz tulajdonjoga visszakerült a fővároshoz, ahol pályázatot írtak ki, melynek győztese Matvej Ivanovics Beketow lett. Így az épület is új nevet kapott: Beketow Cirkusz lett, amely 1904. április 30-án látványos műsorral kezdte meg a saját költségen felújított működését.

Beketow cirkusza

Majd 1908-ban újabb önköltségből történő felújítást követően, nyolcvan méterrel arrébb került. A nyitóelőadáson negyvenfős balettkar, tizenöt idomított jegesmedve, zebrák, elefánt, kutyák, lovas zsokészám, halálugrás és bohócok szórakoztatták a nagyérdeműt. A megnyitón az épületet ékszerdobozhoz hasonlították. A varázslatos cirkusz híre a bécsi császári udvarba is eljutott: Ferenc József kétszer is ellátogatott Beketowhoz.

A cirkusz az 1897 és 1899 közötti szezonokat leszámítva sikerrel működött. Az első igazi törést az első világháború kirobbanása okozta, amikor a száz lóból álló ménes jelentős részét elvette a katonaság, majd az intézményt 1919-ben államosította a proletárdiktatúra, de továbbra is Beketow irányítása alatt maradt.

Az 1920-as gazdasági válság rányomta a bélyegét a látogatottságra, Beketow minden tartalékát felemésztette az életben tartása, aki ezért csődbe ment. Utolsó próbálkozásként Bécsben szervezett cirkuszi előadásokat, amelyek a gazdasági helyzet miatt bukással végződtek. Ennek folyományaként az addig rendületlenül küzdő igazgató Bécsből hazafelé tartó hajóján öngyilkosságot követett el. Halála után fia vette át a cirkusz vezetését, de a család fizetésképtelenné válása miatt, 1934-ben visszaadták a bérleti jogot a fővárosnak, melyet 1935-ben Fényes György nyert el.

Fényes, miután elérte, hogy a főváros felújítsa az épületet, bejárta Európát, új produkciók után kutatva. A Fényes Fővárosi Nagycirkusz utolsó szezonja a második világháború alatt, 1943-ban volt, ugyanis a Városliget nem rendelkezett óvóhelyekkel, így a cirkusz nem kapott engedélyt a további működésre. 1944-ben a német csapatok főleg istállónak használták az épületet, majd egy bombatámadás következtében beomlott a teteje, berendezési tárgyait pedig a nélkülöző környékbeli lakosok hordták el tüzelőnek. Ennek ellenére 1945 júliusában a sebtében rendbe hozott épület ismét megnyitotta kapuit, ahol 1946-ig leginkább varietéjellegű műsorokat adtak, majd egy vezetőváltást követően ismét visszatértek az artista- és cirkuszi produkciók. A revü-, varieté- és kabaréműsorok pedig a vasárnap délelőtti előadásokra szorultak vissza.

A cirkusz 1949-ben történő államosítását követően az új intézmény 1950. május 1-jén nyitotta meg kapuit a Köszöntünk, Budapest! című látványos, leginkább a revü műfajára hajazó műsorával. Ebben az évben indult el az Állami Artistaképző Iskola Baross Imre vezetésével, majd 1954-ben az Országos Cirkusz Vállalatból Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat (MACIVA) lett, melyhez a cirkusz épülete, a dolgozók és a fellépő artisták is hozzátartoztak. 

1966 márciusában lebontották az épületet, és az új cirkusz átadásáig egy méretes sátorcirkuszt használtak, egészen az új, ma is látható épület 1971. január 14-i ünnepélyes megnyitásáig, amely egyszerre 1450 fő befogadására alkalmas. Az új cirkusz élén az első és ezidáig egyetlen női igazgató, a Picard dinasztia tagja, Eötvös Gáborné állt.

Egyenes labirintus

1989-ben a rendszerváltáskor, az akkor egy éve az igazgatói székben ülő Kristóf István, a monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztivál Ezüst Bohóc-díjas artistája nehéz helyzetbe került, ugyanis sokan teljesen mást képzeltek el a Fővárosi Nagycirkusz helyére. Többek között neki köszönhető, hogy más állami vállalatokkal ellentétben a MACIVA talpon maradt, és nem hordták szét a vagyonát. Kristóf István nevéhez fűződik az 1996-ban létrejött, kétévente megrendezésre kerülő Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál, amely a monte-carlói után a legrangosabb cirkuszfesztivállá nőtte ki magát.

Idén, 2018-ban, Fekete Péter igazgatása alatt a világon hazánkban elsőként kezdődött el a XII. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivállal a modern cirkuszművészet 250. évfordulóját ünneplő jubileumi ünnepségsorozat. A Fővárosi Nagycirkusz vezérfonala a klasszikus cirkusz, de szívesen kísérletezik újcirkuszi és összművészeti produkciókkal, amelyekben ötvöződik a cirkusz-, a színház-, a táncművészet, az irodalom és a zene. Ilyen darabok a Fekete Péter által rendezett és Pál Dániel Levente dramaturgiájával létrejött Lúdas Matyi a cirkuszban, az Uray Péter rendezte Rómeó és Júlia, az Egyenes labirintus Hegymegi Máté rendezésében és a Samuel Tétreault által dirigált Rengeteg – looking out.

Lúdas Matyi

Közép-Európa egyetlen kőcirkusza a világ legképzettebb artistáit és a legnívósabb produkciókat mutatja be a hazai közönségnek, és viszi tovább a méltán világhírű magyar cirkuszművészet hagyományait. A tervek szerint egy másik helyszínen felépül majd egy cirkuszkutató központ, amelyben helyet kap egy modern cirkuszépület, az artistaképző és egy cirkuszművészeti múzeum.

 

Fotók forrása:

Urbán Ádám

maciva.hu

noklapja.nlcafe.hu

egykor.hu

nyomtat

Szerzők

-- Szekáry Zsuzsanna --


További írások a rovatból

451 Fahrenheit a Radnóti Színházban
színház

Operabeavató: A Bánk bán-sorozat I.
színház

Interjú Lipták Ildikó színházi nevelési szakemberrel
Beszélgetés Karsai Györggyel

Más művészeti ágakról

Kovács Edward volt az idei utolsó Kötetlenül vendége
irodalom

Az Irodalmi Szemle legújabb lapszámbemutatójáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés