Április 24-én látogatott legelőször Magyarországra a 5 Seconds of Summer ausztrál pop-rock zenekar. A 2011-ben alakult négytagú formációt Luke Hemmings (ének, gitár), Calum Hood (basszusgitár), Ashton Irwin (dob) és Michael Clifford (gitár) alkotja. A koncert során is említették, hogy a zenekar nem csak az új album miatt ünnepel: felállásuk tizenötödik évfordulójához érkeztek idén.

Az MVM Dome gyorsan megtelt tinédzserkori nosztalgiától eltelt felnőttekkel és csillogó szemű fiatalokkal, akik egyaránt készen álltak arra, hogy kitombolják magukat a zenekar kétórás koncertje alatt. Az előtérben ajándéktárgyakkal várták a közönséget, ahol megszokott módon pólót, pulcsit lehetett venni. A rajongók igyekeztek az új album (Everyone’s a Star!) tematikájához öltözni, így mindenki „csillaggá vált” valamilyen formában: a motívum visszaköszönt harisnyákon, pólókon és csatokon is.

A hétórás kapunyitás után egy előadó és egy zenekar is fellépett a várva várt banda előtt. Az egyik Master Peace volt, egy brit, az indie műfajában alkotó előadó, a másik pedig a South Arcade nevű zenekar, akik pop punkot játszanak. Ezután amíg a 5 Seconds of Summerre várt a közönség, többek között Franz Ferdinand- és Muse-dalok szóltak a hangszórókból a nézőtéren maradt rajongók szórakoztatására.

Volt lehetőség álló- és ülőjegyet is váltani a koncertre. A székeken színes, háromszög alakú papírok várták a közönséget, illetve a küzdőtéren is osztogatták ezeket: egy rajongói projekt megvalósulásának lehettünk tanúi. Az Everyone’s a Star című dal alatt a vaku elé tartva a fényt ezek a cetlik színüktől függően változtatták – többek között volt piros, kék, attól függően, ki hol helyezkedett el a nézőtéren.

A zenekar hasznát vette a színpadot körbevevő kivetítőknek is, az előadás szerves részét képezték a levetített felvételek. Humorosra vették a formát: balhék, verekedések, sérülések – a 5 Seconds of Summer egy képzeletbeli történetet mesélt el a hat felvonásban, melynek főszereplői maguk a tagok voltak. Ezek sorban „The Peak” (a karrier csúcsa), „The Fall” (bukás), „The Yearning” (vágyódás), „The Breakup” (szakítás), „The Rise” (felemelkedés) és „The Beginning” (kezdet). Mindegyik felvonáshoz tartozott egy-egy videó, ami kontextust adott a fejezeteknek, habár így is könnyen kikövetkeztető volt, hogy egy zenekar életében mit jelent például a szakítás vagy a bukás.

A legviccesebb és egyben legkedvesebb rész, amikor egy PowerPoint bemutató során a zenekar tagjai „megtanították”, hogyan kell egy tökéletes koncertet tartani. Nem elég eljátszani a közönségkedvenc slágereket, bele is kell merülni az adott ország popkultúrájába. Ennek során elmesélték, hogyan töltöttek el egy napot Budapesten: jártak a Széchényi gyógyfürdőben és természetesen a Hősök terén is. Érezhető volt, hogy ez nem kitaláció volt, és tényleg igyekeztek megismerni a magyar kultúrát abban az egy napban, amikor lehetőségük volt rá.

Habár az új album címét viseli a turné is, nem a teljes, 16 számból álló lemezt adták elő: a NOT OK, No. 1 Obsession, istillfeelthesame, Boyband, Telephone Busy, Evolve, I’m Scared I’ll Never Sleep Again, Start Over és az Everyone’s a Star hangzott el. A koncert során konfettivel emeltek a hangulaton, máskor pedig óriási rózsaszín felfújható labdákat dobtak a közönségbe. Sokszor nem volt szünet két dal között, és nem is játszották végig a stúdiófelvételek egy részét.

Az előadás nagy része előre begyakorolt elemekből és megtervezett setlistből áll, egy dologban mégis különbözik minden koncert. A titkos dalt (secret song) a rajongók még a kezdés előtt megszavazhatják, négy opcióból választhatnak. Jelen esetben a Start Over, Try Hard, BLENDER és a You Don’t Go To Parties volt – a legelsőre esett a választás.

A 27 dalból álló listát – melyet egyébként már a turné előtt közöltek és minden koncerten ugyanolyan sorrendben játszák el – ezen felvonások alapján rendezték. Például a vágyódást megfestő dalaik (Bad Omens, Ghost of You, I’m Scared I’ll Never Sleep Again) mind egymás után következtek.

Legújabb albumuk dalainak nagy része a csúcson való létbe illik bele (NOT OK-kal és a No. 1 Obsessionnel kezdtek), a bukásról szóló felvonásban a zenekar képzeletbeli balhéja a paparazzik elleni verekedésben teljesedett ki, majd ezután jöttek a lassabb, szomorúbb dalok.

A legelső felvonás során mindannyian nagyon arrogánsan viselkedtek a levetített videókban – természetesen csak szerepet játszottak. A kivetítőn bejátszott, megrendezett interjúkban rengetegszer a világ legismertebb zenekaraként hivatkoztak magukra, ezért ütött akkorát a koncert történetszálának következő két állomása, a bukás és a vágyódás.

A szakítás felvonásában mindenki az általa egyénileg szerzett dalait adta elő: Hemmings a Starting Line-t, Irwin a Have U Found What Ur Looking For?-t, Hood a Don’t Forget You Love Me-t, Clifford pedig az enough-t – mindenki egyet-egyet játszott el. A kör alakú színpadon mind a négyen körbesétáltak, és mindig az állt a mikrofon elé, aki énekelt, a többiek a színpad más-más pontján helyezkedtek el addig.

A kitalált történet szerint akaratuk ellenére oszlott fel a zenekar, a menedzsment döntött helyettük, de a felemelkedés során újból összeálltak és mindent újrakezdtek. Ennek során elhangzott az Amnesia és a Start Over, az utolsó blokkban pedig az English Love Affair, Voodoo Doll, Waste The Night, Jet Black Heart és a She Looks So Perfect.

A visszatapsolás után következett az Everyone’s a Star! és a Youngblood, ami méltó lezárása volt a zenekar legelső budapesti látogatásának. Még mindenki az esemény hatása alatt állt, ahogyan kievickélt a létesítményből. Sokan még a dalokat dúdolgatták a metró felé menet. 

Fotókredit: MVM Dome Facebook-oldala / Imre Norbert