A Feuilletonban Kőröss P. József Az „öregkori erotikusok” ciklusból című versciklusának darabjait olvashatjuk (Csodállak, Istenem, Kívül, 1953.09.09., Barátkozzunk: Egy kis sztrók van). „Építs kéményt, / és a kéményeddel ne füstölj” – olvasható a Kívülben. Mind az öt vers a játékos szerelemnek, odaadásnak, az élet apróbb örömeinek témáit járja körbe.

A tárcatárban Csobánka Zsuzsa Emese Illúziók és misztériumok: a bőség című prózájában a főszereplő törtetésének folyamatát nézhetjük végig, ahogy igyekszik megfelelni az édesanyjának, aki anyaként mindent megtett érte, amit tudott, mégsem volt képes gyermekeként bánni vele. A főszereplőben és az anyukában is nagy űrt hagyott a férfiszerep hiánya.

Ezt követően anyák napi tematikus próza-összeállítást olvashatunk „Anya azt mondta” címmel, amely Petőcz András novellájának címe. Piros Vera A paplan alatt című novellájában egy már-már tökéletesnek tűnő családról fokozatosan hullik le a lepel. Egy kedves, szenteste előtti hógolyócsata során derül ki, hogy a főszereplő kisfiú hajlamos elfelejteni, hogy bánik az édesapja az anyukájával és vele. 

Magyar Csaba Élet Biztosító című novellája egy levél, melyben egy életbiztosító cég üzen egy anyukának az elsőszülött gyermekéről, a genetikájával és az elképzelhető jövőjével kapcsolatban. Erős, offenzív véleményt fogalmaznak meg a gyermekről a levélben, melynek konklúziója, hogy a gyermekből valószínűleg soha nem lesz semmi, mert nem kiemelkedő a genetikája.

„Az eddigi genetikai vizsgálatok tükrében azonban azt javasoljuk, ne hozzon újabb utódot erre az elnépesedett, szorongással teli, bizonytalan világra.” – olvasható a műben.

Polgár Vera Robbanás című prózája baljós mondattal kezdődik: „Azon a nyáron szétrobbant minden.” A történet egy család „szétrobbanását” tárja elénk: az édesapa és az édesanya elhidegülését, a gyerekek tudatlanságát, ártatlanságát és a szülők veszekedéseinek sorozatát. A szülők a város két végébe költöztek, minél messzebb egymástól, míg a gyerekeknek csupán kérdéseik maradtak: „Velünk mi lesz?” 

Petőcz András novellájában (Anya azt mondta) a narrátor egy gyermek, aki az édesanyját és körülötte lévő embereket szemléli, és mesél róluk egy családi összejövetel keretén belül. Az édesanya szájából sokszor elhangzik a „még élek”-mondat, mely egyszerre sürgető, komor, emellett „fura” – ahogy a kisfiú narrátor mondja. 

A tematikus prózaösszeállítást követően Tóth Krisztinától és Marno Jánostól olvashatunk verseket, melyeket Nádasdy Ádámnak dedikáltak. Tóth Krisztina a Pikralida című versét Nádasdy Ádám temetése ihlette. A szertartás menetét tárja elénk, majd elkalandozik a gondolataiban. A lírai én pitypang virágokat tépett a sírhoz, majd elgondolkozott a név jelentésén, tulajdonságain: hangutánzó szó és görögül azt jelenti, hogy keserű. „Hát itt történik az alvás, mindörökre.” Marno János a Szirom sziklában búcsút vesz Nádasdy Ádámtól.

A vers hangulatának a düh, az űr és a belenyugvás érzései a talpazata, mindemellett a megválaszolatlan kérdések is nagy hangsúlyt kapnak. Marno a versében egy végső kívánsággal fordul Nádasdy felé: „Hallasd a hangodat, ahogy kértem.”

A Követési távolságban Hegedűs Claudia Zabolátlan ifjúság címmel közölt kritikát Pier Vittorio Tondelli És más szabadelvűek című kötetéről. A mű az olyan 70-es évekbeli fiatalok hangját szólaltatja meg, akikben tombol a vágy. A hat történetet tartalmazó könyv témái például a drogfüggőség, az azonos neműek közti romantikus viszony, szegénységben élők túlélési stratégiái, illetve a folytonos élményhajszolás. „Maga a szerző epizód-regénynek nevezte a könyvét, ami – tekintve a tudatosan szerkesztett kötetkompozíciót – abszolúte helytálló.”

Az Ex librisben Csehy Zoltán elemez négy könyvet. Papp-Sebők Attila Káté című kötetében a rétegzettségben rejlik az izgalom: az Istennel, a felsőbb hatalmakkal, és az emberekkel való kapcsolatkialakítás egyes szólamai átjárhatóvá válnak. Pier Vittorio Tondell új művét Csehy is górcső alá vette, akárcsak Hegedűs a Követési távolságban. Említésre kerül a kötet címének lefordítása: Jászay Magda egy Tondelliről szóló recenziójában a regény címét Más kéjenceknek fordítja, míg mások az Új libertinusokat, illetve Másféle libertinusokat javasolták. Csehy Dunajcsik Mátyás Ég című kötetéről így fogalmaz: „Ég című kötete egyszerre összegyülemlő nyereség és fájó hiányjelzés is, hiszen azt sejteti, hogy lezár valamit.” A kötet alcíme (Összegyűjtött magyar nyelvű versek 2006-2019) is arra utal, hogy a magyar költői életmű véget ér. Csehy szerint a címadás a felégetett hidakra is ráhúzható.

Ferencz Orsolya fél:álom című első verseskönyve energikus, ötletes, indulatos Csehy szerint. Nagy szerepet játszik a kötetben az emberi test, a fiziológia, a születés, kialakulás, majd a bekövetkezendő tragédia: a halál, s mindezt egy „idegen test” kibontakozásával tárja elénk. 

Az e heti ÉS-kvartett témája Halász Rita Betonba hímezve című regénye volt. Károlyi Csaba beszélgetett Deczki Saroltával, Szolláth Dáviddal, és Visy Beatrixszel az Írók boltjában április 29-én. A Betonba hímezve című könyvről Károlyi Csaba írt kritikát az Élet és Irodalom 2026-os év 12. számában, emellett a szerzővel Antal Nikolett készített interjút, ami szintén megjelent a lapban. Halász Rita a Mély levegő című első regényével Margó-díjas lett, a Betonba hímezve a második könyve. Károlyi megkérte a beszélgetésben résztvevőket, hogy szavazzanak pontokkal: Visy Beatrix 9 pontot, Szolláth 8-at, Károlyi szintén 8-at, Deczki pedig 7 pontot adott rá. Az összesen 32 a maximális 40-ből. 

Mivel Visy Beatrix adta rá a legtöbb pontot, ő kezdte az indoklást. Visy szerint a regény kérdésfelvetéseivel a mai világunkat járja körbe, szorosan kapaszkodva az elmagányosodás, emberi kapcsolatok, szenvedés, spiritualitás témáiba. Szolláth Dávid kihívásnak érezte a szöveget, ugyanis váltások vannak az egyes szám első, második és harmadik személy használata között. „Néha nagyon inspiratív, hogy ezek a nyelvtani értelemben vett személyek kiket jelölnek a szövegben, ez különleges billegést ad az egésznek. Ugyanakkor olvasás közben rendre elvesztettem a fonalat.” Károlyinak nagyon tetszik az, hogy a főhős (Fruzsina) egyszerre tűnik bolondnak és afféle különlegességnek, aki nem a földi szerelemnek él. Azonban Károlyi megerősítette Szolláth felvetését, hogy valóban összezavaró tud lenni a személyváltás. Mivel a könyvben bibliai utalások, szentek történetei alkotják az egyik szálat, Deczki azonban „nem tudott velük mit kezdeni”, nem tetszettek neki. Erőltetettnek érezte a vallásosságról szóló tabufejtést. „Mikor azt látom, hogy egy mű megint nekifeszül ezeknek a kvázi-tabuknak, akkor nekem az izzadságszagúnak tűnik.” Károlyi megkérdezte a többiektől, milyennek érzik a második regényt az elsőhöz képest. Szolláth dicsérte az elsőt: „A sikeresség receptje jól tanítható rajta keresztül.”, azonban egyaránt az újat is felemelte, hogy az elsőhöz képest érettebb, intellektuálisabb műről van szó. 

Az aktuális lapszám kapható az Írók Boltjában és az újságárusoknál.

A szerző fotójával