bezár
 

gyerek

2019. 01. 08.
A Kóbor Szálló meséjében mindenki menedékre találhat
Molnár T. Eszter legújabb könyvének bemutatója a Bartók Pagonyban
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Különleges és izgalmas beszélgetés során mutatták be a Pagony Kiadó tavaly év végén megjelent kötetét, a Kóbor Szállót. A beszélgetést Berg Judit író vezette, aki a kötet szerzőjét, Molnár T. Esztert, és a történet képi világának megálmodóját, Molnár Jacqueline-t, valamint Gede Mártont és Pollák Lászlót, a Fedél Nélkül szerzőit kérdezte a Kóbor Szállóról, és a hajléktalanságot érintő témákról.

A hideg idő ellenére sokan útnak indultak január 5-én, szombaton, hogy egy olyan nem mindennapi témát feldolgozó kötettel ismerkedjenek meg a Bartók Pagonyban, amely a hajléktalanságot új megközelítésben, a gyerekek számára is érthető módon építi bele egy mesei elemekkel jócskán megtűzdelt történetbe. Molnár Jacqueline élénk színvilágú, lendületes vonalvezetésű képeinek nézegetésével már a bemutató előtt ráhangolódhattunk a Kóbor Szálló vendégeinek történetére. A beszélgetés elején Pollák László egy rövid részt olvasott fel a könyvből, amelyben a főszereplő, Hetedhét Hugó megérkezik a kicsit furcsa, de ugyanakkor nagyon barátságos Kóbor Szállóba. Így az is megismerkedhetett a legfontosabb szereplőkkel, akinek még nem volt alkalma elolvasni a kötetet. Ezután Berg Judit a szerzőt kérdezte arról, hogy az otthon nélkül kóborló főszereplő és a szálló félig mesebeli, félig valóságos elemekből összegyúrt lakói hogyan alakultak ki.

Molnár T. Eszter elmesélte, hogy amikor a történetben Hugó a Kóbor Szálló kapujához ért, először egy beszélő macskával találkozott, ami után már könnyedén keltek életre a további különleges szereplők. Ahogy beléptek a szállóba, hirtelen benépesült a kicsit ütött-kopott, de szeretettel teli hely. Berg Judit azt kérte, hogy a szerző mesélje el, miként formálódott a kötet ötlete. Kiderült, hogy a valóságban is létezett a könyvben Dínó nevet viselő nagy, fekete, ugatós rottweiler, aki noha soha nem bántott senkit, nagyon ijesztő volt. Egy napon összebarátkozott egy hajléktalannal, majd hozzá szegődött, és a kutya élete végéig együtt éltek. Kiderült, hogy nem is vérszomjas fenevad, hanem egy nagyon is gyerekszerető, játékos kutya, csupán arra volt szüksége, hogy valaki foglalkozzon vele. Ez a történet annyi mesei elemet hordozott magában, hogy szinte adta magát a meseregény.

Molnár T. Eszter dedikál

Berg Judit kiemelte, hogy a regény számos olyan karaktert tartalmaz, akikkel kapcsolatban sokszor előítéletesek az emberek, megjelenik például a kicsit zizi nagymama, aki mindenkit befogad, a fedél nélküli Hugó, a vad rottweiler, akitől mindenki fél, az ő gazdái, akik nem törődnek eléggé a kutyával és elhanyagolják, a főszereplő kislány szülei, akik aranyosak, de állandóan férfi-női csatába keverednek egymással, Sunyi Sanyi, a betörő stb. Valahogy minden szereplő olyan helyzetben van, hogy az olvasónak rögtön sztereotípiák juthatnak az eszébe, de a könyv csodálatos kedvességgel kezeli ezeket a helyzeteket, és építi le vagy alakítja át a meglévő előítéleteket.

Erre vonatkozóan Berg párhuzamot vont a kötet színes képi világával, hiszen a hajléktalansághoz többnyire a szürkeséget, a koszt társítjuk, ami rossz hangulatot keltő színekben fejezhető ki. Ezt borítják fel, és változtatják meg Molnár Jacqueline színes illusztrációi. Berg Judit arra volt kíváncsi, miként jött létre ez a színvilág. Molnár Jacqueline elmondta, hogy a könyvben megjelenő szeretetteljes történet és a szerethető karakterek miatt fontos volt láthatóvá tenni, hogy a kötet nem a téma szomorú oldalát akarja kidomborítani.

Kóbor Szálló3

Ezt követően a Fedél Nélkül egyik szerzőjének Gede Márton személyes történetét hallgathattuk meg. Elmesélte, hogy nem mindig él az utcán, csak bizonyos időszakokban. Körülbelül három-négy éve lett hajléktalan, volt, hogy szállón is aludt, ahová este hatkor kellett jelentkezni, de mivel akkoriban egy üzlet előtt árulta az újságot a forgalmasabb esti órákban, inkább a pénzkereseti lehetőséget választotta, mint a szállót. Volt, hogy albérletben tudott elhelyezkedni, de az később megszűnt, így most ismét szállón lakik. Berg Judit megkérdezte, milyen gyakran találkozik azzal, hogy az emberek az alapján ítélik meg, hogy nincs otthona. Gede Márton többnyire pozitív tapasztalatokról számolt be, ritkán kap durva beszólást, amikor az utcán aludt, akkor sem érték különösebb atrocitások, csak egyszer rabolták ki alvás közben, és elvitték a mobiltelefonját, amit annyira nem sajnált, csak a benne lévő értékes telefonszámokat. Gede Márton korábban interjút készített Molnár T. Eszterrel a Kóbor Szálló kapcsán, amelyre csak rövid ideje volt felkészülni. Megtudhattuk, hogy a Fedél Nélkül szerkesztőségében többek között lehetőség van arra is, hogy az interneten adatot gyűjtsenek a szerkesztők. Az is kiderült, hogy Gede Márton és Pollák László díjat is nyert már az írásaival. Pollák László verseket, interjúkat, prózát, sőt mesét is írt már A Kütyü király lánya címmel, amely szintén díjat nyert. Műveinek témáit az utcán látott érdekességek adják, amelyeket először vázlatosan lejegyez, majd később bontja ki a szálakat, amennyiben arra érdemesnek találja őket.

Kóbor Szálló4

Berg Judit rávilágított arra, hogy amikor Molnár T. Eszter Hetedhét Hugó történetét írni kezdte, nem volt tudatában annak, hogy a hajléktalanság mint téma ennyire aktuális lesz. Volt egy adott mese, de inkább olyanokon gondolkodott, hogy van még egyéb tabu is a történetben, például az időskori szerelem, ami a felnőttek számára természetes, de egy 6-7 éves számára nem feltétlenül. Molnár T. Eszter külön kiemelte a kötethez készített illusztrációk közül azt, amelyen egy hegedűs látható az utcán, a háttérben Hetedhét Hugóval és egy olyan hölggyel, aki egy borosüveg mellett fekszik. Ezt a jelenséget a gyerekek nap mint nap látják, de nem beszélünk róla. A tabuk ábrázolása tehát az illusztrációk merész vállalásában is megmutatkozik. Molnár Jacqueline szerint nem kellene a gyerekeknek tabukat állítani, így a képeivel nem tabukat döntöget, hanem

azt szeretné, hogy azok kapcsán olyan dolgokról is lehessen beszélni a gyerekekkel, amelyekről egyébként nem szoktunk, pedig fontos lenne. A kötetben majdnem minden szereplő valamilyen problémával küzd, legyen szó az elhízásról, vagy éppen egy rosszul működő vállalkozásról, amit végül Hugó virágoztat fel, ám fizetségként csak pár romlott káposztát kap. Berg Judit meglátása szerint ez tipikus társadalmi jelenség, és azt szerette volna megtudni, hogy a könyvbe tudatosan kerültek-e bele ezek a motívumok. Molnár T. szerint mindannyian valamennyire problémásak vagyunk, és elmondta, hogy írás közben a saját előítéleteire is rácsodálkozott.

Gede Márton személyes tapasztalata Hugóénál szerencsésebb, ő többnyire az emberek segítőkész oldalával találkozik, akik akár egy-egy élelmiszer megvásárlásával is kedveskednek számára. Pollák László hozzátette, hogy persze vannak olyan emberek, akik nem néznek jó szemmel a hajléktalanokra, de róla csak azok tudják, hogy hajléktalan, akik ismerik. Egyszer már sikerült kikeverednie a hajléktalanságból, amikor egy önkormányzati lakást bérelhetett, de nem tudott vállalni egy új szerződésformát, kilakoltatták, így visszatért az utcára, azóta a Dózsa György úti Menedékhelyen.

 

A beszélgetéshez kapcsolódóan Kovács Eszter, a Pagony Kiadó főszerkesztője fontos pályázati lehetőségre is felhívta a figyelmet. Mint gyerekkönyvkiadó, olyasmivel szeretnék hosszú távon támogatni a hajléktalanokat, a Menhely alapítványt, valamint a Fedél Nélkült, amely kapcsolódik az íráshoz, gyerekirodalomhoz. Ezért az a döntés született, hogy létrejön egy Pagony-ösztöndíj hajléktalan művészek számára, melynek segítségével a jövőben gyerekirodalmi művek, írások és illusztrációk jelenhetnek meg a Fedél Nélkülben. Ezen felül további adományozási módokkal élhet az, aki segíteni szeretne, ugyanis valamennyi Pagony-könyvesbolt a könyvbemutató napjától kezdve egy hónapon át gyűjtést szervez hajléktalan művészek számára. Adományként olyan eszközöket várnak, amelyek nélkülözhetetlenek az alkotáshoz (festékeket, ecseteket, tust, rajzpapírt, noteszt, tollakat stb.). A könyvbemutatón, a Kóbor Szálló illusztrációiból összeállított kiállításon Molnár Jacqueline által aláírt nyomatokat is lehetett vásárolni, az ebből befolyó összeget a kiadó a Menhely Alapítványnak ajánlja fel.

 

Fotó: Bach Máté

 

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Sándor Enikő --


További írások a rovatból

A második HUBBY-est a B32-ben, június 4-én
Beszélgetés Háy Jánossal új, Kik vagytok ti? című kötete kapcsán a Várkert Bazárban
Interjú Marék Veronikával a meseírás művészetéről, a példaképekről, a gyerekirodalom helyzetéről és a siker titkáról

Más művészeti ágakról

irodalom

A séf ajánlata: délvidéki románc A séf ajánlata: délvidéki románc
P. Horváth Tamás A Zsolnay című regényének pécsi bemutatója
May el-Toukhy: Szívek királynője
Interjú Bazsó Adriennel színház-pedagógiáról, nyitottságról és kíváncsiságról, kezdésről és újrakezdésről
zene

Az iguána sikolya Az iguána sikolya
Iggy Pop on/off


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés