Futott, ahogy bírt. Kerülgette a járókelőket, közben igyekezett a járdán maradni. Csak akkor lassított, amikor meglátta a lányt. Megállt, és hátát egy ház falának vetve megpróbálta összeszedni a gondolatait. Tudta, hogy nem halogathatja tovább, már így is túl sokáig várt. Benyúlt a nadrágzsebébe és megnyugodott, az apró tárgy még mindig ott lapult. Elindult a lány felé, de ebben a pillanatban megkocogtatták a vállát...

... aztán kapott egy jó nagy pofont.

Csak utána jött.

- Ha megteszed, annak beláthatatlan következményei lesznek - mondta a vörös kezeslábasba öltözött, napszemüveges orangután.

- Ha nem utálnálak, hát most kezdeném el, amiért ilyen hülye, hosszú szavakat használsz - morogta a srác, és feltápászkodott a földről. - Ha még egyszer megütsz, itt helyben kinyírlak.

- Nehogy azt hidd, hogy megúszhatod - folytatta a majom. - Mindent tönkreteszel.

- Épp azt akarom - felelte a srác, és szárazon felnevetett. - Ma ilyen gonosz napom van. De nem akarok többet. Láttam, amit láttam, és köszönöm, nem kérek belőle. 

Az orangután elmélázott. A járókelőket figyelte, akik mintha ügyet sem vetettek volna rá. Közben halkan szuszogott.

- Tudom - mondta a srác. - Annak is, hogy ne szavald a béna közhelyeidet.

- Lehet - vonta meg a vállát a srác. - Ne engem hibáztass, hanem azokat a nyomorultakat, akik megmutatták. De most nincs kedvem megölni ötmilliárd embert. 

- Menj a francba. 

Sikerült kideríteni, hogy épp most lesz egy baleset, mintegy négy perc múlva, és ha az apja nem hajol le, hogy felvegye a lánynak a holmit, amit a srác a zsebében rejtegetett, lefejezi egy üveglap. Így megy ez.

A srác meglátta az öntelten vigyorgó orangutánt. Mégis csak megakadályozta. Valamit kavarhatott az idővel.

Picsába már. Na jó. Szóval ötmilliárd ember.