bezár
 

irodalom

2019. 02. 26.
Sajátos növényvilág tenyészik itt
Prae20, Szimpla, 2019., február 22.
Tartalom értékelése (115 vélemény alapján):
Ferbruár 21-én ünnepelte huszadik születésnapját a Prae irodalmi és kultúratudományos folyóirat. Ha már szülinapról van szó, mindenképp kell lennie házigazdának is, mely szerepet a lap főszerkesztője, L. Varga Péter, valamint az egyik szerző, Sánta Miriám vállalta el.

Az ünneplés két felolvasókörrel indult, ahol Ferencz Orsolya, Gerevich András, Mezei Gábor, Mécs Anna, Mucha Dorka, Nagy Márta Júlia, Nemes Z. Márió, Sánta Miriám és Seres Lili Hanna szövegeit hallhatta a szép számban összegyűlt közönség. Szokták mondani, hogy „sok jó ember kis helyen is elfér”, amit úgy látszik, mindenképp bizonyítani kellett ezen az estén. Az első felolvasókör alatt nem csak a szövegekre figyelhettünk, hanem arra is, Nagy Márta Júlia hogyan próbál minden áron egy szabad székhez jutni. Végül sikerült neki a nehéz mutatvány. A szövegek hallgatása feszült néma csenddel indult, amit Mécs Anna tört meg novellájával, mely alatt hangos nevetésekben tört ki a közönség. A novella egy középkorú nő lánya segítségével történő kalandos párkeresését részletezte.

Derűs közönség

A második felolvasókör során Nemez Z. Márió egyik szövegében a következő sor ütötte meg a fülem: „Sajátos növényvilág tenyészik itt”. Makkai T. Csilla rögtön oda is súgta nekem, hogy ez most tökéletesen leírja ezt a közeget. L. Varga Péter hiába unszolta a közönséget, hogy menjünk csak közelebb a felolvasókhoz, valahogy a kollektív tudat hatására mégis a fal felé húzódva, összetömörülve maradtunk a felolvasások alatt. A felfokozott hangulat tapintható volt a levegőben, olyannyira, hogy Nagy Márta Júlia felolvasás közben már nem is bírta magában tartani a nevetést.

A hangulat a felolvasások után sem hagyott alább, elkezdődött az „irodalmi házibuli”, ahol már szétszóródtunk a térben. Bár torta nem volt, azért mégsem panaszkodhattunk, hiszen a házigazdák gondoskodtak nassolnivalóról. Sánta Miriám felvette a dj szerepét, a keverőpult mögül igazgatott, hol találunk tányért és villát. Természetesen így is sikerült a már használ evőeszközök közül választani, de ezt nevetve betudtuk a környezettudatos magatartásnak.

Lapszámok a keverőpult előtt

Éjfél tájt úgy döntöttem, haza megyek. Igazi budapestiként fülhallgatóval a fülemben ültem a villamoson. Egyszer csak Nagy Hilda termett mellettem. Mint kiderült, együtt indultunk el, csak nem vettük észre egymást. Sajnos, mivel még nem mozgok teljesen otthonosan a városban, elszalasztottam a beszélgetési lehetőséget, mert minden energiámmal arra koncentráltam, hogy megtaláljam a buszmegállót. 

Fotó: Bach Máté

nyomtat

Szerzők

-- György Alida --

1995-ben született Székelyudvarhelyen. Prózával és lírával is foglalkozik. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar-komparatisztika szakán végzett, jelenleg Fotó- és filmművészetet tanul a Sapientián. A Látó debüt díjasa 2017-ben, a FISZ tagja.


További írások a rovatból

irodalom

Krimiírás, veganizmus és a piros kabátos nő Krimiírás, veganizmus és a piros kabátos nő
Egy női krimiíró mindennapjai 1.
irodalom

Nyerges András Kábépé című könyvének bemutatója
2019. március 1. (péntek), 18 óra, helyszíne: Kossuth Klub | Klubterem 1088 Budapest, Múzeum u. 7.
irodalom

A halál egy piros telefon A halál egy piros telefon
Élet-halál maraton Lakásszeminárium
Szendi Nóra: Természetes lustaság, Pesti Kalligram, 2018

Más művészeti ágakról

Szász Attila: Apró mesék
Ricotta a TRIP Hajón
Márton Gábor Csaba Apák fiai című előadása az AppArtban
Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Nemzetközi irodalmi díjak


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés