bezár
 

színház

2019. 04. 03.
Girl power
Jeanne d'Arc a Katona Kamrájában
Tartalom értékelése (127 vélemény alapján):
Franciaország széthullott volna, és esetleg egész történelme másképp alakul, ha nincs Jeanne d’Arc, a tizenkilenc éves pásztorlány, aki látomásoktól és hangoktól vezérelve, a jelképévé lett hatalmas lobogóval, egész lényéből jövő lobogással a francia seregek élére állt. Hitet és reményt adott országának, a királyi jutalom mégis elmaradt, sőt az egyház halálbüntetésre ítélte. A Katona József Színházban Garai Judit szövegkönyvével az alkotók arra vállalkoztak, hogy Jeanne d’Arc-ot egy vitrinbe zárva mai szemmel kvázi átvilágítsák, és kiderítsék, mi okozta vesztét. Erre utal a darab alcíme: a jelenidő vitrinében.

Jeanne vezetésével felszabadítják az orléans-i várat, és a lány azt is eléri, hogy VII. Károlyt megkoronázzák. Ám elpártolnak támogatói, még a király sem védi meg. Ekkortól elevenedik meg a színpadi kép. Előtte gyorsított felvételként lejátszott divatbemutató módjára felvonultak a szereplők. Azelőtt a címszereplő monologizált: Mészáros Blanka a történetből korunk nőjeként kikacsintva beszélgetést mímel a nézőkkel. A hitről beszél, hogy tenni kell érte, bizonyítani, hogy lelkünk mélyéből hiszünk. Elszántság süt a szeméből, pedig szinte még el sem kezdtük. Éles váltással – apródfrizurás parókájának felhelyezésével és lovagruhájának felöltésével – belép az üvegvitrinbe, a mindenkitől elzárt, magányos és időtlen létezésbe.

Szkéné színház

Bírái fontosabb szereplői a százéves háború korabeli Franciaországnak (1337–1453), negatív koncepciótól vezérelt számonkéréseik dörgedelmesen és kíméletlenül koppannak az üvegen. Jeanne forog a vitrinében. Pert látunk, mely amolyan flashback módjára visszarepít a „küldetés” kezdetéhez, elvezet a halálos ítéletig. A pro és kontra megszólalások fényt deríthetnek a csodára, hogy e világi földöntúlit tudott cselekedni. „De miért kellett meghalnia? Ideológiai viták áldozata lett? Miért tagadta meg az ország, amelyikért heroikus küzdelemmel harcolt? Átfordulhat az eltökélt hit fanatizmusba, a kiválasztottság érzése önhittségbe?” – olvassuk a színlapon. Hegymegi Máté rendező Mészáros Blanka játékán keresztül visz közel a megfejtéshez. A naiva minden erejét beleadja, hogy elszántságát töretlen kimutassa. Hitében néha meging, és ez elég esendővé teszi, hogy ne csodatévő messiásnak lássuk. „Csodafegyvere” egyszerűen a női erő megnyilvánulása férfias terepen, a fiús külső ellenére is.

Jeanne d’Arc lelkében remény és reménytelenség kettőse, utóbbi könnyen átcsap fanatizmusba, ezt a színésznő szemléletesen el is játssza. Egyre kevésbé lehet őt kontroll alatt tartani, merész tettei veszélyt jelentenek a hatalom számára. Mészáros Blanka nagyot vállal, igyekszik az előadást elvinni a saját hátán (ahogy talán Jeanne tenné a helyében), a többiek lehetnének statiszták. Mégis számos ötletes és szórakoztató karakterrel örvendeztet az este. A mellékszereplők kicsit maguk karikatúrái, ez segít, hogy ne merüljünk a kilátástalanság mocsarába. Közülük többen két-három szerepben is fellépnek. Dankó István megnevettet teszetoszaságában és önelégültségében együgyűnek látszó, csiricsáré szerelésben pompázó Károlyként. Elek Ferenc jól hozza a ripacs ügyészt, Rába Roland politikusnak kiváló. A püspök (Kocsis Gergely) jámbor, ahogy kell; „ha rajta múlna, megkegyelmezne”. Máté Gábor három figurát alakít, apaként a legjobb. Mészáros Béla mindkét szerepében védelmező, de hiába. A tehetséges Tasnádi Bence ezúttal is hozza magát, szó szerint – remekül énekel és basszusgitározik. Hóhérnak Vajdai Vilmos akkor is jó, ha nem pakol sokat a karakterbe, zsigeri fekete humorral operál.

Remény és reménytelenség, hit és racionalitás, kard és zászló – hogy csak a legkézenfekvőbb ellentétpárokat soroljuk, melyek folyamatosan játékban vannak, feloldásuk adja a dinamikát. A főhős vívódása, bukása viszont nem hozza meg a katarzist; hiányzik az érzelmi állapot fokozása. Az előadás feszes, nincsenek hullámvölgyek, szüntelen be vagyunk vonva érzelmileg. Ehhez illik a szünet nélküli száztíz perc játékidő, semmi sem zökkent ki a groteszk epizódok miatt csak még baljósabb hangulatból. Hegymegi nem sajnálta az abszurd elemeket, ezzel is korszerűsítve a darabot. Megmosolyogtató jelenet, mikor Franciaország méltóságai, élükön VII. Károllyal, egymás mellett ülnek, színes magazinokat lapozgatnak – mintha szépségszalonban várakoznának –, és a király érdeklődő arccal a Forbes-t tanulmányozza.

Fekete Anna díszlete szintén az ellentétek koncepciójára épül. Egyik oldalon (valójában középen) a magányt igen szemléletesen kifejező üvegfalú vitrin, mely mozgatható oldalakból tevődik össze, a másikon, keresztül-kasul kifutók, ahol az események ténylegesen történnek. Hogy a lány „cellája” a centrumban van, még inkább aláhúzza szeparáltságát, félelmét. Hasonlóan kontrasztos és eltalált a jelmez (Kálmán Eszter munkája): Jeanne tiszta feketében van, a többiek rikító színekben virítanak.

Hegymegi nem von párhuzamot a mai korral, és hogy ez nem is célja, arra utal a szerepből kilépő Mészáros Blanka nézőkhöz intézett monológja, mely nem kifejezetten reflektál a mára, sokkal inkább – csakúgy, mint maga az előadás, és mi több, az egész történelem – tanítani próbál. Mintha múzeumi vitrint néznénk, ahol a tanulságok – megkövesedetten – a jövő generációk számára is változatlanok lesznek. A produkció másik érdeme, hogy rávilágít napjaink elcsépelt, félreértett girl power kifejezésének valódi értelmére (amit nem a tragikus kimenetel magyaráz). Példát mutat önzetlenségre, önkritikára, tettrekészségre és kitartásra, a túloldalon azonban politikai korrupcióra, butaságra és önkényre. Mindezt modern és hiteles színjátszásban kapjuk, Garai Judit egyszerre merész és hagyományőrző, üdítően friss szövegével. A divatbemutatók világának stílusában mondva: ez az évad egyik „must have darabja".

Garai Judit: Jeanne d’Arc – a jelenidő vitrinében. Szereplők: Mészáros Blanka, Dankó István, Elek Ferenc, Kocsis Gergely, Máté Gábor, Mészáros Béla, Rába Roland, Tasnádi Bence, Vajdai Vilmos. Díszlet: Fekete Anna. Jelmez: Kálmán Eszter. Zene: Kákonyi Árpád. Dramaturg: Garai Judit. Rendező: Hegymegi Máté. Bemutató: 2018. december 18. Katona József Színház, Kamra. 

Fotó: Dömölky Dániel

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Kiss Annamária --

Szabadúszó újságíró vagyok. A Prae-nek 2015 óta rendszeresen színikritikákat írok. Külső munkatársként dolgozom a Glamournak, interjúim jelennek meg a Sikeres Nőknél. Blogom: My Little Walhalla. Mottóm: a kultúra nem hab a tortán, hanem életünk alapja.


További írások a rovatból

színház

A jó, az aktuális, a kortárs színházat keressük A jó, az aktuális, a kortárs színházat keressük
Háttérbeszélgetés Kulcsár Edit fesztiválszerzővel a MITEM létrejöttéről, létjogosultságáról, egyedi, sikert generáló ismertetőjegyeiről, motivációról, célokról
Interjú Bodó Viktorral a pályakezdésről, a Szputnyikról és a külföldi jelenlétről
színház

Minek nevezzelek? Minek nevezzelek?
A Színház- és Filmművészeti Egyetem szinhazinevelés.SZFE című szakmai konferenciájáról
Kakukkfészek a Radnótiban

Más művészeti ágakról

Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Bele kell menni helyzetekbe Bele kell menni helyzetekbe
Interjú Alföldi Róberttel pályakezdésről, a fiatalok helyzetbe hozásáról, lehetőségekről, nyitottságról
Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Mindenből lehet meríteni Mindenből lehet meríteni
Interjú Maurer Dórával külföldi élményekről, lehetőségekről, fordulópontokról és képzésekről
irodalom

Amikor egy csapat művész öt napra elfoglalja Kámot Amikor egy csapat művész öt napra elfoglalja Kámot
Ilyen volt a III. Nyolc Ág Művésztábor


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés