bezár
 

irodalom

2019. 05. 21.
Diverz megoldások közelképekre
Pungor András, A hetedik nap a papáé, Budapest, Scolar Kiadó, 2019
Tartalom értékelése (4 vélemény alapján):
Diverz megoldások közelképekre Pungor András legújabb kötete alighogy egy hónapja jelent meg. A hetedik nap a papáé a Scolar LIVE sorozat egyik legújabb darabja (Olty Péter: Heteró közegben című verseskötetével együtt), s ránézésre mindaz, amit egy LIVE-kötettárgy nyújtani tud, rajta (avagy benne) van. Igényes grafika, mely tematikusan visszatérő mikroelemeket jelenít meg (bodobácsok és repedések), s egy kivételesen pontos fülszöveg. „A vélt vagy valós boldogság kimerevített pillanatai a zuhanás előtt.”

Csakugyan, Pungor András prózái egyféle mozzanatot állítanak a fókuszba: határhelyzeteket, melyek vagy temporalitásukban teszik izgalmassá a következő lépést (például a Négy Évszak Hotel, vagy a Dobókockák című szövegek), vagy pedig az imaginárius világ (avagy az őrület) határhelyzetén egyensúlyozzák végig az olvasót (Lepke című novella).

prae.hu

A kötet hét rövidebb terjedelmű novellát, s egy valamivel több, mint százoldalas kisregényt foglal magában. Ezen kívül QR-kódos hivatkozásokként beágyazva jelen van két intermedialitásában izgalmas anyag. Az első a Három kiló című novellához készült azonos címet viselő kisfilm, a másik pedig az Anna dala című zeneszám, melyet a Négy Évszak Hotel című novella tematizál („Dúdoltam a dalt, Anna kedvencét.” [53.o.]). A dalszöveget a szerző írta, s a még kevésbé nagy rajongótáborral bíró Magácska banda zenésítette meg.

A Három kiló című rövidfilm megoldásait, a novella szövegének tükrében érdemes közelebbről is körüljárni. Egyrészt egyéni, és nagyon finom megoldásai is követelik a néző (vagy olvasó) figyelmét: a történet narrátorának filmes megjelenése hozzáad a szövegben róla közöltekhez (az arc torzulása, a tikkelő szemek, a szótlanság), a fekete-fehér fényképezés hangulat- és atmoszférateremtő ereje (a gyász-motivikán túltekintve az egysíkúságot is bravúrosan megjeleníti), valamint a szövegben előforduló zárt terek hangulatát tükröző közeli felvételek és a főként vertikális kameramozgás is a bezártságra, a mozdulatlanságra és a perspektívanélküliségre született megoldások. Ezen túl pedig izgalmas játékot figyelhetünk meg a mozgóképbe ágyazott rádióadást, s mintegy önmagát hallgató főszereplő útját kísérve végig. A mediális áttételek és a maga történetét hallgató karakter, aki csak alkalmanként illusztrálja a vele történteket, egy személyben távolítja el magától az eseményeket s szerepel az írásban (s rádióban) véget érő történet folytatásaként.

Az Anna dala című dal kötetbe ágyazott jelenlétéről sajnos már kevesebb érdekfeszítő kapcsolódás mondható el. A zeneszám szövegében Pungor András szeretettel használ ragrímeket, melyek nem tesznek jót az alapvetően, hogy magát a zenekart idézzem, „dúdolni való”[1], tétnélküli zenei megoldásoknak. Az említésre méltóan kiemelkedő pontja a produktumnak az a disszonancia, amit az olvasóban kelthet a jobbára tragikus (vagy éppen misztikus) történet tükrében. Egy öngyilkos lány, egy megháborodott férfi, egy különös város a maga különös lakóival. De mindent összevetve egy hangulatára inkább az Usher-ház bukása című Poe-szöveget idéző novella mégis miért hivatkozik egy irritálóan bájos popszámra?

Áttérve a kötet prózapoétikai megoldásaira, tendenciáira és hangsúlyos pontjaira, elsőként a hangulatiság kérdéskörét érdemes körbejárni. A kötet novellái nagyon erős atmoszférával bírnak, s felépítésük matematikai pontossággal kimért, hasonló Faulkner vagy Poe novellaszerkesztéséhez. A rejtélyesség, a fordulatok eljövetele, vagy éppen az izgalmak fokozása koncepciózus, átgondolt és ennek következtében működőképes is. Ez pedig megalapozza azt az érdemét a kötetnek, hogy a szocionovellák jelenléte egyáltalán nem csúszik át egy felmagasztosult fekete giccsbe, avagy Téreyn át Dunajcsikot idézve: nyomorpornóba[2]. Ez alól kivételt képez az érdekes módon éppen kötetcímnek választott A hetedik nap a papáé című novella, mely címével ugyan kíváncsiságot ébreszthet az olvasókban, és erős forgatókönyveket indít be (Istennel, a teremtéssel, hierarchiával, iróniával), kiemelt szerephez nem feltétlen juttatnám. A kiszolgáltatottság helyzetének, illetve a Stockholm-szindrómára rájátszó kötődésnek, a család csendben tűrő kiindulópozíciójának és az alkoholista nagypapának a karakterén át bemutatott szeletnek ugyanis bár lehet sok köze a keresztény értékrendben felmagasztalt család- és kötődésmodellekhez, azaz a valósághoz, mégis kevés jó írástechnikai megoldással bír Pungor saját prózapoétikájához mérten is. A novella szereplői minden pillanatban pattanásig feszülve készülnek túlírt cselekedeteikre. Az alábbi szövegrész, amelyben a semmin kipattanó konfliktust leíró nyelv túlzott agressziója és erőssége kevésbé építi a feszültséget, mint inkább bagatellizálja és giccsessé teszi, ezáltal valamiféleképpen a prezentálni kívánt érzésekkel ellentétes reakciókat vált ki az olvasókból: „Villant a papa szeme. / - Gyerek még! – mentegetőzött anyu. Húgomra nézett, aki szégyenlősen lehajtotta a fejét. Az öreg morgott, lecsapta a kést meg a villát az asztalra. / - És a másik? – intett felém a fejével. / - Mi van vele? / - Sunyi. / Apu felpattant, vörös volt a feje, háta mögött csattant a szék. / - Bassza meg… - kiáltotta […] [24.].)  

A kötet szövegei a fontos szociológiai kérdések és szituációk problematizálása során sajnálatos módon belecsúsznak olykor a dedukcióba. Ezalatt nem az értékítélet klasszikus retorikáját értem – mivel azt Pungor nagy érzékenységgel távol tartja szövegvilágától –, hanem egy olyasfajta beszélői pozíciót, amely sokszor ad túl sok kulcsot, jelet és nyomot, ami rávezeti az olvasót a szöveg tétjére. Azonban az érzékenyebb olvasóknál ez a jelhagyás pont, hogy az ellenkező hatást éri el, s az elgondolkodtatás, a nyomra találás öröme helyett éppen a könnyű portya súlytalansága kedvetlenít el. A már említett Lepke és Dobókockák című szövegek elhallgatással telített megoldásai viszont nagyon erős novellákká teszi ezeket, olvasásukkor maximálisan érvényesülni tudnak Pungor finomhangolásai a groteszk, bizarr és abszurd világok, gondolkodásmódok megjelenítésében. A Lepkében például az idegösszeomlás bravúrosan implicit módon van csak jelen; a papírmaséból bábhüvelyt barkácsoló, válófélben levő kétgyermekes anyuka megfiatalodása szépen kimunkált érzékletességgel történik meg.

A kötet több mint felét kitevő kisregény, Az átjáró mottója a Sex Pistols God Save The Queen című dalában szerepel („There’s no future in England’s dreaming”), és megkapó módon aktivizál egy osztályharcokra kiélezett olvasásmódot, ugyanakkor a címnek köszönhetően problémamentesen megfér a bevándorlási hullám vagy a nagyváros-környező települések (avagy Budapest-vidék) sajnálatos módon létező és nem feltétlenül adekvát módon kezelt problémája. A történet különös egyveleg: egyrészt a Sátántangó alapproblémái közül hoz egyet (Menni, de hogyan, és hova? Lehet-e egyáltalán elszakadni onnan, ahova születtünk?), másrészt pedig Totth Benedek Holtverseny című kötetének dinamikáját és (helyenként a hitelestől távol álló, már-már erőltetett) ifjúsági nyelvét használja (ld. 136-145. oldal szövegrésze). Ugyanakkor a szövegbe ágyazott kéziratos újságcikk-idézetek nyelvezete radikálisan eltér az alapvető stílustól. Míg az első (155-158. oldal) olvasásakor a szöveg képes eltávolodni a narrátor hangjától, addig a második idézet (166-169.) már szinte ugyanazokkal a megoldásokkal dolgozva folytatja (elvileg) ugyanazt a cikket, a bolond Tóth írását. Míg a cikk első felénél Pungor egy tárgyilagosabb nyelvet használ, addig a második felében mozzanatokat jelenít meg, képeket vázol fel, elidőzik a dialógusok résztvevőinek lírai(bb) nyelvet használó ábrázolásánál. Pungor prózanyelve sokszínű, egy szövegen belül is képes a karakterekhez illő nyelv megtalálására, azonban még olykor bizonytalanságok és/vagy pontatlanságok érzékelhetők a kisregényben.

A kisregény sikeressége az idősíkok kezelésében rejlik, hiszen nagyon finoman ábrázol elkalandozásokat, idősíkváltásokat, snitteket. Nagy erénye még, hogy a szociológiai témák – így például a drogkérdés vagy a mélyszegénység – olyan módon válik explicitté, hogy közben elkerüli a romanticizálás csapdáját. A regény fiatal szereplői drogfüggők, családi hátterük a nyomor legalja, a telep maga a mélyszegénység metaforája, s ugyan mindez világos és egyértelmű, Pungor képes ezeket a tényezőket olyan módon problematizálni, hogy meghagyja tematikus jelenlétüket háttérkörülményként. Ezekre a háttérkörülményekre építi fel a cselekményt, így téve a szövegvilágot és ezáltal a témát is dinamikussá, változékonnyá és megítélésében ezerélűvé. Messziről elkerülve mind a giccset, mind pedig az öncélú, stagnáló rugózást.

 


[1] A zenekar honlapján (http://www.magacska.hu/) található rövid bioból idézve

[2] megtalálható akár itt: https://litera.hu/magazin/interju/a-ragyogas-inkabb-az-enyem-mint-az-elohalottak-ejszakaja.html

nyomtat

Szerzők

-- Júlia Kustos --


További írások a rovatból

Megjelent Tandori Dezső Egyetlen című kéziratának hasonmás kiadása
Szubjektív esszé egy koreai költészeti könyvbemutatóról
irodalom

Bemutatták Szeles Judit Világatlasz című verseskötetét
Bakos Gyöngyi Nixon nem tud lépcsőzni című kötetéről

Más művészeti ágakról

színház

Az Egy nyár című komédia a Katona József Színházban
Len Wiseman: Balerina
színház

Legyetek jók, ha tudtok. Zenés játék a Magyar Színházban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés