bezár
 

irodalom

2019. 05. 24.
Hiszek az ihletben
Interjú Térey Jánossal
Tartalom értékelése (8 vélemény alapján):
Hiszek az ihletben Az a bizonyos isteni sugallat teszi működőképessé az ötleteinket – vallja Térey János. Költőként hisz az ihlet segítő munkájában, amely lerohanja, majd euforikus állapotával végigkíséri az alkotói folyamatot. Azonban az írás nem csupán ihletműködés, hanem tudás és tömérdek munka is egyben.

prae.hu: Az antikvitás, a romantika és a modernség ihletfogalmának értelme különbözik, és egy-egy korszakban élő költők ihletfelfogása is eltérhet részleteiben. Ön hogyan fogalmazná meg, mit jelent az ihlet, ha kifejezetten a saját tapasztalataira támaszkodik?

Az ihlet muzeális kifejezés lett mára, olyasmi, amit a hétköznapi ember a régiséghez kapcsol. Azt hiszem, ha felül akarom fogalmazni, akkor kegyelmi állapotnak mondom. Ha pedig korszerűen, akkor Csíkszentmihályi Mihály nyomán flow-nak nevezem. Ez az a pillanat, jó esetben folyamat, amikor megvilágosodunk, minden mindennel összefügg, minden kínzó kérdésünkre sikerül megoldást találnunk, kicsit hasonlatosak vagyunk a teremtőhöz. Aztán kisvártatva már ezért a hasonlatért is elszégyelljük magunkat.

prae.hu: Amikor megjelenik Önnél az ihlet, amelyet a mű előttesének, mintájának tekinthetünk, akkor milyen formában érzékeli elsőként? Zenei, képi formában, esetleg azonnal szóban jelenik meg, vagy valami másként?

Mindenképpen eufória formájában. Előzetes tapasztalatom, hogy hihetetlenül jól érzem magam egy új elgondolástól. Nagyon hasonló mindez az érzéki sóvárgáshoz, nemcsak a szexuális sóvárgáshoz, hanem az étvágyhoz vagy a szomjhoz, egyszerre jelzi a keresést és a rátalálást. Látom a körvonalakat, objektum még nincs. Megérzem valaminek az illatát, hallom a dallamát. Ami még nincs, csak lesz. Ilyenkor nem foglalkoztat, milyen nehéz munka áll még előttem.

prae.hu: Írja az egyik esszéjében A Nibelung-lakópark kapcsán, hogy hatott Önre Wagner zeneileg is, és ezt a zeneiséget beleépített a szövegbe. Hogyan lehet a zenei tartalmat tudatosan a vers tartalmává tenni?

Ösztönösen. Éppen ezért nem fogom tudni elmagyarázni ezt Önnek. Intellektuális szerzőnek tartom magam, de a műalkotás létrejöttéről való fecsegést nem kedvelem. Persze a világító erejű gondolatokat a művekkel kapcsolatban igen. Utólag, sohasem előzetesen. Jobban érdekel a gyakorlat, mint az elmélet. Ebben megint csak hasonlít az írás a gasztronómiához és nem különben a szexualitáshoz. Nagy László azt mondja, hogy műveld a csodát, ne magyarázd. Manapság őt is szokás a költőmesterséggel és az ihlettel együtt a régiséghez kapcsolni. Én nagy költőnek tartom. Olvastam a naplóját, hihetetlen beszámolók vannak benne a versi születéséről, például arról az eufóriáról, amely megelőzte az alkotást.

prae.hu: Ön nem fogadja el művei életrajzzal való azonosítását.

Nem szeretem, ha gépiesen vetik össze az életemből tudott, de inkább sejtett vagy félreértett tényeket a papírral. Ha egy iskoláról írok, akkor az nem feltétlenül „ugyanaz” a gimnázium vagy általános iskola, ahová jómagam jártam, kivéve, ha én magam állítom azt. Most egy primer önéletrajzi munkán dolgozom, Tóth Árpád Gimnáziumnak hívják a benne szereplő iskolát, nos, ebbe a középiskolába jártam Debrecenben. Mégsem úgy fogok beszámolni róla, mint egy oknyomozó újságíró. Elszegényíti az olvasatot a magánreferenciák, a megfelelések keresésének állandó kényszere.

prae.hu: Az emlékek hogyan mozognak az ihlet hatására?

Ha van egy hősnőm, akkor a hősnőmnek környezetet kel teremtenem. Olyan vagy hasonló környezete lesz, mint amilyet én magam ismerek látásból vagy hallomásból, de azt is el kell tudnom képzelni a saját élettapasztalatom alapján, hogy mit jelent egy harmincéves nő számára belépni például egy moziba vagy egy uszodába. Ha ez nem sikerül, akkor az irodalmat félre kell tennem. Hogyan tehet szert az ember ilyen tapasztalatokra? Sok időt kell töltenie harmincéves nőkkel, hallgatnia a benyomásaikat. Olvashat is hozzá, nézhet filmeket, semmi sem fogja pótolni a való életből vett mintákat. Ez persze újra csak ösztönös. Nem azért ülök Önnel ebben a kávézóban, hogy irodalmi nyersanyagot gyűjtsek, de sosem tudhatom, hogy egy hónap vagy hét év múlva mi jut eszembe ebből a napból.

prae.hu: Mindenkinek vannak tapasztalatai, az írók mégis a kifejezésre használják fel azokat. Ennek a kifejezésnek a hogyanja érdekel.

Nem elmagyarázható. A beszélgetésünknek is tulajdonképpen ez a kelepcéje, hogy az írás mikéntje nem magyarázható és nem is tanítható. Ezért nem hiszek a tehetséggondozó műhelyekben, iskolákban, tanfolyamokban, mert sokkal könnyebb megmondani egy fiatal költő munkájáról: mi az, ami hiányzik belőle, mit rontott el, mint azt, hogy mi az, amit jól csinált. Dicsérhetem a jelzőit, a hasonlatait, a mesterektől ügyesen átvett mintáit, a remekül működő fantáziáját, de hogy mit mentett át például a saját gyermekkorából, a saját meghatározó élményeiből, kapcsolataiból, és mi az, ami még kiaknázásra vár, amit kitakart, amit még kötnek a gátlások, azt nem tudhatom, csak ha alaposabban ismerem őt. Nem mondhatom meg, hogyan csinálja, csak azt, hogy szerintem hogyan ne.

prae.hu: Az ihlet hatására rendeződve bukkannak elő az emlékek?

Nem. Minden egyszerre érkezik, és teljes zavart okoz ez a bizonyos eufória. Nádas írt egy esszét arról, hogyan dolgozott az Emlékiratok könyvén. Mielőtt elkezdte, megérezte egy leendő könyv sejtelmét, és azonnal megbetegedett. A betegágyon egyszerre érkezett minden, a könyv látomása. Le is mondott arról, hogy mindent lejegyezzen. Én is így vagyok ezzel, annak ellenére, hogy bajban vagyok például a memóriámmal. Tipikusan költői képességeim vannak, ezért amit nem írok fel azonnal, elvész.

prae.hu: Ezek szerint később rendezi az ötleteit?

Van, hogy sokkal később, akár évek múlva találja meg valami a helyét. Van egy dosszié a számítógépemen, amelyikben a – most még – műfaj nélküli ötletek sorakoznak egymás után.

prae.hu: Az olvasott emlékezet hogy működik?

Változatosan. El kell olvasnom kétszer-háromszor egy könyvet, hogy olyan benyomásom legyen róla, mint egy megélt eseményről. Filmekkel nem így van, elsőre is beégnek az emlékezetbe, keveset néztem háromszor, de például A hetedik pecsétet, a Sztalkert, a Mulholland Drive-ot vagy a Hannah és nővéreit igen. A Star Warst korai részeit is, naná.

prae.hu: Hisz abban, hogy a szavakban ihlet van, és ezekből az ihletdarabokból rakódik össze a mű?

Nem a szavakban van. Az emberi létben rejlik. Az ontológiai ihletben hiszek. Azáltal, hogy megszülettem, tapasztalatokat szereztem és működtetem az agyamat, illetve hogy működtet engem a Jóisten, képes vagyok műveket létrehozni. De ehhez kedv is kell. Megbízásra nehezen dolgozom, mert a jelek szerint hiszek az ihletben, még ha ezt nehezen is mondom ki, hiszen olyan régimódinak tűnik, mint maga a költő szó.

prae.hu: Az ihlet tartalomként megjelenhet a műben?

Nem. Az ihlet egy állapot – szemben például a melankóliával, amely a világ árnyékos oldalára való fogékonyságunk, tehát alkati hajlam, vagy a depresszióval, ami pedig egy súlyos betegség, klinikai tünetekkel járó elmezavar. Valaki hajlamos a borulatokra, valaki kevésbé, van, akit nem érint, van, akit elvisz a mentő, mint például apámat. Az ihlet olyan állapot, amelybe rendkívüli sugallat juttat minket, például egy tekintet, egy íz, egy találkozás vagy egy emlék hatására. Hogy mit sikerül ebből az élményből átmenteni a papírra, az kérdés, de a témám nem a saját elmém beporzása.

prae.hu: Vajon az élmény ébreszti fel az ihletet vagy az élmény felhasznált eszköz az ihletben?

Fölismerem a saját örömömben egy készülő mű lehetőségét. Átadom magam pusztán az örömnek, vagy föl is jegyzek valamit, mert mást is érdekelhet. Ha például zeneszerző vagyok, akkor a jókedvemből, a transzomból tudok egy vonósnégyest írni.

prae.hu: Akkor az ihlet nem érzelem, hanem valami, ami csupán felhasználja azt?

Igen, pontosan. Az ihlet egy állapot, és ha a flow-ról beszélünk, az egy folyamatszerű tevékenység, ajzott állapotban. Éveken át is eltarthat. Nemrég elutaztam Ausztriába, ahol egy kisvárosban, ingerszegény környezetben egy hónapon át semmi egyéb dolgom nem volt, minthogy írjak. Reggeltől estig írtam, forrásokat gyűjtöttem, régi lemaradásokat pótoltam be, olvastam, nagyokat sétáltam, és még mozira is maradt idő. Nagyon fontos, hogy az ihlet nálam mindig a jó közérzethez, az egészséges önbizalomhoz kapcsolódik. Szükséges hozzá a mindenekelőtt az egyedüllét, sajnos. Aztán a jó egészség, a kipihentség, egyensúlynak kell uralkodnia nem csak a lelkemben, de a szervezetemben is, ha dolgozom.

prae.hu: A külvilágbeli énjét próbálja hátrahagyni, hogy belülre figyeljen?

Pontosan erről van szó, de ez az állapot nem hozható létre mesterségesen. Voltam már olyan alkotóházban, a stuttgarti Solitude-ben, ahol rendszereztem az addigi kezdeményeket, belefogtam ebbe-abba, könyvterveket gondoltam el, de nem serkentett napi munkára a nyüzsgő, alkotóházi közeg. Kremsben ezzel szemben napi nyolc-tíz órai munkával befejeztem egy verseskönyvet meg egy drámát, és több, mint száz oldalt írtam egy készülő önéletrajzi esszéből. Adott volt a csönd és a kizökkenthetetlen nyugalmú környezet révén a maximális koncentráció.

prae.hu: Mi a különbség az ihletett és az ihlet nélküli mű között?

Az, hogy az ihlet nélküli műből hiányzik az energia. Musil nagy művének, A tulajdonságok nélküli embernek még a nyolcszázadik oldalán is lehet érezni a teremtő lendületet.

prae.hu: De akkor benne található az ihlet a műben.

Benne. Proustnál az Az eltűnt idő nyomában című regényfolyamban a Madeleine sütemény zamata a kiinduló mozzanat, az indítja be az emlékezést, annak az élménynek az ereje dolgozik mindvégig. Ciklusról beszélünk, amely sokak szerint fárad a végére, ahogy Musil is fárad, de a teremtő energia végig jelen van.

prae.hu: Ha az ihlet meghatározza a kifejezés eszközeit, akkor ez határozza meg a műfaji választást is? Például a verses regény formai választására is a belső ihlete vezérelte?

Nálam teljesen mindegy a műfaj. Az a bizonyos isteni sugallat teszi működőképessé az ötleteinket. Ehhez képest a műfaj másodlagos. Számomra egymáshoz közel állnak a műfajok, majdnem mindegyik verses. Nincs verses regényhez vagy szonátához való ihlet, majd kiforrja magát a mű. Miközben kapom a felülről vagy belülről érkező megerősítést, nem foglalkoztat, hogy szonettkoszorút írok vagy drámát.

prae.hu: Ezt tekintetbe véve, mennyire fontos az ihletnek a forma?

Semennyire, pontosabban: nem az a fontos. Hiszek abban, hogy a tartalom megtalálja a maga formáját. Ebben az én közreműködésem nem közömbös, de nem is perdöntő. Használom az eszemet, és figyelek befelé.

prae.hu: Milyen mértékű a tudatos és a tudattalan munka?

Nem lehet százalékarányban megállapítani. Ihlet, tudás, utánajárás és tömérdek munka eredménye minden egyes mű. Éppen ezért kedvenc elfoglaltságom nem maga az írás, mert hihetetlenül fárasztó. Sokkal jobban szeretem az írás előkészületeit. Szeretek például jó társaságba járni, kirándulni, hangversenyekre vagy képtárakba járni, mert aktív pihenés közben, tudattalanul is az írásra készülődöm. Mindegy, hol vagyok abban a kivételes helyzetben, hogy hallom azt a bizonyos „diktálást” – hívjuk, ahogy akarjuk.

Fotó: Bach Máté

nyomtat

Szerzők

-- Ágoston Enikő --

Az ELTE magyar alapképzésén és irodalom- és kultúratudomány mesterképzésén diplomázott. Jelenleg az ELTE összehasonlító irodalomtudományi doktori programjának doktorandusza. A 20. századi és kortárs líra képezi érdeklődési területét. Ezen belül kiemelten a költői ihlet kutatásával foglalkozik.


További írások a rovatból

Határátkelés címen rendezték meg a Kis Présházban öt kortárs költő közös estjét
Bemutatták Márton Ágnes drámakötetét
Weber Kristóf Keringő című regényének bemutatója

Más művészeti ágakról

Karácsonyozzatok velünk, vagy ússzatok haza az Örkény Stúdióban
Jeanne Herry: Az arcuk mindig előttem lesz
art&design

Kiállításkritika A kétely felfüggesztéséről
A Corvina Kiadó Plautus: Hét komédia című kötetéről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés