bezár
 

színház

2019. 07. 23.
Visszamennék
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A részvételi színház és a Csodák Palotájára jellemző, tapasztalati úton való kísérletezés ötvözete jellemzi Rajkai Zoltán Kaposváron, a Csiky Gergely Színház stúdió színpadán. bemutatott rendezését. Az előadás konvencióborogató, a színház nevelési előadás (TIE) és a részvételi színház műfaj között imbolyog.

Az adaptációt Enyedi Éva készítette Joy Nicholson The Tribes of Palos Verdes című regénye alapján. Az általános és középiskolai osztályoknak is játszott előadás a mai fiatalok nyelvén szólítja meg és zökkenti ki nézőit passzív szerepükből. Az alkotók által „élményszínháznak” nevezett előadás teljesen lerombolja az itthon még mindig előszeretettel alkalmazott megközelítést, miszerint a színház a nézők számára egy megközelíthetetlen elefántcsonttorony. Ez a torony azonban a színészi játékkal, a közvetlenséggel és az oldott hangulattal az előadás folyamán leomlik.

Szkéné színház

Egy repülőgép utasaiként terelnek be minket a már-már abszurd módon berendezett stúdió termébe, ahol bárhova leülhetünk, bármit csinálhatunk, akár át is ülhetünk a darab közben. Ez a gesztus tulajdonképpen a szabadság érzésének színházi lenyomata. A legelején kapott kiosztott túlélőcsomagokban lévő tárgyak pedig nemcsak kellékek az interaktív társasjátékunkhoz, hanem emléktárgyakká, a kaliforniai, tengerparti kisvárosból származó szuvenírekké válnak a számunkra.

A színházi nevelési előadásoknál megszokott módon egy-két jelenet megállítása után kvázi drámatanárként szólít meg bennünket és beszélget velünk az éppen kialakult színpadi helyzetről a játékvezető, ez esetben Benedek Dániel. Ugyanakkor az előadás során színészi metamorfózisok sorozatát is prezentálja nekünk. Sokszínű, fegyelmezetten játékos szerepcsokrot láthatunk tőle.

Miután a saját fantáziánk és egy alvómaszk segítségével megérkezünk Palos Verdesbe, egy ikerpár történetébe csöppenünk bele. Képzeletbeli utazásunkat és későbbi tengerparti hangulatunkat segíti a ventilátor és a nagyon is atmoszférateremtő, popos zenei válogatás.

Palos Verdes

A vagány, olykor nyersen őszinte Medina bensőséges szeretetet mellőző, felszínes családjának a széthullását a lány szemszögéből látjuk. Az őt megformáló Maizác Stefánia energikusan és intenzíven van jelen a színpadon. Játéka egyik érdeme, hogy Medina erőssége és tettrekészsége mellett megjeleníti az elfogadásra vágyó, gyengéd énjét is.

A közönség felé történő nyitásnál a másik ikret, Jimet játszó Stefánszky István is közvetlen a résztvevőkkel. Jimként szépen, ám kevésbé ívesen mutatja meg a fiú szélsőséges, a droghasználat által eldeformált személyiségét. Stefánszky és Maizác szörfös ruhába öltöztetett párosa, eltérő karakterük ellenére kikezdhetetlen. Színpadi egységük keményen koncentráló színészi összhangra utal.

Az apaként jelen levő, lezseren elegáns Kalmár Tamás kifejezetten nyitottan és barátian teremt kapcsolatot a közönséggel. Meggyőző játéka kapcsán tudnak a család helyzetéről elgondolkodni a gyerekek és a tanárok is. Őszinte, bár kissé hisztérikus anyát formál meg Csonka Ibolya. Ámbár arcán és mozdulataiban mintha nemcsak az önmagát elhanyagoló, neurotikus nőszemély, hanem az előadás során a kellő figyelmet meg nem kapó színésznő sértettsége is megjelenne. Ugyanakkor kifejezetten erős és katartikus pontja az előadásnak, amikor Csonka önkívületében, fehérneműre vetkőzve kiáll a stúdióterem ablakába, hogy levesse magát. Csonka színpadi jelenlétének köszönhetően zavart nevetés és csönd érződik a nézőtéren, nem pedig a tiniktől ilyesféle helyzetben megszokott gunyoros vihogások vagy rosszindulatú mutogatások.

Az előadás szerkezetének talán egyetlen hátránya az lehet − legalábbis az általam látott előadásban hátrány is volt az−, hogy a résztvevői és véleményüket megosztó nézői pozíciójukat lelkesen képviselő tanárok a beszélgetések során sokkal aktívabbak, mint a csendesebb, zavarban lévő (kis)kamaszok. Ha a beszélgetést moderáló színészek nem figyelnek kellően oda, a felnőttek filozofikusabb véleménye, mintsem a gyerekek keresetlenül őszinte meglátásai kerülhetnek előtérbe. Ennek ellenére mi sem jelezhette volna jobban az élmény teljes beágyazódását, mint amikor a záró jelenetnek tűnő eseménynél a diákok a földön fekvő Stefánszkyt szerepbéli nevén szólítják meg: Hé, Jim, vége van?!

Szeretettel teli munka ez, amelynek energiája átjárja az egész darabot. Játszva tanulást kínáló, közösségteremtő, mosolyra csábító élményszínház ez, amely révén a közös alkotás, az együttlét és a megosztás örömével is gazdagodunk.

Jöttünk, játszottunk, visszamennénk. Nosza, irány Kalifornia!

 

Enyedi Éva: Palos Verdes, Kalifornia
Ősbemutató
Joy Nicholson The tribes of Palos Verdes című regénye nyomán színpadra alkalmazza Enyedi Éva és Rajkai Zoltán
Medina: Maizác Stefánia
Jim: Stefánszky István
Sandy: Csonka Ibolya
Phil: Kalmár Tamás
Adrian: Benedek Dániel
Szakmai konzulens, a rendező és a dramaturg munkatársa: Vági Eszter
Dramaturg-fordító: Enyedi Éva
Fotó: Brozsek Niki
Szcenikai vezető: Szalai József
Jelmeztervező: Kiss Julcsi
Világítástervező: Memlaur Imre
Segédrendező: Váradi Szabolcs
Súgó: Sipos Katalin
Rendező: Rajkai Zoltán
Bemutató: 2019. május 18.
Agóra Stúdió, Kaposvár

nyomtat

Szerzők

-- Németh Fruzsina Lilla --


További írások a rovatból

A Corvina Kiadó Plautus: Hét komédia című kötetéről
A szexuális nevelés hiánya és TikTok a Nemzetközi Roma Színházi fesztiválon
színház

HöKöm Project: Wándör Wumen és Szupermen
Horváth Florencia és Karádi Gergő Valójában senki című zenés irodalmi, színházi estje

Más művészeti ágakról

Hajdu Szabolcs: Kálmán-nap
Jeanne Herry: Az arcuk mindig előttem lesz
Határátkelés címen rendezték meg a Kis Présházban öt kortárs költő közös estjét
art&design

Kiállításkritika A kétely felfüggesztéséről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés