bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Németh Fruzsina Lilla --

felhasználói adatlapja

2018 szeptemberétől a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház egyik színházpedagógusaként dolgozom. A gyerekek, a színház, a színházi nevelés mellett az írás a másik szenvedélyem. Szeretem elemezni, közelebbről megvizsgálni a színházi előadásokat, az embereket, a szituációkat, a gesztusokat. Lassan négy éve foglalkozom színházi kritikák írásával, emellett szívesen írok szépirodalmi műveket is, pl. novellákat vagy filmesszéket. 

Németh Fruzsina Lilla által feltöltött cikkek:

Határtalanságról határok között
Talán sosem volt aktuálisabb e témakör, mint most, a koronavírus időszakában: a határok. Az emberi és fizikai határok figyelembevétele. A személyes tér és a kordonok jelenléte. Másfél méteres távolságok és lassan megnyíló országhatárok világa. Dömötör András remekül látta meg a járványhelyzet kínálta színházi lehetőséget, hiszen mikor, ha nem most érdemes határainkról diskurzust folytatni, amikor megtapasztaltuk a bezártságból és az érintésmentességből fakadó korlátozottságot? A Határátlépések című előadásban reflektorfénybe került az online világ határtalansága is.
Online pajzán
Boccaccio híres, főként pajzán történetekből álló gyűjteménye, annak keletkezéstörténete talán sosem volt annyira aktuális, mint az idei karanténhelyzetben. Csak akkor a pestis, idén pedig a koronavírus tombolt világszerte. Az igény a nevetésre, az iróniára, az önmagunk, az emberek és a világ kiröhögésére ráadásul ma is ugyanakkora, mint amekkora volt a XVI. században. A többi közt ezt ismerte fel a Trojka Színházi Társulás akkor, amikor elkészítette színházi kísérletét, a Dekameron2020 – Karanténtörténeteket, amely másfél órás válogatásban mutatja be a humoros, erotikus, az emberi hiúság és naivság következményeivel játszó sztorikat.
Egyszer csak azon kapja magát, hogy egy az elnyomók közt
Milo Rau LENIN című előadását a berlini Schaubühnén mutatták be 2017 októberében az októberi forradalom 100 éves évfordulója alkalmából. Mivel az előadást a szerző a karantén idején közzétett felvételről látta, jelen írás csakis a teljesség igénye nélkül készülhetett el. A svájci származású Milo Rau híres a provokatív, erkölcsi és színházesztétikai kérdéseket is megkérdőjelező előadásairól, ám a LENIN most a szókimondásával és áthallásával, nem esztétikájával provokál. A darab Lenin egészségügyi és szakmai hanyatlását, életének végstádiumát egy napba sűríti: reggel, este és éjjel.
Mobilon a Kolibri
Mesékkel tartja a kapcsolatot törzsközönségével a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház is, aki az elsők között dobta az online piacra mesetárát. A képernyő előtt történő felolvasás a szórakoztatáson túl egyben a presztizs- és imidzsnövelést is szolgál az adott előadónál. A hallgató/néző nemcsak a felolvasott műért kattinthat a közvetítésre, hanem a felolvasó személyéért/hangszínéért is. 
Az online tér kitöltése
Számos írásos és nem írásos mű született már az internet hasznos vagy sötét oldalával, a virtuális világ veszélyeivel, illetve az elszemélytelenedéssel kapcsolatban. Ám a #maradjotthon idején, amikor digitálissá vált az oktatás, színházi előadásokat csak és kizárólag képernyőn lehet nézni, és online edzéseket tartanak mindenhol – a világháló első és legfontosabb szerepe az összekötés lett: családtagot családtaggal, nézőt alkotóval, barátot barátnővel, diákot tanárral. Színészek, táncosok, zenészek, színházinevelési-szakemberek  és még sokan mások sorra veszik fel a kapcsolatot a vészhelyzet miatt karanténra ítélt nézőkkel. S bár az előadóművészet fő alapelemei, a személyes kapcsolat és a(z éppen akkor kialakuló) közösség „fizikai” érzete hiányzik, a virtuális világ tágasságának köszönhetően egy-egy előadást akár kétszer annyi ember is megnézhet, mint amúgy. Riasztó, hátborzongató, szorongató, már-már becketti módon abszurd helyzetek sorozata alakult ki az elmúlt napokban.
Kifakadás
Pintér Béla új műfajt teremtett a színházi szcénában: a pintérbélát, ahogyan Jászay Tamás kritikus találóan írja. És valóban: a legutóbb A bajnok című darabnál alkalmazott zenedrámai stílusban létrehozott Anyaszemefénye, az azt átívelő zongorajáték és énekelt beszéd egyedi és szinte utánozhatatlan a magyar színházi életben. Ebben a darabban nincsen intellektuális csavar, mély emberi filozófia vagy egyedi szituációk sorozata. A darab egy tömény „Elegem van, de nagyon!” felkiáltás, megspékelve egy láthatatlan, hatalmi erő bennünket mozgató ujjaival. Akár a japán bunrakuművész az élettelen bábjait, úgy pakolják fel és le a szereplőket és a díszletelemeket a fekete, arctalan alakok az Újpesti Rendezvénytér üres színpadán.
Maradjatok hangosak!
Fiatalok és bátrak. Gondolkodnak és kinyilvánítják az érzelmeiket. És nem félnek. Vagy legalábbis nem annyira. Akárcsak Jeanne D’Arc, hiszen – egy idő után – ő sem félt, hanem hitt. Hitt a hangoknak, hitt az igazságban, és hitt Istenben. Amiként ezek a fiatalok is hisznek. Szenvedélyesen szeretnének hinni valakiben vagy valamiben.  Ez a hit világlik ki minden egyes jelenetből, amelyek füzérszerűen kapcsolódnak össze a Katona József Színház ifjúsági klubjának új bemutatójában.    
Maszk mögött, kifejezően
Az agy és a lélek mélyét feltáró, szuggesztív előadással örvendeztette meg a berlini székhelyű Familie Flöz a MÜPA közönségét. A CAFe Fesztivál keretében meghívott Dr. Nest egy mára itthon kevésbé használt formával, a maszkjátékkal mutat rá az emberi elme törékenységére, valamint az agy hatalmára.
Inkább Hašeké, mint a miénk
Rögtön felkelti gyermeki kíváncsiságomat a nagy, fekete vasfüggöny, rajta egy fehér kulcslyukkal. Vajon mi lehet a falon túl? Nem kell sokáig várnom a válaszra: lassan, óvatosan lépdel az ominózus kulcslyuk felé egy fehérre meszelt arcú, némafilmes karakterre emlékeztető figura. És szélesen vigyorog, mert tudja, hogy nemcsak ő megy be, hanem minket is magával húz az ajtó mögé. A Thália Színház közreműködésével idén nyolcadik alkalommal rendezték meg a Vidéki Színházak Fesztiválját, amelyen utolsóként a tatabányai Jászai Mari Színház előadását láthatta a közönség. Tapasztó Ernő nagy fába vágta rendezői fejszéjét: Jaroslav Hašek világhírű Švejk  – Egy derék katona kalandjai a világháborúban című regénye különleges élmény.
Visszamennék
A részvételi színház és a Csodák Palotájára jellemző, tapasztalati úton való kísérletezés ötvözete jellemzi Rajkai Zoltán Kaposváron, a Csiky Gergely Színház stúdió színpadán. bemutatott rendezését. Az előadás konvencióborogató, a színház nevelési előadás (TIE) és a részvételi színház műfaj között imbolyog.
Hallod, Rubens?!
Frappáns, lendületes, intellektuális humorban gazdag a harmadéves dramaturg szakos Dohy Balázs első rendezése. Dohy az Ódry Padlásán Esterházy Péter Rubens és a nemeuklideszi asszonyok című drámáját dolgozta át a szintén harmadéves dramaturg szakos Komán Attilával. A szövegkönyvhöz felhasználták a szerző Hasnyálmirigynapló című művét is. Dohy rendezése valójában nagy, hosszan és viccesen elnyújtott kérdések sorát öleli fel: jelenthet-e az írónak beszélgetőpartnert az, ami az orvos szemében rákos hasnyálmirigy? Lehet-e a festő számára szép nő az az angyal, aki a matematikus számára egyenes vonalon, egyenletesen ringó test?
Krétával a feldolgozásig
Nathan Filer A zuhanás sokkja című regényéből készített kamaradrámát utolsó bemutatójaként a MáSzínház. Az azonos című színpadi adaptációt Illés Márton jegyzi dramaturgként. Kovács Henrietta előadása feszes, dinamikus, látványvilága játékos és egyedi. Ugyanakkor a MáSzínház esztétikájára, színészi összetételére jellemző gesztus, a társulat ars poeticája ̶  miszerint ép és sérült színészek játszanak együtt, egy produkcióban  ̶  ebben az előadásban kevesebb hangsúlyt kap, mint  korábbi darabjaikban.
A fészek melege
Szuggesztív és egyedi látványvilág jellemzi a Radnóti Színház legújabb és egyben az évad utolsó bemutatóját. A Zsótér Sándor által rendezett, Kakukkfészek című előadás alapját Ken Kesey világhírű regényéből, a Száll a kakukk fészkére címűből a Dale Wasserman által készített színpadi adaptáció adta. Maga a rendező, valamint a díszlettervező, Ambrus Mária fordította le a szöveget.
Belehal, aki él
Gyermekien őszinte, játékosan, pajkosan szívbemarkoló előadás Kovács D. Dániel a k2 társulat tagjaival létrehozott bemutatója. A Tandori Dezső fordításában előadott Pentheszileia finoman húzza be a MU Színház közönségét, ám a későbbiekben annál erősebb marokkal tartja, és nem ereszti. Ártatlan kisgyermekek műanyag katonákkal, Batmannel, Scooby Dooval és egyéb játékfigurákkal való játékával, csatározásával kezdődik a Kleist drámája alapján készült darab. Ám ahogy haladunk előre, úgy válik a halszálkásan parkettázott terepasztal mindent megmutató, bemutató, kinyilvánító dobogóvá. A játékasztal kivégzőhellyé alakul át lelki szemünk előtt.
Csapó kettő
Csalóka kép a színpadi vagy a filmbéli. Csalóka, mert mindkét esetben kívülről nézünk valakit vagy valamit. Ilyenkor megvan az az érzésünk, hogy a látottakon bármikor tudunk változni. Csak rajtunk áll. Egy instrukció, és máris más érzelem tükröződik az arcon, máshogyan állnak a fények, erőteljesebbek a gesztusok. De vajon az életben rajtunk múlik-e ez teljes mértékben? Kemény Lili költő és filmrendező márciusi ősbemutatója a Színművészetin, a B monitor elgondolkodtató tematikájú, egyszerűen kivitelezett, beszédes tulajdonnevű szereplőket felsorakoztató előadása erről is szól.
Szőröstül-bőröstül becsomagolva
Beavató szertartás részesei lehettünk az Ódry Színpadhoz tartozó Hevesi Teremben. Ott fogad minket pár, a Színművészetin tanuló diák, hangszerrel a kezében. Felcsendül a jólismert Ha az életben című, Kispál és a Borz együttes slágere. A játszótér jobb oldalán pedig ott várja a közönséget mosolyogva az asztal mögött ülő Karsai György tanár úr. Ő a szertartás „sámánja”, aki összeköt minket Arisztophanésszal, mai világunkat a Lüszisztraté című dráma világával.
Csoszogó gondnok
Csöpögő csapok, óriási csövek. Lomok, kacatok, elhasznált bútorok borítják a Radnóti Színház színpadát Harold Pinter A gondnok című előadásában. Kálmán Eszter díszlete tulajdonképpen egy rossz, dohos szuterénszerűségre emlékeztet. Alföldi Róbert újabb rendezésében e hétköznapi tér eseményeinek és három lakójának  ̶  egy különös testvérpárnak és egy hisztis, mindent kifogásoló, befogadott idegennek  ̶  lehetünk tanúi és megfigyelői.
A lényeg: a meghallgatás
Harmadik, Budapesten megrendezett színházi fórumára készül tavasszal a 2010-ben megalakult Társadalmi Párbeszéd Színház (TPSz). Az őket jellemző, playback-színház elnevezésű műfajról, a visszajátszásból fakadó lehetőségekről, a társadalomban létrejövendő párbeszédekről és az együttlét, egymás meghallgatásának fontosságáról is beszélgettünk a formáció két vezetőjével, Donáth Attilával és Somogyi Beával.
Ideje kezet fogni borbéllyal
A MáSzínház újonnan szerzett, kicsi, hangulatos pincehelyisége berendezett borbélyüzletként fogad minket. Márton Gábor Csaba Apák fiai című előadásának díszlete ez a pepita járólapokkal lefedett, Juhász Nóra által készített, „tipikusan férfias” helyiség. Forgós bőrszékek, nagy tükör, előtte a borotválkozás és a hajnyírás elengedhetetlen kellékei.
Szodomává vált a világ
Letisztult, részleteiben mégis izgalmas tér. Az előtérben egy hosszabb, keskenyebb, kifutóra hasonlító dobogó. Mögötte sorban egymás mellé állított tíz, a buszmegállókban látható, műanyag szék.  Hátul, a színpadot félig keretező üvegfal mögött pedig a tömegközlekedési járműveken megszokott kapaszkodók. A felgördülő függöny mögött Bartha József díszlete és a székeken ülő tíz színész fogad minket a Radnóti Színházban.
Jön a tesó, ejha!
Mert hát, mi a helyzet a „másikkal”? Aki majd a „nagyobb” és „okosabb” testvér lesz, akinek „vigyáznia kell” a kistestvérére? Aki elsőre csakis feladatokat, elvárásokat a kap már a tesó megérkezte előtt is? Aki csak annyit szeretne tudni és megérteni, hogy vajon anya és apa azután és ugyanúgy fogja szeretni őt is, mint ezelőtt? Ugye így lesz? Szerencsére nem maradnak magukra ezekkel a kérdésekkel a friss nagytesók, legalábbis a 3-5 év körüliek bizonyosan nem, ugyanis Márton Gábor Csaba és a rendezésben munkatársa, Bakonyvári L. Ágnes legújabb előadása pontosan ezekre a kétségekre akar ‒ ha nem is választ adni, de ‒ támaszt nyújtani apró nézőinek: „Nem bűn az, amit éreztek! Gyertek, nézzük meg együtt, mi is ez az egész!"
12 tipikus ember
Bármelyik is legyen a válaszunk, egyhangú, minden kétségen kívüli döntést kell meghoznunk. Többségi szavazatnak, ellenlábasnak helye nincs. Az Átrium 12 dühös ember előadásán felgördül a függöny, és szép lassan fényt kap a színpad is.
Szállj el, Pillangó!
Először egy viharba került hajó fedélzete. Aztán egy szűk cella. Majd egy indián sátor, amely tengerré változik. Később dzsungel, azután egy lebuj belseje, végezetül egy magánzárka. Sokféleképpen jelenik meg előttünk a piros vasrácsszerkezet, amely a Három Holló Kávézó pincehelyiségében kialakított színházi térben, a Pillangó című előadáson fogad minket.
Mélyrepülés helyett szakaszos esés
Két válás, egy nagy és ellentmondásos érzelmekkel teli szerelem, két tragédia. 1976 szeptemberében Hervay Gizella második férje, Szilágyi Domokos öngyilkosságot követett el. 1977 márciusában a bukaresti földrengés következtében halt meg fiuk, Attila, a Kobak-mesék ihletője. Hervay Zuhanások című művét kísérelte meg összművészeti formába önteni hat alkotó az Artus Stúdióban.
Jelmezzel és énekkel a bürokrácia ellen
Az alapok adottak: a külföldön is elismert karnagy, Halas Dóra; az általa vezetett sok(hang)színű Soharóza Kórus; egy kifutó, valamint a nemrég Színikritikusok Díját elnyert jelmeztervező, Nagy Fruzsina fantáziadús és extravagáns, olykor világító jelmezei. Ezek az alapok kiegészülnek Bartha Márk elektronikus őrületeivel és Kovács Áron intenzív fénytechnikájával. Az eredmény: „hivatalos”, elgondolkodtató divatbemutató, amelyen a magyar kisemberek és Kodály Zoltán, a magyar népdal motívumai és Fekete Ádám újszerű, kifejező, zseniális rímekben gazdag szövegei egyaránt képviseltetik magukat.
Fránya vakondtúrás
Háy János megkerülhetetlen szereplővé vált mind a kortárs magyar irodalom, mind a kortárs magyar színház területén. Három éve megjelent novelláskötetének, a Hozott léleknek egyik írása ihlette meg a Nézőművészeti Kft.-t, és ily módon született a Szkénével és az Ördögkatlan Produkcióval karöltve A lány, aki hozott lélekből dolgozott (a novellával megegyező) című előadás. A produkció egyszerűen tárja elénk a Háy írta művekre jellemző „ez már csak ilyen”, „úgysincs mit csinálni” reménytelen érzését, amely az életben, illetve az egyes emberi sorsokban előforduló körforgásszerű folyamatokat jellemezheti.
És mi lett a nővel?
A Zsámbéki Színházi Bázis Kortársunk Csehov címmel szervezte meg minifesztiválját. A fesztiválon fellépő társulatok különböző Csehov-adaptációi között helyet kapott egy Korányi Bálint, illetve egy Kiss Csaba rendezte Kiss Csaba-darab. Mindkettőben egy nő, három férfi és egy kérdés szolgál alappillérként: tudniillik, hogy mi is lett azzal a bizonyos nővel.
Álom és forradalom, egyszer az SZFE-n is túl…
Emlékeznek még a Szabó Gyula által mesélt Magyar népmesék sorozatra? Azokra az ikonikus, kézzel rajzolt madarakra és a jól ismert furulyaszólóra? Akkor most képzeljék el ezeket a meséket a színpadon! Képzeljék el, ahogyan a jó és a rossz figurák, sőt maga a mesemondó is életre kel, és előttünk játszódik le az egész mese a maga sárkányaival, hebehurgya királyaival, orosz és magyar motívumaival, a maga tanulságával és mélyebb, már-már filozofikus értelmével! Pillanatok alatt megjelenik szemünk előtt a mesei világba csomagolt Lenin, a nácizmus lényege vagy bármely nagyhatalom megszületésének folyamata, netán a már megtörtént vagy hamarosan elkövetkezendő forradalmak.
A panda fekete és fehér is
Matei Vișniec a kortárs román irodalom hazájában és külföldön egyaránt elismert képviselője. Mi pedig a Színművészeti Egyetemen, egy tanterem sötétjében láthattuk, mi is az A pandamedvék története amiként azt a szaxofonos meséli el, akinek egy barátnője Frankfurtban lakik.
(Anti)teátrális erőszak
Szürke és fekete minden. A kissé szürreális tér egyben letisztult, éles, fehér fénnyel van bevilágítva. A nézőtérrel szemben egy sötét folyosó húzódik meg két fal között. Lassan, nagyon lassan bejön az egyik színésznő, száját egy kendővel fogja be, takarja el. Szürke ruhája mellett feltűnően színes táskát visel. Alig bírjuk kivárni, mire hosszú percek alatt eléri a rendezői jobb oldalon elhelyezett padot. Leül velünk szemben. És ekkor lassan, nagyon lassan a folyosó sötétjéből kirajzolódik egy alak. Egy nő alakjának sziluettje. Lassan, nagyon lassan közeledik. Felcsendül a misztikus, kissé gépiesnek ható zene. Az éles fény egyszer csak félhomályra vált. És már tudjuk: valami elkezdődött. Valami, aminek most egyhamar nem lesz vége.
Szia, Uram! Rejtő Jenő köztünk él
A rendezői balon egy bárzongora, hátul óriási gerendák. Rejtett zugok, amelyeket függönyök takarnak el, és a lépcső, amely felvezet az erkélyre. Kis, mozgatható asztal, körülötte négy szék. Felesnek való poharak. Csupán ennyiből áll a Major Attila által létrehozott színpadkép. Pontosan olyan, amilyent Rejtő Jenő olvasmányaim során az én fantáziám is megalkotott, valahányszor elolvastam a kocsmai jeleneteket. A Karinthy Színház színpadán uralkodó atmoszféra azonnal magába szippant minket, mihelyt elhangoznak az első taktusok a zongorán Marton Róbert keze alatt.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés