Az üres színpadon átlátszó medúzákra emlékeztető gömbök emelkednek a magasba, és áttetsző törzsük szolgál majd rejtőzködőhelyül a rosszban sántikáló gazembereknek, a szerelmeseknek és azoknak a megátalkodottaknak, akik csak azért sem szeretnének szerelmesek lenni. A felvágott nyelvű Beatrice és a szerelemtől ugyancsak ódzkodó Benedetto nem kerülheti el sorsát (és a boldog véget), a komédia a párok egymásra találásával és egy igazán jókedvű közös tánccal végződik, a játszók vidám karneváli hangulata a nézőket sem hagyja érintetlenül: közös tapsban és jó hangulatban ér véget az előadás.

Tbilisziben, Grúzia fővárosában 91 éve működik az Állami Ifjúsági Színház, melynek fő célja a legfiatalabbaktól a kamaszokig terjedően a következő színházi generációk szórakoztatása és nevelése. Mindez maradéktalanul megvalósul az előadásban: lendületes, élvezetes a játékstílus, melyben főként a fizikai humor dominál és a sokszínű aláfestő zene, a hatvanas évek olasz slágereinek hangulatától a templomjelenet gregorián dallamáig. A színészek pontosan (talán túlontúl is) könnyen érthetően és meggyőzően használják testüket és gesztusaikat a komikum érdekében: Don Pedro pajzánul-játékosan megpaskolja a szolgálólány termetes kebleit üdvözlésképpen, a szerelmi csapdába csalt fiatalokat a hátukon lovagolva hozzák be társaik a találkozóra, a színpadon álló létra hol leskelődésre, hol bújócskázásra, hol gondolázásra ad alkalmat. Vígoperaian eltúlzott fehér-arany öltözetben feszít a rend szamár őre, Lasponya, és a commedia dell’arte kicsavart, vicces pózaitól a többször visszatérő balett-paródiáig sokféle és sokszínű vidámságra teremtenek alkalmat a színészek – ez az előadás egyik legnagyobb erénye.

Másik nagy erénye a közvetlenség: már a legelső pillanatokban rögtön a közönséget szólítja meg a „színpadmester”, aki behívja színészeit – mind egyszerű fekete próbaruhákban –, hogy elkezdődhessen az előadásuk „ebben az idegen városban”. Ahogy kiosztja a szerepeket, ahogy a színészek elégedetten vagy bosszankodva, vitatkozva fogadják a rájuk kiosztott szerepet, vagy ahogy egy pillanatra Don Juan eltúlzott szenvedéllyel othellói szövegbe csúszik át: mindez nem véletlenül idézi fel a Szentivánéji álom bumfordi mesterembereit. Az amatőr, ám lelkes színészi státusz mintha tudatos kikacsintás lenne a nézőkre: ilyenek vagyunk mi is. Persze profi színészekről van szó, de ebben a vidám és lelkes lendületben ugyan ki róná fel nekik, hogy azért a shakespeare-i dráma bizonyos mélyebb és problémásabb rétegei elsikkadnak?

Ez egy vidám előadás: itt a szegény megalázott Hero, akit vőlegénye eltaszít magától az esküvőjén, csak egy percig boldogtalan, utána hamar táncra perdül, Benedetto, a „herceg bohóca” nem tűnik ki éles humorával, hiszen nemcsak Claudio bolondozik állandóan, hanem pont a legnagyobb hatalommal és presztízzsel bíró Don Pedro a legnagyobb bohóc mind közül. Don Juan, a shakespeare-i dráma melankolikus, komplexebb gazembere egyszerű rajzfilm-figurai gonosz lesz, aki a létrák mögött settenkedve konspirál, és Beatrice éles karaktere sem válik ki a lányok vidám forgatagából – itt szolgálók, úri kisasszonyok egyként élik vidám, karneváli bonyodalmaikat.

Kedves és igazán szórakoztató előadás ez, jól illik az idei Shakespeare Fesztiválba, a „Vidám Shakespeare” forgatagába. Megszerettetheti a fiatalokkal a drámát, azonban érdemes elővenni hozzá akár magát az eredeti szöveget, akár más előadásokat, filmeket (például Kenneth Branagh, Joss Whedon rendezésében) – mert Shakespeare műveiben a fény és az árnyék, a vidám és a tragikus összefügg a komédiákban, és valahol akkor lesz igazán shakespeare-i egy színházi előadás, ha ezen „szörnyű tragikus vígság” mindkét oldalát érzékeltetni képes a nézőkkel.

William Shakespeare: Sok hűhó semmiért
Nodar Dumbadze Professional State Youth Theatre /Tbiliszi, Grúzia/
Szereposztás:
Benedick - Nika Nanitashvili
Beatrice – Nino Shishiashvili
Claudio – Giorgi Jikuridze
Hero – Tamar Tskvitinidze,
Leonato – Irakli Gogoladze,
Don Pedro – Nika Faikridze
Don Jon – Vano Dugladze
Margaret – Nino Mamulashvili ,
Dogberry – Davit Khahidze
Friar Francis – Vachtang Nozadze
Borachio – Giorgi Shavgulidze
Conrad – Shalva Antelava
Ursula –Tamar Tkemaladze
Verges – Irakli Gogoladze
Rendező — Dimitri Khvtisiashvili
Díszlet — Lomgul Murusidze
Zene — Zurab Gagloshvili
Koreográfia — Gia Margania
2019. július 12.
Gyula, Erkel Ferenc Művelődési Ház
Állami Ifjúsági Színház (Grúzia, Tbilisz)
Fotó: Kiss Zoltán