bezár
 

irodalom

2019. 09. 09.
Boszorkánymesterek
Harry Partch vs Gergely Edit*
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
"A tortúra lényegében abból áll, hogy eközben a boszorkánymester a nő fejét nyomkodja ritmikusan lefelé a víz alá." G. E.

Boszorkányok pedig, nincsenek. Aki azt hiszi, hogy boszorkányok nincsenek, nagyon téved. Itt járnak közöttünk, és igéző mosollyal arcukon, bűbájos igéket mondanak mobiltelefonjukba. Diáklányok, titkárnők vagy háziasszonyok, látszólag „normális” életet élnek, normális otthonban, normális párjuk oldalán. Ez azonban csak látszat – azt látjuk, amit szeretnénk, azt látjuk, amit ők szeretnének. Leutánozzák a hétköznapi viselkedést, ám lelkükben gyötrő sóvárgás ég az elérhetetlen után. Tudásra vágynak és vágyakozni tudnak, kielégíthetetlen kívánság és szenvedély vezeti őket „az élet és a férfi ismerete mentén”. Nincs választásuk. Jelen-létük nem racionális és nem talány. Más korok, talán, dicsőségükben máglyára vetnék… De nekik, csak, saját „szerencséjüket és szerencsétlenségüket” hagyja ez a kor…

SORSSZERŰ ELŐZMÉNYEK

Soari Júlia kicsi leány kora óta érzi.
Négy keze, négy lába,
néhány méterrel a föld fölött.
Soha el nem csúszott a jégen,
soha meg nem botlott a hegyek alján épült városka gödrös utcáin.
Kutyaszarba se lépett soha.
A boszorkányság nem talány.
Nem keres kézzelfogható magyarázatot.
Nem érdekli a ráció.
A tudományos magyarázatok untatják,
hiszen ő maga a fogalomkör, amely erősíti a tényt,
boszorkányok márpedig vannak, élnek, működnek.
Nem derül ki mindig az első percben, első órában,
egy hosszú élet végén se derül ki mindig,
hogy boszorkány delejes hatása alatt történik velünk ez,
vagy az.
Az ember, ha különös hatással,
eseménnyel találkozik,
azt mondja, szerencsém volt.
Esetleg azt: nem volt szerencsém.
Megy tovább
.

Magyar boszorkány, Szeged, XVIII. század

Kronos Quartet / Harry Partch: Two Studies On Ancient Greek Scales: 1) Olympos' Pentatonic, 2) Archytas' Enharmonic (3:42)

Nem hihetem, hogy a természetkultusz, néphagyomány és herbalizmus gyakorlatát művelő hagyományos boszorkányság, amelyet sátánizmussal, ördögimádással és fekete mágiával vádolt 1320-tól a római katolikus törvényszék, az elmebetegségben és elfojtott szexuális vágyaik poklában vergődő, tömeges hisztéria, és amely minden másként-gondolkodó („hitetlen, eretnek, pogány”) szörnyű üldöztetését hozta magával, még ma is életképes. Mindez, nagyon is valószínű.

Nem hihetetlen, hogy a Nagy Istennő (Artemisz, Aphrodité, Hekaté…) ősi vallását követő kortárs boszorkányok, akik holdlehúzó szertartásban a Hold erejét mágikus körbe vonják, és repülő balzsamot készítve nadragulya, mandragóra és beléndek főzetéből, Walpurgis (április 30.) és Mindenszentek (október 31.) éjszakáján kiröpülnek az éjszakába. Mindez, nagyon is valószínűtlen.

TUDJON-KÖNYV

A boszorkánymester nem kívánt sokat tanítványaitól.
Nem követelt csodát, lehetetlent.
A boszorkánymester az élet és a férfi ismerete mentén,
a test és a lélek mentén,
a kiszámíthatóság és a váratlan mentén,
az ezotéria és a racionalitás mentén,
a beszédkényszer és az őszinte beszéd mentén,
a kék ég, zöld föld, fekete éjszaka mentén,
a különbségtétel és az összemosás mentén
állította össze a Tudjon-könyvet
azzal a céllal, ha reng a föld,
a boszorkány időben felszálljon,
soha a földön ne érje,
jusson idő, figyelem, erő és bátorság
szeretteit maga köré gyűjtve
kiemelkedni a veszélyes árnyékból.

 Harry Partch: Delusion of the Fury (1964–2016)

Harry Partch: Selected songs from 17 lyrics by Li Po (1930/1933) and 11 Intrusions (1949/1950) (13:51)

Boszorkányok pedig, vannak. Aki azt hiszi, hogy boszorkányok léteznek, nagyon téved. Nincsenek érzéketlen stigmák a „rózsahúson”, nincs sötét rítus és rontás, nincs elszállás és orgia, nincs körtánc Cernunnos, a kecskefejű isten szombatján, nincs vízpróba és tortúra, nincs, nem volt és nem is lesz, rőzsén lángoló boszorkány. Mégis, mindent és mindig, valamennyi percünket és porcikánkat, elönti a szerelmi varázs. Kárt-nem-tevő praktika, melyet az ókor óta számtalanszor bizonyított a tudomány. Szimpátia-művelet, hajszálak, körmök és viselt ruhák szálán. Vagy tiszta igézőszerek: mandragóragyökér, drágakövek, gyertyák, farkas farokszőre, fecske- és galambszív, kígyónyelv, szamáragyvelő, ló pénisze, felakasztott ember kötele és a „sarkkövek” használatán – Nincs lehetetlen a lehetséges megkísértésében – tedd, amit tenned kell, „bűjösbáj szakleány” –, ”minden ehhez hasonló szer között legjobb a mértékletesség evésben és ivásban: mert „sine Cerere et Baccho friget Venus”.

TECHNIK’

A tortúra lényegében abból áll, hogy eközben a boszorkánymester
a nő fejét nyomkodja ritmikusan lefelé a víz alá.
A lényeg az odalent.
Miután a víz szintje emelkedik,
Soari Júlia az érintkezés legmagasabb pontján
sem kap levegőt.
Annál magasabban áll a folyadék szintje,
hogy legalább az orra kiemelkedjen.

A levezénylés itt sem egyszerű.
Soari Júlia simán belefulladhatna a fürdővízbe,
bizonyítva ezzel ártatlanságát
– ártatlan az, aki merül, fullad.
Aki nem merül, és nem fullad,
bűnös, aki merül, csinálja,
és mégsem fullad,
ebben csak az ördög segítheti,
bűnösségét bizonyítja.
Ha merül, végzi a tortúra által előírtakat,
amíg a természet törvénye szerint véget nem ér, és fullad,
ártatlansága mellett szól, szabadon bocsátják.

Már amennyiben van kit,
amint ez három egymást
követő szögedi boszorkányfürösztésnél történt.
Az igaz, a víz levette
boszorkányságuk bűnét,
de süthették, ha egyenesen saját ártatlanul
ünnepi temetésükön vehettek részt.

Harry Partch: Delusion of the Fury (1964–2016)-2

Harry Partch: Chorus of Shadows (5:11)

Soari Júlia, az ifjú boszorkánytanonc és öreg mesterének történetét a gyergyói Gergely Edit írta meg a kétezred kezdetén. Keserű szerelmi história, ha úgy tetszik. Keserves tanítási fabula, ha úgy tetszik. És mindkettő, egyszerre, ugyanakkor. Benne a modern nő meghurcolásának, és az archaikus asszony megdicsőülésének édes-bús igazságával. És mindkettő, egyszerűen, ugyanott. A lány: született tehetség, érzékeny alumnus és szökős szerető. A férfi: féltékeny maestro, kíméletlen bíró és gyöngéd hóhér. Szerelem, élés és halás elméletét és gyakorlatát művelik, egymáson. Hol a határ az elfogadott és az elfogadhatatlan között, „kicsi picsám”? Hol a határ az elfogadó és az elfogadtató között, „fehér emberem”? Két kérdés, négy válasz, hét bűn, „halálos szükség”, amit nem hall, nem lát senki más.

Kíméletlen ez a kincses prózavers, talán, nem is szabadna hallani, minden titkok tudója, ”ehe”. Benne a szárnyalás érzetének, az erotikus hallucinációk, a tudathasadás és a transzállapot megélésének artisztikus lehetőségével. Végső tapasztalatként, örökre feledve a Malleus Malleficarum, az Inkvizíció 1487-es boszorkánypörölyének örömtelen textusát, az ismeretlen kín és kéj ismerőiként, maradjanak nekünk ezek az öröm-ittas nők, pohár víz tisztaságú tapasztalatukkal, amiből soha, de soha, de soha nem hörpinthetünk.

HÁROM OK

Három gyanúok a per alapja:
Kisleány korában öreganyjánál nevelődött,
aki maga is boszorkány vala.
Ide-oda utazgat,
holott hajadonként helyben illenék maradnia.
Boszorkánymester tanítványa és ágyasa vala.
A három ok magában enciklopédia a máglyához vezető úton,
hogy Soari Júlia feje fölött
az igazságszolgáltatás lángoló pallosa villogjon,
ha egyszer börtönben, a legostobább pletykát is
elfogadtatja majd a pletykára
és folyamatos szereplésre vágyó Testülettel.
Úgymint: házasságokat ront meg,
gyermekek halálát okozza,
átjár a kulcslyukon, bolondítva a férfinépet,
jutalék jár az ördögtől minden pokolra juttatott
szerencsétlen lélek után,
ebből a jólét, ebből ebédel
osztrigás rántott juhvelőt a Romanian Plázában.

Harry Partch: Delusion of the Fury (1964–2016)-3

Harry Partch: Cloud-Chamber Music (4:57)

Harry Partch XX. századi amerikai zeneszerző, filozófus, feltaláló, hangszerkészítő – de valójában sokkal több ezeknél a szimpla kategóriáknál. Hívják őt „hobó zeneszerzőnek” is, a zenei színpad megújítójának – minimum látomásos jövőjáró, fantaszta hangszerálmodó, az ősit a modernnel összekapcsoló rituálék megálmodója. És, közben végig megmarad muzsikusnak. Avantgárd boszorkánymester.

Absztrakt zene, pantomimtánc, a hangzás, mozgás, látvány összhangja, a legősibb és legmodernebb egy színpadon – ez Partch 1957-es műve, a Bewitched, A megbabonázottak. Újraéleszti benne a zene archaikus színpadi szerepét – ez korának nyugati világában szinte ismeretlen megközelítés. Művészetének forrásait az ógörög színházi arénákban, a középkori misztériumjátékok ponyvás szekerein, a távol-keleti és afrikai falvak törzsi ünnepein kell keresni.

A darab alapvetően a táncra épít: a zene, de még a zenészek hangszeres játéka is a mozgásnak rendelődik alá. De tánc alatt nem a korabeli úgynevezett „modern táncot” kell érteni: a Bewitched táncművészete a mím, a mozgás és mimika legősibb gyakorlata. Partch kiássa zene és dráma eredeti viszonyát az ókori görög színház hagyományainak legmélyéből, visszanyúlva egészen a rituális gyökerekig. Színpadi világában felfedezhető Bali, Afrika és Kína operajátékainak hatása. És mégis: teljes mértékben kortárs műről van szó. A mi kortársunk, nem a szerző saját koráé – az még nem értette meg. A jövőbe lőtte, nekünk, amit és ahogy ebben megalkotott.

A megbabonázottakban a zenész több mint a hangszerén játszó ember: énekes, mozgásművész és színész is ugyanakkor. E lenyűgöző mű színpadán a hangszer kellék is, ami előtt és körül a táncosok táncolnak. De ezen a színpadon maguk a zenészek is mozognak és énekelnek. Ez 1957-ben még valóban igen radikális koncepció. Senki a világon nem volt még kész erre, sem az Illinois-i Egyetem muzsikusai, sem a korszak vezető koreográfusai. Ez akkor még a közönség értetlenségéhez és a művész csalódásához vezetett. Partch leteszi a jövő számára a zenei színház „korporealitásának” fogalmát, ami sokkal többet takar, mint a szó szimpla fordítása, a „testiség”. Ez a zene anyagi megjelenítése: fizikai, testi megvalósulásának minősége. Hallgassuk meg.

Szellemi erő, mindig, mindörökké, mindhalálig

Harry Partch: The Bewitched (1:14:40)

Ez volt a boszorkányok éjszakája. Vrăjitoarele chiar sunt. Nézzetek minket minden éjfélkor a prae.hu portálon. És, feltétlenül utazzatok el Gyergyóba.

Harry Partch és ősfuturista hangszerei


* Részletek Gergely Edit: A boszorkánymester című kötetéből
Nyitott Könyvműhely Kiadó, Budapest, 2006. Illusztrálta: Péterffy Zsófia

„Boszorkányok márpedig vannak. Mindenek felett röpködnek, el-elsurrannak az ősi tűzhely mellől, ahelyett hogy Hesztiához hűen őriznék a lángját. Kiismerhetetlenek, be- és megfoghatatlanok, kisiklanak a keretek közül. A gyergyói havasok lábától, egy archaikus nyelvi világból röpít Budapest szlengtereibe Gergely Edit versregénye. Szerelemben is határokat hág át, akárcsak az irodalmi műnemekben. Nincs le- és kiszállás, érzelmek feszülnek, nyelvi világok keresztezik egymást, és tartják boszorkányröpülésben olvasójukat.” Dánél Móna

KLIKKELJ A RÓZSABIMBÓRA, HA ZENÉT AKARSZ...

(ÉS, ÉN KÉREK BOCSÁNATOT A KIB. JÚTÚB REKLÁMJAIÉRT - UGORJÁTOK ÁT:-(

 


 

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Triceps --


További írások a rovatból

irodalom

Hogyan beszéljünk a jelenről Hogyan beszéljünk a jelenről
Prae Műfordító Tábor, beszámoló, 6. nap
irodalom

Ha lehet, akkor éljen és mozogjon Ha lehet, akkor éljen és mozogjon
Prae Műfordító Tábor, beszámoló, 1. nap
irodalom

Sok otthonom van Sok otthonom van
Kun Árpáddal a PesTexten Juhász Anna beszélgetett a Petőfi Irodalmi Múzeumban

Más művészeti ágakról

gyerek

Hiteles a Szép csendben Hiteles a Szép csendben
Szakmai szervezetek ajánlják a Szép csendben című filmet
art&design

Arcátlan Arcátlan
Klímariadó! - 19. ARC Közérzeti Kiállítás
Szabó Réka A létezés eufóriája című dokumentumfilmje
Isabelle Duthoit improvizációs workshopja a Jazzaj szervezésében


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés