bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Triceps --

felhasználói adatlapja

He-he.

Triceps portfólióját ide kattintva éred el.

Triceps által feltöltött cikkek:

Menekülő mesemondók
a felnőttek elszerették tőlünk a macit / elcsábították és megerőszakolták / esténként ők mondanak helyette mesét / meséik ocsmányak zagyvák
Etűdök gépzongorára
Ha kortárs zsenit akartok hallani, aki már 22 éve meghalt, és fütyült mindenkire, itt az ideje. Cage? Nono? Penderecki? Húzhatnak. Most a mexikói láncfűrészes zongorista, Conlon Nancarrow fogja felszeletelni a fülünket. Készüljetek fel valami őrülten szokatlanra és furcsára.
A zenész és barátai
Én elgondolkoztam rajta, hogy mindenki csak ember, még ha nagy művész is. Ember, a legegyszerűbb emberi tulajdonságokkal.
Az iguána sikolya
Ifjabb James Newell Osterberg – ismeritek ezt a nevet? Én sem. Pedig, találkoztam vele ’96-ban a Szigeten, és lehúztunk egy pofa barna sört a nagyszínpad előtt. Valami turista.
Lenni halott és fehér
140+1 éve született Kazimir Malevics, a szuprematista festészet és elmélet atyja. Pashu: egy macedón-szerb malevicsista portréja.
3RÉMENY
Megvágtam a jobb kezem. Nagyon vérzett. Megvarrtam. Megittam egy üveg barna sört. Elszívtam néhány szál cigarettát. Hallgattam a DAF számait: Alles ist gut.
1966 – Jézus fia
Hajnalonta gyakran arra ébredek, megmozdultak a Város alatt a homokfolyamok, de mindez érzékcsalódás: itt a talaj nem lösz és finom homok, mint Pannóniában, csak sziklába gyökereztetett acél és beton.
Szívünkben kacag fel a napfény
„Fejünk felett / nagy gyökerek, / fenyegető / fojtó kezek! / Ez aztán a / horror terror metró, / hogyha nem jó, / akkor is jó!” Bada Dada (öngyilkosságának 12. évfordulójára)
Danubia, kettő
Én? Nem félek én semmitől.
Danubia, egy
Félek a Dunától.
Hótt / Óbaba
Felment a „török” és a „magyar” Kanizsát összekötő hídra, kilépett gyöngyökkel hímzett, fekete bársonypapucsából, és leugrott a hatméteres mélységbe. Úszott a szőke Tiszában, ki az életből, bele az emlékezetbe.
Én nem tudtam azt, kérem
Ami szakadatlanul önmaga körül forgatja a világot, az mindig más (színű).
Négyujj Mester tanításai
„Átmentem a szita fokán és rácsán, ezt a förtelmes életet kipróbáltam”
Boldogtalan jugók
Ürmi parázik: mi lesz a határon? A magyaroknak azt hazudod, hogy a tied, a szerbekkel majd én beszélek – mondom neki.
Palicsi anzix
Most a palicsi tó úgy fénylik, mint az ólom, / és a beléndeken s a vad farkasbogyókon / alszik a fény. (Kosztolányi Dezső: Vers Csáth Gézának)
Fűh #3
Kezdetben volt a házi csokilikőr és a rumpuncs, / az után a fű és a mentatea, / az után a Jelen sör és a Napoleon vinjak, / az után a sljivovica és a török kávé.
Fűh #2
Kezdetben volt a házi csokilikőr és a rumpuncs, /  az után a fű és a mentatea, /  az után a Jelen sör és a Napoleon vinjak…  
Fűh #1
Kezdetben volt a házi csokilikőr és a rumpuncs, / az után a fű és a mentatea…  
Blambla óverdózis: futuro-dada költők
Száz éves a Dada. Tristan Tzara román migráncs 1916. február 8-án, este 6 órakor mondta ki Zürichben a „dada” szót. Hisszük, ha akarjuk. „Ó dzsiramári ó lébli ó bum-bumm” – mondta viszont Kassák Lajos 1922-ben, és milyen igaza volt. A pegazus meghalt, a sárkányok kiröpültek, mi maradt még a költőnek, vagy akárkinek? Elhúzott fejük felett a nikkel szarvár…   
PUNK MINIMALISTÁK: THE RAMONES
Két éve hunyt el Erdélyi Tamás, magyar migráncs, a legendás New York-i Ramones punkbanda dobosa és szövegírója. Egy „hungarikum”. Halott, mint az Orion rokkendrol rádió. Punx is not Dead!
Az Adria vendége
„Én az összes rímfaragót költőiskolába íratnám, mint a Csokonaiék idejében, hogy mindjárt kiderüljön, kit kell eltiltani a versírástól.” K. R.
KATASZTRÓFAKIRÁLY: MONTY CANTSIN
„Láttam André Bretont egy darab kutyaszar előtt / térdre hullva imádkozni / Láttam Mao elnököt egy bábu elevennek látszó / nemi szervével játszani / Láttam Frida Kahlót Montrealban / egy műagy-gyárban dolgozni…”  
A CSÖNDES GITÁROS
Art Deco, Európa Kiadó, Sziámi, Orkesztra Luna, Új Nem, Paleo Acid, Escurial Gitárquartet, Paddy at the Gas Station, Opál Színház, Tibeti Együttérzők, Pillangó, Dixi, Bada Dada, Bardo…
Trabi pank: Nina Hagen
„I can be so strong / Like a lion on a mission / I can do no wrong / I can fight day and night / That`s my decision…” Nem nagyon kell hozzá tudni angolul. Rossz, rossz, so bad ez.   
12 HAMISÍTVÁNY: ANDREW WARHOLA A MENNYEZETEN
2016. január 4-e van, bezárt a ludwigos Pop Bazár, mehetünk a Tescóba kínai kecsöpért. 1995. január 14-e van, megnyílt a merlines Volt Bazár, mehetünk a közértbe magyar babkonzervért.  
100 felejthetetlen
Vége az évnek, vége a jó kedvemnek. Számot kell adni, legyen: 100. Száz lehetetlen műalkotás, felejthetetlen rock, bakeliten. Ameddig a gramofon, magnó, CD-player, You Tube le nem áll.  
Tohuvabohu dúrban: fluxus-zene
A konyhában csöpög a csap, csepeg a csöp. Állítólag nem forgatja a vízórát. A kínaiak kínzásra használták, szétrobbantotta az agyad, a koponyád. Kikapcsolom a Henry Rollins Bandet, hallgatom a fluxus zenéjét. Nem forgatja a villanyórát.
A popcorn pápája: Andy Warhol
Kihagyhatatlan, szívszorítóan amerikai, csodás kiállítás a budapesti Ludwig Múzeumban: Ludwig Goes Pop + The East Side Story. Andy Warhol, Roy Lichenstein, Richard Hamilton, Tom Wesselmann + a hungaropop emblematikus alkotásai. Majd beszélünk róluk, ha megnéztétek.  
Gyémántszemek tükrében: The Residents
„Virágok ők. Áthajlanak a lét / vizén üdén, de csokruk már nehéz / és hervatag lesz, hogyha földet ér.”  
EU KOMIX: HISZTORI
Európa komikus kockái: Hisztori, Hungari, Fantazi. Schön, vazze, hicsi.  
MERSZ?
Banzaj! Jön az eszkimók fagyhalála és a szénné égett Lajka kutya ugatása. Tárazd be újra tűzköves űrpisztolyod! Legyél helyettem én.
Dia-dal ’65 – Niko Grafenauer vs Domonkos István
„Nesztelenül mozdulnak a súlyos élek, / megannyi villanó sikoly a sötétben, / és így múlnak el az évek.”
1965 – TÍZEZER KARÁCSONY
 „Minden azon múlik, ahogyan a moziból jössz ki”… Bódultan, elvarázsolva, lelkesen, rettentő hittel, hogy minden lehet másképpen.
Dia-dal ’64 – Tone Pavček vs Fehér Kálmán
„Sohasem szerettük jobban a Halált”  
1964 – Mint üveggolyót
Kétfajta harcos létezik. Az egyik indulatos és erővel győzni akar – ez elvörösödik. A másik higgadt és akarat nélküli – ez elsápad. Tőle kell félnetek, mert gyilkos típus, nem érdekli a túlélés.
Dia-dal ’63 – Ivan V. Lalić vs Pap József
  "elméd hártyaszeletein járok"
1963 – Önarckép létrával
Kérdezem Anyát harminc év múlva, mire gondolt azon a fagyos délutánon, de hallgat. Talán nem akar emlékezni a nehéz időkre, pedig ott vagyunk ketten, a szürke fényben, mögöttünk a rozsdavörös villamos, és egy vad szélroham lekapja a kucsmáját.
Dia-dal ’62 – Jože Snoj vs Domonkos István
"Városunkban az éjjel soha sincs egyedül."
1962 – Hőség
Unatkozok, forró a nap, nem tudok még úszni, észre sem veszik, amikor elnyel az ár. Háttal megyek be a vízbe, apránként csúsztatva gumiszandálas lábam a mederben, a vádlimat hűvösen nyalja körül a folyó. Aztán belelépek egy mély gödörbe, és a szememig felszalad a világ. Lélegzetet se veszek...
1961 – Szakács a romvárosban
Az aranyszőke királynő az ideálom, de fél fejjel sudárabb nálam, rám se pillant. A tűzrőlpattant, formás Hóvirág viszont csillogó szemmel megpuszil, szégyellem, de mégis jobb, mint a mulya Margaréta. Fölöttünk, a színpad falán Tito marsall fényképe, keményen balra néz, nem lát bennünket, de "gyöngéd keze vigyázza csöndes álmunkat“. 
Dia-dal ’61 – Ivan V. Lalić vs Gál László
"Senki nem hal meg túl későn, ó, urak, A kíváncsiság túlsó partján, soha túl későn..."
1960 – A félszemű mackó
Ábel idén szeptemberben lesz 15 éves, lassan belenő az egyik bőrnadrágomba, karatézik, a haverokkal paintballoznak, sutyiban egyiptomi hastáncosnőket néz a neten, de még mindig számít a jóéjszakát-puszira. Meddig marad még? – gondolom, és visszanéz rám szemből Miksa, a félvak mackóbarát.
Dia-dal ’60 – Branko Miljković vs Fehér Ferenc
"A világ lassan eltűnik, mint ködcsapat – Ki temeti majd el szívünket, csontjainkat…"
1959 – Kőkert
Anna néni modern nő, francia szabású ruhákat visel és sokat olvas. A combja vékonyka, de a retikülje artdeco. Anyám félénk, nem mer pasizni, pedig kibontott haját fújja a tavaszi szél. Anna kalauzolja a városban, bent ülnek Szabadka legelegánsabb éttermében, a Kék Hajóban, és Cézár vinjakot iszogatnak szódával, ki merné megszólítani őket: mágyárica, kisztihand!
Dia-dal '59 – Slavko Mihalić vs Fehér Ferenc
"Hízott halak szálazzák Isten lábán a szőrt."
1958 – Bábszínház az egész világ
Cincike a legszebb lány a világon, nem szégyell bugyira vetkőzni előttem, és egyszer megmutatja a punciját. Homokos, csillognak rajta a kvarcpikkelyek, kívánatosan rózsaszínű, ha tudtam volna, mi az, szájon csókolom.
Dia-dal ’58 – Dane Zajc vs Ács Károly
"egy mindegy egy azért is egy miért ne egy muszáj"
Jugoplasztika ’57 – Vége és eleje mindennek
"Minden jelenségében magunk alatt érezni a kárpáti vulkánt, tudni azt, hogy a dolgok itt már ezer éve mozdulatlanok, s hogy itt már ezer éve mindig egy és ugyanaz a kép ismétlődik..." 
1957 – Szahar
Nyár volt, rekkenő hőség, fortyogott a híg szar és penetráns fehér kukacok nyüzsögtek a felszínén, mint kéjsóvár tekintetek Marilyn szoknyáján. Ott úszott a kés, és lassan merült alá. Szörnyen megijedtünk, ki kellett halászni...
Dia-dal '57 – Matej Bor vs Csuka Zoltán
"Kezükkel törölték, de azok nem voltak kezek, szemüket meresztették, melyek nem voltak szemek, felfelé néztek a vándor ezüst gondolájára. – Kik vagytok? – kérdezte tőlük. – Az unokáid. – Atomemberek."
Dia-dal '56 -- Polde Oblak vs Fehér Ferenc
"Mikor fellángol az októberi erdő, mikor domboldalakon sír a kékesfekete fény, a délután mintha nagy koporsó volna, a nyár benne, mint elhagyatott halott."
Jugoplasztika '56 -- Jugoszláv kormány szrt. magyar kérdés
"Fiúk, baj és fölkelés van Pesten-Budán – mondtam a szorgalmasan tanuló péterváradi egyetemistáknak. Elborult erre a képük, Somogyi Sanyi elővette az asztali citerát, és hazafias dalokat pengetett nekünk. A szomszédból bort hoztunk és darvadoztunk, könnyünket hullatva."
1956 -- Játék, árnyék
Vonul a túlélő és áldozat, élhetetlen és disszidens, öngyilkos és kivégzett Apák hada. A keményszívűek nemzedéke, az enyéim, akiket még nem ismerek. De érteni fogom őket, gyűlölni és imádni egyszerre, ahogyan az a keleti tragédiákban szokás.
Jugoplasztika '55 -- Köszönöm, addig is...
Boldog újévet, szülőhazám! Idejövet egy feketeség hívott. Mondtam neki, hogy nekem éppen úgy nincs pénzem, mint neki. Mért nincs? – kérdezte. – Mért nincs neked, te csacsi? – kérdeztem vissza magyarul.
1955 – Kelteresz
Alakot ölteni – rothadt ügy. Mert milyen legyen a bevándorló, ha kínai, peremvidéki vagy űrszörnyrágcsáló, savas vérrel, meg ilyesmi. Nem lehet belőle bonviván, donhuán, mi a faustot akartok?
Dia-dal '55 -- Miroslav Slavko Madjer vs Fehér Ferenc
"némaság ősze nincs mód szabadulásra veszett homály mely nem vezet semerre"
Jugoplasztika '54 -- Láncoskutya szabadon
"Keményen kimondjuk azt is, hogy a művész úgy fest, ahogy neki tetszik, az illető közösség pedig azt hívja meg a művészek közül, aki neki tetszik. S ha ilyen művészeket nem találunk, majd teremtünk."  
Dia-dal '54 -- Branko V. Radičević vs Ács Károly
"Ezért is lettem költő: lázadásból, úgy álmodni, ahogy magamnak tetszik..."
Jugoplasztika '53 -- Éljen Sztálin, meghalt Sztálin!
"Március 15-ét nem kell és nem is szabad ünnepelnünk, mert a magyar dolgozóknak ma nincs mit ünnepelniük a burzsoá demokratikus forradalom győzelmén."
1954 – Halottak napja
Többet nem megyek ki a temetőbe. Leülök a konyhába mindenszentek másnapján, kiteszem szeretteim fényképét az asztalra, rágyújtok, leiszom magam ütős barackpálinkával. Már nem síratom őket, nem sajnálom magamat. Egyedül vagyok, én vagyok a család.
Dia-dal '53 -- Risto Tošović vs Fehér Ferenc
"Oda, ahol minden kezdődik és végződik. Oda, ahol semmi sem ismétlődik. Oda, ahol dalaink és könnyeink először fakadtak."
1953 – Az álom lépcsőin
Felálltam, és azt mondtam: Vége a színjátéknak – kezdődhet a realitás. Vége a valóságnak – kezdődhet az álom.
Dia-dal '52 -- Miodrag Pavlović vs Debreczeni József
  "Hogy kőfalakon virítsunk arra vagyunk ítélve"  
Jugoplasztika '52 -- Kísértet járja be Európát
"Ó, ezek a csalhatatlanok, mily ostobák és vakok voltak, mikor azt gondolták, hogy ők megdönthetik Titót! Igen, bálványok ledőlnek, ó könnyen megdőlnek, tanúk vagyunk mi rá. De Tito?"
1952 – Anyám copfja
Te leszel, Lacikám, az első diplomás a családban – mondja, és a mellemet összeszorítja a szégyen. Nézd csak, van egy ősz hajszálam. Kihúzod? Mosolyog, negyven éves. Kihúzom, mosolygok, 21 éves vagyok.
Triceps (Lantos László) > CV
Színházi és filmrendező, performer, művészeti író és kulturális szervező. 1955. IX. 29-én született Kikindán (Vajdaság / YU).
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés