bezár
 

színház

2019. 12. 05.
Az önfelvállalás és az én-beszéd hatalma
Csórics Balázs Lélektükrök című önismereti irodalmi estjének napok múlva is dolgozó visszhangjai
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Évek óta úgy tapasztalom, hogy az önálló esteknek különleges ereje van. Az egyik legrizikósabb vállalkozás és egyben az egyik legerőteljesebb műfaj. Csórics Balázs önálló estjén saját lelkisége mélyére utazik, és ezt osztja meg nézőivel, még inkább estéről estére őt kísérő társaival, akiket meghív erre az érzékeny, önreflexív utazásra, párbeszédre. Ezzel a vállalásával pedig, valami igazán tiszteletre és elismerésre méltó kezdeményezésbe fogott bele.

Jó ideje nem nézek tévét, így amikor a közösségi oldal feldobja a Lélektükrök című estet, a borítóképen szereplő gitáros srác számomra valami mélységet tükröző arckifejezése és az esemény leírásában szereplő Szepes Mária-idézet fog meg. Fogalmam sincs, kicsoda Csórics Balázs, így sem elvárásaim, sem a színészhez kötődő képeim nincsenek. Így utólag, tájékozódva eddigi munkásságáról, hálás vagyok tudatlanságomért. Nyitottabban, tisztábban tudtam megérkezni az Andrássy úton található MagNet Házban tartott irodalmi önismereti estjére.

Szkéné színház

A teremben félhomály, a borítóról ismerős színész közepén ül, gitárral a kezében és kedvesen invitál. „Gyere csak, még hangolok.” Nem vagyunk sokan, olyan érzésem van, valamiféle baráti körbe kerültem, és egy képzeletbeli tűz körül ülünk, ahol a mindenkori gitáros zenél, történeteket mesél, néha mi, többiek is bekapcsolódunk az éneklésbe, és a végére egy jóérzésű tábortüzezés kerekedik az estéből. Többnyire valóban ez is történt.

Az előadás egy felvonásban, két órán át tart. Ez talán hosszú kicsit, néhol érezni is a művész zavarát. Főként, amikor általa ismeretlen terepre – nyelvészet, a magyar nyelv mágikusságának, varázsának, jelentésrétegeinek tárgyalása, boncolgatása – tesz kitérőket. Ezekben a pillanatokban színészi magabiztossága szinte eltűnik, ami a dalok és versek, kisebb jelenetek előadása alatt megkérdőjelezhetetlen és megidézi ebben a teljesen színházidegen környezetben is a színházat. Egyik nyelvész professzorunk mondta az egyetemen: „Három dolog van, amihez ebben az országban mindenki ért, a politika, a foci és a nyelvészet.” Szerencsére a művész minden nyelvről való gondolatmenetében megjegyzi, ezek csupán az ő interpretációi, az ő egyéni „agymenése”, és ez az, ami menti a menthetőt. Ez az őszinte önfelvállalás. Csórics Balázs egyszerűen csak Csórics Balázs, aki az elmúlt három év önismereti munkája alatt kincseket talált magának saját szellemi, érzelmi terének mélyén, és ezeket a kincseket hozza fel nekünk az estjén, megosztva mindazt, ami számára felfejthetővé-megfejthetővé teszi az életet.

fotó: peter_weaver_art

Az előadásban elhangzik Demjén, az LGT Elfelejtett szója, a Honfoglalás szívszorítóan szép betétdala és más, a magyar popkultúrából jól ismert slágerek, amelyek Csórics hangján betöltik a teret. Áradóan, tisztán és szinte hipnotikusan énekel. Szaval Pilinszkyt, Radnótit, Szabó Lőrincet és minden verset, dalszöveget felfejt velünk-nekünk. Akkor van igazán elemében, amikor a színházról, annak mágikus, spirituális erejéről, gyógyító hatásáról beszél. Érezni, látni, ez valóban az ő terepe. Ezekben a pillanatokban hiteles leginkább. Mélyen átéli és átérzi, hiszen hosszú évek tapasztalása, tanulása van mögötte. Egy egész élet, ami esetében első sorban a színészeten keresztül értelmezte, szemlélte a világot. Az est után sokáig gondolkodom, forgatom magamban mi az, ami miatt szerethetem, mi az, amit kritizálnom lenne szükséges (?). Végül ezt a levelet fogalmazom meg:

Kedves Balázs!

Köszönöm az élményt! Sokat adott, hogy viszontláthattam általad az egyik legmélyebben gyökerező személyes igazságomat: Merni megmutatni magunkat és elmesélni a történeteinket, a saját életmesénket, saját megértéseinket és megoldásainkat – mindezt érzékenyen, önreflexíven, nem általános gurumaszlaggá olvasztva, hanem megtartva a sérülékeny személyes kitárulkozás, én-beszéd szintjén/szálán. Ennek van igazán transzformáló, ébresztő ereje.

A legjobbakat kívánom neked az úton, amin elindultál! Hálás vagyok, hogy beengedtél a világodba!

Judit

 

Fotók: Csórics Balázs hivatalos facebook oldala, Peter Weaver Art fotói

 

 

Csórics Balázs: Lélektükrök 

Önismereti irodalmi est

2019. november 15.

MagNet Közösségi Házban

nyomtat

Szerzők

-- Dósa Judit --

"Csak két dologban hihetsz. Vagy abban, hogy a világon minden csoda, vagy abban, hogy semmi sem."


További írások a rovatból

színház

A Vígszínház Ármány és szerelem bemutatójáról
A Corvina Kiadó Plautus: Hét komédia című kötetéről
5x5: #szabadaPad – így telt a Ráday Utcai Színházi Találkozó első napja

Más művészeti ágakról

Tóth Kinga AnnaMaria sings/singt/énekel című kötetének bemutatója
(Nép)mesék és kisebbségi diskurzusok Szegeden
Jonathan Glazer: Érdekvédelmi terület


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés