gyerek
2008. 05. 27.
Neked a tévé, nekem a diafilm!
A diafilmes mesék végigkísérték több, azóta felnőtt generáció gyermekkorát, s úgy tűnik, a 21. század óvodásainak és kisiskolásainak is ugyanakkora élményt jelent egy-egy vetítés, mint szüleiknek, nagyszüleiknek.
A mesefilmek iránt a televízió, a videó megjelenésével természetesen csökkent a kereslet: a nyolcvanas évektől fokozatosan megszűnt a diafilmgyártás a régióban. A magyar Diafilmgyártó Vállalat is tönkrement a kilencvenes évek végére, ezután magánkézbe került, és megalakult a jogutódnak számító Diafilmgyártó Kft. A diafilmet az átmeneti válság után ismét egyfajta kultusz övezi, hiszen egy jelentős réteg gondolja ma úgy, hogy kisgyermeke inkább az irodalmilag és illusztrációit tekintve is igazán értékes meséken – könyveken és diafilmeken – nőjön föl, mint a tömegmédiumok kevésbé igényes és színvonalas meséin. A szalagos diafilmek népszerűsége egyértelműen nő – tudtuk meg Csehné Lendvai Gabriellától, a Diafilmgyártó Kft. ügyvezető igazgatójától, akit a diafilmgyártásról, a forgalmazásról, a diafilmes mesékről kérdeztük.
A képen látható diafilmvetítő a Magyar Fotográfiai Múzeum tulajdona (1960 k.)
Diafilm a 21. században
Csehné Lendvai Gabriella elmondta, hogy a diavetítés, a mesék szalagos diafilmen történő megjelenítése csupán a közép-kelet-európai régióban volt ismert, és Magyarország kivételével ma már mindenhol megszűnt a diafilm gyártása. Nyugat-Európában nem is ismerik ezt a műfajt, így a hagyomány és az emlékek hiányában most már nagyon nehéz volna ott bevezetni. Hazánkban azonban a Diafilmgyártó Kft. ma a legsikeresebb szalagokból 1500 példányt értékesít, összesen pedig 80-100 ezer tekercs kerül eladásra évente. Annak ellenére, hogy komoly hagyománya és igazi kultusza van Magyarországon a diafilmnek, és hogy Európa országai közül egyedül hazánkban gyártanak diákat, az állam nem támogatja a diafilmet.
Több mint 250 cím közül választhat, aki diafilmet akar ma vásárolni, melyek jellemzően a kisgyermekeknek (2-8 éves korosztály) szólnak. De vannak nagyobbaknak készült diafilmek is: ifjúsági regényfeldolgozások, történelmi-mitológiai témájú diafilmek. A szórakoztatáson, nosztalgiázáson, ismeretterjesztésen túl azonban a diafilmek szerepe a 21. században kiegészül egy újabb, a mai gyermekek számára rendkívül hasznos feladattal is. „Számos mesénket idegen nyelvű szöveggel ellátva is megjelentettük, ráadásul ezeken csak az idegen nyelvű szöveg olvasható, ami kifejezetten jó a nyelvtanulásra, gyakorlásra. Mivel a magyar mesét már ismerik, így szívesebben látnak hozzá a gyerekek az idegen nyelvű szöveg olvasásához, fordításához” – emelte ki a Diafilmgyártó Kft. igazgatója.
Családi vetítés
Mint a mesék általában, a diafilmek is elsősorban a gyermekeknek szólnak. Ám a nosztalgia miatt nagyon szívesen és lelkesen nézik újra a szülők régi kedvenceiket gyermekeikkel, mert emlékeznek rá, hogy feledhetetlen élményeket nyújtó szórakozás. És talán éppen ez az, amivel a szülők meg akarják ismertetni gyermekeiket is. „A remek meséken kívül azért emlékezik vissza mindenki szívesen gyermekkora vetítéssel töltött óráira, mert a vetítésekkor mindig együtt volt az egész család: szülők vagy nagyszülők, testvérek, barátok. Éppen ebben rejlik a diázás varázsa, és egyben ez a legnagyobb értéke! A közös tevékenység (besötétítés, filmbefűzés, tekerés, stb) és az élő beszéd, a mesélés varázsa utánozhatatlan. A könyvillusztrációhoz képest a diázás előnye, hogy többen is meg tudják nézni együtt a diát, a filmhez képest pedig az, hogy itt kézi filmtovábbítás történik. A kisgyermek fejlettségének, igényeinek megfelelően lehet továbbhaladni a történetben, tehát a gyerek befogadóképességéhez lehet igazodni: meg lehet közben állni, beszélgetni, kérdezni, feldolgozni a látottakat, hallottakat. Hosszan meg lehet csodálni egy-egy képet, azok részleteit.”– sorolta a diázás melletti érveket Csehné Lendvai Gabriella.
A nosztalgiával szorosan összefügg a diafilm még ma is magas presztízse: „Még azon kevesek is, akik azt hangoztatják, hogy a diafilm ma már elavult műfaj, ők maguk is lelkesen emlegetik gyermekkoruk diázással töltött óráit. Azt gondolom, hogy az ilyen, a diafilmet idejétmúltnak minősítő megnyilatkozások mögött inkább a szülő elfoglaltsága, időhiánya, esetleg lustasága áll. Hiszen a gyermekek éppúgy szeretik vagy szeretnék a diafilmeket, mint hajdan szüleik – csak esetleg nem olyan szerencsések, hogy ismerhessék azokat.”
Mesék kicsiknek, nagyoknak
Csehné Lendvai Gabriella általában valamilyen tematika szerint választja ki, hogy milyen mesék jelenjenek meg. „Tavaly például kislányos-királylányos mesét kerestem, így találtam Esze Dóra remekjére, ami egy igazi mai mese királylányos köntösben. A MOME egyik fiatal hallgatója, Radnóti Blanka próbarajzai tetszettek a legjobban, ő lett a grafikusunk. Így készült a Szépséges királykisasszony című dia. Tavalyelőtt pedig „kis fogyasztóink” nyomására muszáj volt megjelentetni egy kisvonatos mesét. Mivel ilyet nem találtam, ezért írattam egyet. Bartos Erika szívesen vállalta a feladatot, és egyben ő illusztrálta is a mesét. És megszületett a Kisvonat a Mohavölgyben” – mesélte.
Financiális okokból évente maximum 2-3 új diafilmet tud megjelentetni a Kft., az archívumban pedig mindig van olyan kincs, dia-rajz vagy negatív, melyeknek a gyártását érdemes újraindítani. A legsikeresebb szalagok tábora állandó: a Grimm mesék (Hófehérke, Hamupipőke, Csipkerózsika stb.), az Öreg néne őzikéje és a Vuk tartoznak például az örök kedvencek közé.
A legtöbb diafilmet a címe alapján választják ki a vásárlók, de a grafika is fontos szempont. Éppen ezért a www.diafilm.hu weboldalon minden filmből megtekinthető három-három képkocka. Szerzők, téma, kulcsszavak alapján is lehet válogatni a keresőprogram segítségével, sőt online rendelést is le lehet adni.
Terveik közül is elárult néhányat Csehné Lendvai Gabriella: „Idén a kisfiúknak szeretnénk kedveskedni, hiszen ők általában kicsit elhanyagoltabbak a mesepiacon. Ezért megjelentetjük Döbrentey Ildikó Kismarkoló c. meséjét. Mezei Ildikó személyében szintén egy fiatal grafikuslányt kértünk fel a megrajzolására, akinek stílusa nagyon illik ehhez a meséhez. Ildikónak egyébként igazi „dia-rajzoló” stílusa van: élénk, telt színek, nagy motívumok. Biztos nem ez lesz az utolsó munkája.”
Diafilm az író szemével
Esze Dóra először írt „tekercsmesét": egy már kész történetét dolgozta át szalagra. A diafilmes emlékeiről és arról, hogy milyen volt kipróbálni magát egy új műfajban, a következőket mesélte:
"Amíg nem keresett meg Lendvai Gabriella a felkéréssel, hogy írjam diafilmre a királylányos mesémet, nem is tudom, mikor jutott eszembe utoljára a diavetítés mint olyan. Azt hiszem, mi is csak ezért vettünk vetítőt a saját gyerekeinknek, pedig voltaképpen az a különös, hogy elfelejtkeztem róla. Gyerekkoromban imádtam. Varázsos volt, akárhányszor ismételhető, ha csengett közben a telefon, és az anyukám elhúzódó beszélgetésekbe bonyolódott, az adott kocka minden ízét miszlikre szedtem, csontig „kinéztem“. És az is jó volt. Megunhatatlan. A diafilmes mesében benne volt mindaz, amit a gyerekek akkoriban szerettek a televízióban, miközben mégis a saját végtelen fantáziamezőinken nyargalásztunk. Fogalmam sincs, hogy hívják az akkori menő illusztrátorokat. Nekem nem kellett náluk jobb.
Ami pedig a felnőtt ügyeket illeti, magában a mese átírásában a nehezítés végül is segítségnek bizonyult: harminckét-harminchat kép alá kellett sorokat írni adott (úgy emlékszem, nem túl magas) karakterszámban. (Talán százhúsz?) Én a magam részéről kedvelem az efféle kereteket, legalább tudom, merre feszegessek. Ha az írás technikai részét sport-analógiában gondoljuk el, az egyszer már befejezett szöveget újraírni köredzés. Darabokra szaggatni, majdnem friss szemmel ránézni, biztosabb kézzel szórni és szűrni, a háromnegyedig kész terepen új gondolatokra hálás sebességgel rátalálni – hát ez nem rossz, lássuk be. Lehet, hogy titkon és magunknak több diafilmet kellene írni a saját munkáinkból.
Az illusztráció nyilván kardinális kérdés, aki írt már mesét, tudja, először látni a szövegünkhöz gyártott képeket nagy flash, a diafilm esetében pedig lépten-nyomon szembesülünk azzal, hogy a mondataink és a figuráink lehetnek még annál is konkrétabbak, mint ahogy azt mi elképzeljük. Illetve annál persze nem, de mégis: amit kimondunk, testet ölt. Egyszóval az ember csak pislant egyet, és máris a munka jutalomvizeire sodródik."
Kockák A szépséges királykisasszony c. diafilmből
Reklám, piac, közönség
„Időről-időre megkeresnek bennünket tévécsatornák, hívnak műsorokba, hogy kicsit beszélgessünk a témáról, és születnek újságcikkek is – persze azért lehetne nagyobb a nyilvánosság körülöttünk” – részletezi a diafilm reklámozásának lehetőségeit Csehné Lendvai Gabriella. Nagyon szívesen nyilatkozik minden megkeresésre, hiszen egyrészt általában lelkes kérdezőkkel találkozik, akik csillogó szemmel beszélnek a saját emlékeikről, másrészt tényleg szükség volna rá, hogy minél többeknek jusson eszébe a diafilm, amikor gyermekeiknek elfoglaltságot vagy ajándékot keresnek. Mióta újra gyártják a vetítőgépeket is, technikai nehézségek sincsenek.
Mivel annyi a játék és a könyv a piacon, elvész köztük a „termetét” tekintve is kicsi termék, a diafilm. Csehné Lendvai Gabriella szerint a televízióban volna a legcélszerűbb a diafilmet reklámozni, ez azonban számukra megfizethetetlen, mint ahogyan a jelentősebb nyomtatott sajtóorgánumok hirdetései is. Így megpróbálnak inkább más módon eljutni a közönséghez: „Szinte minden gyermekrendezvényen megjelenünk, vetítünk, népszerűsítünk és árusítunk. Ha mi nem tudunk személyesen részt venni, a rendezvényszervezők maguk is szívesen vállalják a feladatot. Általában mindenkivel meg tudunk állapodni. Ha kell, kölcsönzünk vetítőt, filmeket, átadunk bizományi értékesítésre is diafilmet. De adományként is elég sok diafilmet jutattunk rászoruló családok, iskolák, kórházak részére.”
Képek forrásai: www.fotoklikk.hu, tmt.omikk.bme.hu, www.diafilm.hu
Szerzők
-- Varga Betti --
További írások a rovatból
Más művészeti ágakról
irodalom
Jegyzetek Schillinger Gyöngyvér Rohadjon meg az összes című regényéről
irodalom
Sajtótájékoztató az Esterházy alkotóház alakulásáról
irodalom
Kotányi Attila Éberen kutató élet könyvét mutatták be a Nyitott Műhelyben
