bezár
 

irodalom

2020. 10. 05.
A művészeti autonómia létkérdése
A Késelés Villával irodalmi beszélgetéssorozat online estje
Tartalom értékelése (2 vélemény alapján):
A Késelés Villával irodalmi beszélgetéssorozat moderátorai, Csete Soma és Vida Kamilla fél év kihagyás után ezúttal a virtuális térben hozta össze a kulturális élet sokszínű képviselőit, hogy körbejárják a művészeti autonómia létezésének aspektusait. A beszélgetésben részt vett Bán Zsófia író, irodalomtörténész, kritikus, Bárány Tibor filozófus, kritikus, György Péter esztéta, médiakutató, Selyem Zsuzsa író, irodalomtörténész és Borbély András költő, szerkesztő. A teljes beszélgetés elérhető cikkünk végén.

A művészeti autonómia magyarországi problematikussá válását Bárány Tibor fogalmazta meg nemrég a Litera irodalmi portálon megjelent vitaindító cikkében, amire válaszként érkezett György Péter és Borbély András írása. Bán Zsófia ÉS-ben megjelent cikke pedig a női olvasók és írók irodalmi térben és struktúrában való részvételéről közelíti meg a problémát.

A bemutatkozó körben a művészeti autonómiáról való egyéni meglátások és gondolatok is helyet kaptak a beszélgetés kezdetén, melyből alapvető nézőpontbeli különbségek és egyezések is kiderültek. Csete Soma kérdésére, miszerint milyen az ideális autonóm intézmény, Bárány Tibor úgy fogalmazott, hogy ennek az elképzelt intézménynek (legyen az oktatási intézmény vagy folyóirat stb.) alapvető ismérve, hogy biztosítja a tudósnak azt a „kényelmi” pozíciót, amelyben semmi mással nem köteles foglalkozni, mint az igazság felderítésével, kutatásával, bebizonyításával. Ezek alapján, ha tudományt akarunk művelni, akkor sem politikai, sem világnézeti preferenciák nem korlátozhatják ezt a fajta törekvést (egy ideális világban, emelném ki még egyszer). Ebből alapvetően kellene, hogy következzen, mondta Bárány, hogy a tudomány kritikai megítélését is csak az ebben kompetens közeg, tehát a tudományban jártas emberek csoportja ítélheti meg kellő reflektivitással. A tudományos hasznosság pedig csak ebből a szempontból „mérhető”. Selyem Zsuzsa kiemelte a saját beszédmód kialakításának fontosságát is, ha autonómiáról van szó, hiszen az elmúlt években kétféle beszédmód alakult ki egymással párhuzamosan, amik képtelenek egymással diskurzusba lépni. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta a Színház- és Filmművészeti Egyetem egyedi protezsálását, ami a militarista hagyományoktól eltérően kreatívan formálja újra a forradalmi hagyományokat és az arról való beszédmódot is. Az SZFE-ügy kérdésének felmerülése szinte kikerülhetetlen a jelenlegi helyzetben, hiszen a politika ebben az esetben (is) komoly határsértést követett el a művészeti szféra autonómiájával szemben. Mivel a beszélgetés résztvevői mindannyian alapvetően az irodalmi szcéna felől közelítenek, tulajdonképpen  az SZFE-vel egy lapon hozták fel a PIM esetét. György Péter úgy határozta meg a Petőfi Irodalmi Múzeumot, mint ami az „elmúlt ötven év kanonikus irodalmi elitjének mindenkori befolyási övezete” – volt. Merthogy a politika megjelenésével ez a kényelmi pozíció is száznyolcvan fokos fordulatot vett. A beszélgetés folyamán ezen kívül még olyan fontos témák is szóba kerülnek, mint az ösztöndíj-rendszerek kritikája (ami individualista jellegével Selyem megfogalmazásában a közösségiség ellenében hat, jelenleg például párhuzamosan folyik komoly folyóiratok ellehetetlenedése), valamint a kérdésfeltevések problematikussága, miszerint ha elfogadjuk a politika beszédmódját és az általa alkotott zárt körben tudunk csak gondolkozni, akkor elfogadjuk azt is, hogy a művészet nem autonóm rendszer. Bán Zsófia rámutatott ezzel kapcsolatban a saját gondolkodásmódra való rátekintés, tehát a reflexió nehézségeire, amit belülről kell reformálni és újraalkotni, és nem a külső behatások malmában őrlődni. A belső hierarchiák általános elfogadottságát kell tehát elsősorban újragondolni.

A művészeti autonómia kérdése esztétikai diskurzusok vissza-visszatérő központi témája, ahogy György Péter kiemelte, ennek a kérdésnek a megválaszolására pedig autonómiájukban sértetlen és sérthetetlen intézmények szükségesek (színházak, folyóiratok, filmek), amik a kánonvitákban fontos szerepet játszanak. Ez a sérthetetlenség azonban nem egyenlő (!) a kritizálhatatlansággal, tévedhetetlenséggel, csupán az önrendelkezés alapvető jogának létét legitimizálná, amely jó esetben a mindenkori politikától függetlenül (de azzal együtt) működhet. Ez a gondolatmenet persze egy idealizált világ, idealista intézményrendszerében működhetne, de legalábbis nem abban a világban, ahol havonta számolják fel művészeti-kulturális érdekeltségű intézmények autonómiáját és ahol megtörténhet a #freeszfe mozgalom mindenféle érdembeli reakció vagy álláspont kialakítása nélkül a politika részéről. Ez pedig egyértelmű üzenet: „a démosz választ, ti pedig elfogadjátok a végeredményt” (írta Demeter Szilárd publicisztikájában az Origo portálon, 2019. decemberében). Mindenképpen érdemes megnézni a videót, ami teljes hosszúságában elérhető itt: a Youtube-on!

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Szűcs Anna --


További írások a rovatból

irodalom

Csak mozgásként értelmezhető Csak mozgásként értelmezhető
Beszélgetés a nappaliban Tompa Andreával, 2. rész
irodalom

Teadélután Lázár Ervinnel Teadélután Lázár Ervinnel
Kis Présház, 2020. október 28.
irodalom

Két esemény margójára Két esemény margójára
A Margó Irodalmi Fesztivál zárónapjáról

Más művészeti ágakról

art&design

Urbánus sziklák lecsupaszítva Urbánus sziklák lecsupaszítva
Szabó Kristóf KristofLab kiállítása: Cserhalmi Luca megnyitó szövege
art&design

A lélek tájképei A lélek tájképei
A magyar performansz története 1966–2018 (6): Nyugati magyar performansz: Nagy József és a Jel Színház (1986-), Kerekes László (1988–2010)
Nathan Grossman I Am Greta című filmje a 17. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés