bezár
 

irodalom

2020. 11. 25.
Meghalljuk-e a mieinket?
Szabó Ádám: Valakik beszélnek
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Miről is beszélnek ezek a valakik? Nekem ez a könyv leginkább az időn és téren átívelő emberi kapcsolatokról mesélt. Hogyan láthatjuk és érthetjük meg a szüleinket vagy akár a nagyszüleinket az idő távlatából, hogyan próbáljuk megérteni életünk velük közös szakaszát, s a süllyedő időben hogyan látjuk meg a már eltávozottakban az élő, lélegző embert, tökéletlenségeiket és dilemmáikat.

Az utóbbi hónapokban számomra a „valakik beszélnek” kifejezés leginkább a szomszédaimat jelentette. Nem tudom, kik ők, csak a vékony fal miatt hallom a beszédüket, a mozgásukat, így tudom, mikor jönnek haza és mikor mennek el, mikor buliznak és mikor pihennek. Így volt ez múlt péntek este is: jöttek-mentek, hangos zenét hallgattak, amit – így is bizonyítva, hogy öregszem – nagy dohogással-ingerültséggel fogadtam. Közben olvasni próbáltam, Szabó Ádám új kötetét, a Valakik beszélnek című könyvet szerettem volna befejezni. Először erősen versengett figyelmemért a szomszédból átszűrődő zaj és a csendes hangú, szelíd szöveg, ám végül egyértelműen a könyv nyert, és beszippantott az utolsó 50 oldal.

A Valakik beszélnek című kötet első kisregényében, a Valaki beszél című szövegben egy idős asszony keresi gondolatai között azt, amit lényegesnek tart az életéből. A gyönyörű, letisztult szövegben minden fejezet egyetlen hatalmas körmondat, s mindegyik mondat (vagyis fejezet) valamilyen érzelmi viszonyt jár körül, amely életének valamely fontos pillanatához vagy kérdésköréhez fűzi. A körmondatok tagmondatai pedig úgy kapaszkodnak egymásba, ahogy a gondolataink keresik a maguk útját: nem az időrend, hanem a dolgok lényegének találkozásai, asszociációi szabják meg a szerkezetüket.

 

Valakik beszélnek

 

Az idős asszony monológjában sokat töpreng hitről, szeretetről, hazáról, s erős kételyekkel szemlél bármiféle készen kapott, lezárt formát. Legyen szó vallásgyakorlásról, hazaszeretetről vagy a másik iránti vonzalomról, a megcsontosodott kifejezésmódok – sugallja a szöveg – gyakran elfedik a bennünk élő, lélegző hitet, érzelmeket, kötődéseket, azonosulásokat. Mondatai úgy járják körül életének nagy eseményeit, ahogyan egy érdekes szobor részleteit figyeljük meg újra és újra. A beszélő tudja, hogy nincs már sok hátra életéből, és folyton visszatér a fontosabb mozzanatokhoz, s ebből, beteljesítve a borító ígéretét, valóban kirajzolódik egy 20. századi női sors, miközben mintegy mellékesen az elbeszélő jelene, az otthonban záruló élet eseményei is beszivárognak a szövegbe. Nem a részletek lesznek igazán érdekesek, hanem az emlékek földolgozása, elrendezése, akár férje megtalálásáról, akár az erőszakot elkövető orosz katonákról, akár szakmai életútjának állomásairól beszélünk. Úgy válogat a múlt darabjai között, ahogy egy nagy doboznyi régi fénykép fölött szoktunk üldögélni.

A második kisregény, a Megírni nagypapát című szöveg egyfajta tükre, ellentétpárja az első regénynek. Egyrészt azért, mert a szöveg középpontjában álló nagypapa az első kisregény beszélőjének a férje, így sokat tudhatunk róla már az első szövegből is. Másrészt a Valaki beszél puritán letisztultságával, kerekségével szemben itt összetettebb, töredezettebb szerkezettel találkozunk. Nyomon követhetjük, ahogy Kálvin, az író megküzd nagyapja emlékével, hozzá fűződő viszonyának tisztázásával és szavakba öntésével. Szembesülhetünk a nagypapa életútjának fontosabb állomásaival, ötvenhatos szerepével, az utána következő mellőzöttséggel, majd végül azzal, hogyan találja meg a végső menedéket Örsön egy parasztházban. Ezúttal sem a részletes életrajzot olvashatjuk, ám az első szöveggel ellentétben itt nem a halálra készülő beszélő idézi meg a múltat, hanem az unoka vívja azt a küzdelmet, amely a végső tisztázáshoz vezethet majd.

A Megírni nagypapát elején nekem hiányzott a Valaki beszél fejezetmondatainak puritán tisztasága, mert számomra ritkán érdekes, amikor egy szöveg saját magáról szól. Aztán olvasás közben rájöttem, hogy valójában a két kisregény két eltérő megközelítése csak egyszerre lehet érvényes. A lezártság és éles sarkok nélkül is határozott körvonalú állítások, érzések sora (Valaki beszél) és az odavezető út kanyargós megtétele (Megírni nagypapát) együtt adja ki azt, ahogy a múlthoz, emberi kapcsolatainkhoz viszonyulhatunk. Miközben vágyunk a lezárt, kerek – vagy legalább annak tűnő – gondolatokra, ez a fajta rögzítettség valahol hazugság, hiszen a fejünkben, az érzéseinkben minden állandó mozgásban van, s amikor mindezt leírjuk, azt érezhetjük, hogy a kavargó gondolatok elvesztik életerejüket, igazságukat.

Néha mennyire vágyunk mégis arra, hogy a kanyargós út végén a főhőshöz, Kálvinhoz hasonlóan megérkezzünk Örsre, a már rég eladott parasztházba, s rátaláljunk ismét a kerek vagy annak látszó gondolatokra, ahová hangnemében is visszakanyarodik a szöveg az utolsó oldalakon. Utána aztán újra ott a kínzó kérdés, miként a könyvben is, hogy mindez igaz-e, így igaz-e. S ez így együtt adja ki azt, ahogy a múlthoz viszonyulunk: meg akarjuk alkotni a történet saját, lezárt változatát, de közben mégis folyamatosan mozog, változik bennünk a múlt, s vele együtt a jelen is.

Miről is beszélnek ezek a valakik? Nekem ez a könyv leginkább az időn és téren átívelő emberi kapcsolatokról mesélt. Hogyan láthatjuk és érthetjük meg a szüleinket vagy akár a nagyszüleinket az idő távlatából, hogyan próbáljuk megérteni életünk velük közös szakaszát, s a süllyedő időben hogyan látjuk meg a már eltávozottakban az élő, lélegző embert, tökéletlenségeiket és dilemmáikat. Ez a megnövekedett perspektíva pedig talán ahhoz is hozzásegít bennünket, hogy saját életünkre is a mélyebb megértést jobban támogató nagyobb távolságból tekintsünk. Magunkat megírni talán nem lehet, mégis annyira szeretnénk mind megalkotni saját készre csiszolt történetünket.

Mire aztán a könyv végére értem, a szomszédok is elhallgattak. A házigazda barátai talán útnak indultak, hogy a kijárási tilalom kezdetére hazaérjenek. Én meg egyedül maradtam az áhított csendben, a „valakik” befejezték a beszédet, s csak a fejemben ment tovább az egész. Mit mondanak nekem az én valakijeim? Meg tudom-e hallani őket valójában? Föl tudom-e venni a rég eltávozottakkal a kapcsolatot? Tud-e lelkész és mérnök nagyapám több lenni nekem, mint életrajzi adat?

Ez a könyv arra ad reménységet, hogy igen, ez lehetséges. Lehetséges, ha elfogadjuk, hogy bármennyire szeretnénk, soha nem lesz lezárt történetünk róluk. Csak a beszédüket hallhatjuk meg, ha nagyon figyelünk.

 

Szabó Ádám: Valakik beszélnek 

L'Harmattan Kiadó, Budapest, 2020

3990 Ft. 

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Keisz Ágoston --


További írások a rovatból

...traumák sem ártanak, ha alanyiságot szeretnénk...
irodalom

Az identitástörténet válsága Az identitástörténet válsága
Grecsó Krisztián: Magamról többet, Magvető Kiadó, 2020
irodalom

Zárt múzeum, nyitott tartalom 2.0. Zárt múzeum, nyitott tartalom 2.0.
A kényszerű bezárás idejére a PIM professzionális online közvetítésekkel, virtuális tárlatokban zajló múzeumpedagógiai foglalkozásokkal, valamint játékos, interaktív webes felületekkel készül
irodalom

Élőnek tűnő, döglött rombuszhal Élőnek tűnő, döglött rombuszhal
Linda Boström Knausgard, Isten hozott Amerikában, Jaffa Kiadó, 2020.

Más művészeti ágakról

színház

Nem hűtlen ő, csak próbál kiigazodni Nem hűtlen ő, csak próbál kiigazodni
A Csapodárok című darabról
avagy tudósítás az interpretáció és az improvizáció határvidékérő
art&design

Művészek a járvány idején #4 Művészek a járvány idején #4
Interjú Kaliczka Patríciával az újra kialakult járványhelyzetről és alkotói munkáról
Interjú Nánási Henrikkel a főzeneigazgatói székig vezető útról, a karmester szerepéről, pályája kettősségeiről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés