bezár
 

zene

2021. 03. 12.
Szépen sorban minden a helyére kerül
Az Ivan and the Parazol: Mást vártam című daláról
Tartalom értékelése (4 vélemény alapján):
Szépen sorban minden a helyére kerül Az elmúlt évtized minden kétséget kizáróan egyik, ha nem a legnagyobb magyar rockzenekara az Ivan and the Parazol. Ezt nem csak a személyes megítélésem mondatja velem, hanem az a tény, hogy fiatalok tízezrei köszönhetnek nekik személyes kapcsolódást a rock és a beat világához.

Nehezen felejthetném, amikor gimnáziumi szünetekben fel-fel csendültek a Love is like bourbun on the rocks vagy a Take my hand riffjei és hiába voltunk csak tizenhat évesek, de azt érezhettük, hogy most ezekkel a dalokkal valami nagyobb egész részévé váltunk. Távol maradnék a zenekar korszakainak elemzésétől, közel tíz év sok idő színpadon, természetesen a Parazol is változott, találkoztunk ezalatt erősebb és gyengébb dalaikkal, de a most megjelent Mást vártam semmiképp sem az utóbbiak közé tartozik.

Nagyon fontos erénynek tartom minden zenei formáció esetében az önreflexiót és az újradefiniálás képességét. Amikor először hallgattam a dalt, kifejezetten meglepett és elgondolkodtatott: ez teljesen más, mint amit a fülem Ivan and the Parazolként ismer fel, pillanatokkal később jött a felismerés, valószínűleg éppen a dal által kiváltani kívánt hatást élem át. Sehol egy beütés után robbanásszerűen betörő gitár, helyette egyenesen kijátszott, kettő-négy hangsúlyos dobfillek, és egy Disco-korszakot idéző intro a basszuson. Utána fokozatos építkezés, szépen sorban minden a helyére kerül – ez már egy érett zenekar dala, ahol semelyik hangszeres részlet nem önmagában él, hanem a dal egészéhez hozzáadva. Vitáris Ivánra korosztályosan szokás kifejezetten jó énekesként hivatkozni, ebben a dalban is jól felismerhetőek, karakteresek a vokáljai.

Talán egy kritikai megjegyzést tudnék fűzni az amúgy következetes harmonizáláshoz, ez pedig a refréneket megelőző feszültségkeltés, ahol kizökkentő a beduplázott négyütemű sor, túl nagy terhet rakhat a hallgatóra, és a feloldás iránya első hallgatásra nem érezhető ki.  Időt igényel az a folyamat, aminek a végén egy formáció rájön, egy dal akkor működik, ha minden apró részlet másodperc pontossággal, akkor és ott szólal meg, ahol annak kell. Az Ivan and the Parazol rájött. Tisztelettudó módon nyúl vissza a magyar rocktörténet nagyjaihoz, látva a saját helyét ebben az ívben. Kíváncsian várom az első teljesen magyar nyelvű lemezüket, ha ezen az útvonalon maradnak, nyugodtan mondhatjuk, hogy az egészet akarjuk és nem a felét.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Szántó Marcell --


További írások a rovatból

Interjú Tornyai Péterrel érvényesülésről, külföldi lehetőségekről, a zenei tevékenység sokszínűségéről, célokról
A zenei paródia esztétikai problémái a 18. századi vokális zenében
Az Ivan and the Parazol: Mást vártam című daláról

Más művészeti ágakról

irodalom

A(z intertextuális) metavers mint a korporeografikus multifokalitás terepe A(z intertextuális) metavers mint a korporeografikus multifokalitás terepe
A test motivikus közegeinek szubverzív műveletei Medbh McGuckian három szövegében
Darius Marder: Sound of Metal
Thomas Vinterberg: Még egy kört mindenkinek


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés