bezár
 

irodalom

2021. 04. 23.
Vírus, emlékezet, irodalom
A teremtés koronája – Karanténantológia. Szerkesztette Cserna-Szabó András és Darida Benedek. Helikon kiadó, 2020.
Tartalom értékelése (3 vélemény alapján):
Vírus, emlékezet, irodalom Mi is az emlékezet? Egy újra és újra elővett fénykép, egy szó a tenyéren, vagy egy rég nem érzett ostya íze. Emlékezni annyi, mint tárolni – beépíteni és újraalkotni a tudatunk, a testünk és önmagunk részeként a megőrizni kívántat. Kérdéses, hogy mégis mi történik akkor, ha a jelenünk válik emlékezethellyé, mi magunk pedig az adott események vagy miliő archívumaként kezdünk működni. Karantén-irodalom, vírus-magány, online kultúra – mind olyan fogalmak, melyek velünk kezdődnek, de nem tudhatjuk továbbérnek-e rajtunk.

Választóvonalon állunk: egyik oldalon a kényszeres emlékezet, a rögzítés iránti vágy és a reflexió áll, karon öltve az élmény vagy tragédia, a világátalakulás egyszerinek tekintett, éppen mozduló erejével. Közben viszont folyton ott van az a kétely, hogy mit is jelent, mit hordoz magában egy karanténantológia, ha a fülszöveg ígéretét („Reméljük, hogy ez a világ első és utolsó karanténantológiája”[1]) megtartva utolsóvá lép elő, és mi történik akkor, ha ezzel ellenkezőleg a benne lévő szövegek akaratuk ellenére nem pillanatot rögzítenek, hanem egy átalakulás első mozaikdarabjaiként működnek.

Egymásnak feszül tehát két törekvés: a múlandó konzerválni akarása és az állandósult felejtése. Hogy melyiket is hajtja végre a Cserna-Szabó András és Darida Benedek által szerkesztett A teremtés koronája, azt pedig majd az idő eldönti.

A Helikon által 2020-ban kiadott antológiában huszonhárom, a kortárs magyar irodalom ismert és elismert szerzői által írt novella sorakozik. A szövegek rendkívül sokszínű halmaza a vírus, a magány, az elidegenedés, az apokalipszis, a bezártság és a jelenlét hiányának fogalmai köré szerveződik. A fő csomópont pedig mindezek mellett, nem meglepő módon, az utó- vagy disztópia. A jelen emlékezete, a pillanatnyi valóságunk felborulásával, a szövegeket tér- és időváltásra kényszeríti: a vírus és a karantén léthelyzetének reprezentálására nincs megfelelő beszédmód, hiszen a jelen tere és ideje feltűnően alkalmatlannak, formázhatatlannak, megfoghatatlannak bizonyul. A világ eltorzult valóságának elbeszéléséhez az antológia szövegei különböző hangokat, tekinteteket, beszédmódokat kölcsönöznek: a Három variáció karanténra (Lackfi János) az átírást, az aktualizálást és a paródiát választja, a Szimulánsok (Csabai László), Az etikus bűntárs (Kácsor Zsolt) vagy A bőr (Kiss Noémi) az abszurd nyelvét beszéli, míg például Horváth László Imre Gyógyulás című novellája a disztópia hagyományához nyúl. Ezek a különböző módokon és helyeken megidézett hangok teszik igazán érdekes olvasmánnyá az antológiát. Lackfi szövege azáltal, hogy klasszikus történetmodelleket, műveket idéz meg, a jelenvaló lét abszurditását kezdi ki, felmutatva a valóságunk önmagából „kifordult” arcát. E mellé a tendencia mellé, egy talán reflektívebb narratív koncepciót választva társul Csabai László, Kácsor Zsolt és Kiss Noémi novellái is. Bár ezek nem feltétlenül a tradíció átírásához nyúlnak, mégis a felidézés és az abszurd hatásos egyvelegét működtetik. A Szimulánsok zseniális jeleneteiben, az örkényi abszurd képeit pillanthatjuk meg – Gróf Felsőhorkay Cézár személyében pedig újra és újra a Tóték őrnagyára ismerhetünk.

A laktanyát terrorban tartó kutyafóbiás tiszt még a rejtői világ egy-egy darabját is magán hordozza, mint ahogy ez a „Bözsi mi vagy te? Bolsevita vagy rendes keresztény? – Én, kérem, kurva vagyok.”[2] – dialógus aktuálpolitikai áthallásain kitetszik.

Kácsor és Kiss panelvilága pedig a közép-európai miliő, a házmester-uralom képeit felmutatva a kiszolgáltatottság, az együttélés és az emberi érintkezés újabb és újabb eltolódásaival vet számot.

Emellett a kötetet olvasva az eltávolítás-eltávolodás aktusaiba ütközünk: a jelenünket, léthelyzetünket, tereinket más terek, más idők, más hagyományok megidézésével szólítják meg ezek a szövegek. Az olyan távoli tereket, mint az Otthonról már a híreket sem olvasom el című novella utópikus, olasz, vírusmentes faluját vagy a Boccacio’20 francia garzonjait, távoli idők követnek. Míg Nemes Z. Márió szövege a hagyomány nyelvén szólal meg, létrehozva a múlt és a jelen áthallásainak egy nagyon különleges egyvelegét, Krusovszky disztópiát fest: egy kiüresített világ valóságát mutatja fel.

Mindkét jelenséget, az idő- és a térbeli „kívülre helyezést”, illetve a beszédmódok imitációját, a disztópikus ábrázolás implikálja. Bár a novellák a jelen léthelyzetének megmutatására tesznek kísérletet, a jelen mint emlékezet vagy mint átalakulás megfoghatatlannak bizonyul. Az antológiát a kezünkbe véve azt tapasztalhatjuk, hogy a novellák által felsorakoztatott világok egyszerre nagyon távoli, de mégis nagyon közeli tereket jelölnek. Egy kiüresedett otthon, az emberi érintés folyamatos, már-már természetessé torzult hiánya, a félelem, a közöny – és egy mindent felülíró, a szubjektumra lakatot verő légkör. Mindehhez pedig eszközként társulnak a fantasztikum, az abszurdum, a paródia vagy az imitáció különböző megvalósulásai. Ez a jelenség gyúrja egységgé a kötet szerteágazó novelláit.

 Az összecsengés pedig, amely ezáltal létrejön, rendkívül érdekes tendenciákat rajzol ki: egy olyan tekintetirányítást teremt, ahol a jelen hangjai önmaguk fenntartása, magyarázása és rögzítése érdekében újra és újra a múlt vagy a jövő lehetséges beszédmódjai mögé „bújnak”.

Ebben a koncepcióban az emlékezet egy sajátos modellje tűnik fel: a jelenné vált disztópia terében az egyén, vagy jobban mondva a tekintetet kölcsönző konstrukció csak a hagyomány sodrába beleilleszkedve, más beszédmódok és pozíciók felvételével képes megőrizni önmagát.

Ennek tudatában a cím is az explicit szójáték értékétől eltávolodva mélyebb értelmezést is implikálhat. A teremtés koronája antológia hangok megidézése egy olyan pozíció reprezentálására, mely annyira új és szokatlan, hogy közel sem rendelkezik rögzült, bevett narratívával. Ezáltal az antológia hangidéző döntése mindenképp vízválasztó a kötet megítélésének szempontjából. Kérdéses, hogy tekinthető-e le- vagy elszámolásnak a kötet egy kiüresedett paradigma lehetőségeivel? Érvényes-e még a keletkezés pillanatában a "teremtés koronája"-elv? Újat kezd vagy a jelenlét érdekében hajthatatlanul ismétel valamit? Egyik oldal sem "hibás megoldás". Az ismétlésben minden ott van, ami kifejezheti az új és a régi közötti "szürke mezőt", narratíva vagy az episztémé bukásának pillanatát. Mindent, amit a régi elvesztése és az új várt eljövetele jelent.

A teremtés koronája

Ez az állapot és a hozzárendelt kötet-kompozíció egy erősen ambivalens helyzetet teremt: egyszerre tekinthetünk rá úgy, mint a jelen múltban és jövőben való gyökerezése vagy elraktározása, valamint az ijesztő valóság eltávolítása, elidegenítése, lekaparása a jelenünkről. Ha az előbbit tartjuk érvényesnek, akkor a kölcsönzött beszédmódok, szövegidentitások a megőrzés vagy az emlékezet feltétlen velejárói, melyek lehetővé teszik annak az ellentmondásos helyzetnek a feloldását, mely során az archívum és az archiváló-tudat egybeesik. Abban az esetben viszont, ha az utóbbi kerül felszínre, akkor sokkal inkább – bár itt is egy elhagyhatatlan eszközként – léthelyzetként, egy újfajta világ-tudatként jelentkezik az ambivalencia.

A távollét és a közellét szokatlan játéka ez, mely többé nem „csak” a reprezentálás szükségszerű hozadéka, hanem egy olyan élethelyzet vagy létmód modellje is, mely a jelenbe ragadva próbálja feldolgozni, leküzdeni, rögzíteni és adott esetben átírni önmagát.

A világ pólusainak felbomlásával, az egyszerre nagyon testi és nagyon testetlen létezéssel, a félelemmel, és egy elmondhatatlanul elszigetelt, így individuális, de mégis kollektív sorssal, életlehetőséggel néz szembe az antológia.

Ennek a különleges miliőnek, egységnek köszönhetően a kötet szövegei úgy beszélnek a jelenről, úgy archiválják azt, hogy az idő, a tér és a nyelv távolságaival játszva a befogadók elé saját léthelyzetüket festik fel, hol madártávlatból, hol pedig szinte karnyújtásnyi közelségből.

A kötet szerzői
Bartók Imre, Benedek Szabolcs, Berta Ádám, Csabai László, Cserna-Szabó András, Gerlóczy Márton, Háy János, Horváth László Imre, Horváth Viktor, Kácsor Zsolt, Karafiáth Orsolya, Keresztury Tibor, Kiss Noémi, Krusovszky Dénes, Lackfi János, Mán-Várhegyi Réka, Maros András, Molnár T. Eszter, Szécsi Noémi, Szvoren Edina, Totth Benedek, Zoltán Gábor

[1] Idézet a fülszövegből. = A teremtés koronája, karanténantológia, szerk. Cserna-Szabó András, szerk. Darida Benedek, Helikon, Budapest, 2020

[2]Csabai László, Szimulánsok, = A teremtés koronája, karanténantológia, szerk. Cserna-Szabó András, szerk. Darida Benedek, Helikon, Budapest, 2020, 51.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Tóth Ramóna Mirtill --

1999-ben született Budapesten. Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem magyar szakán tanul, kultúratudomány és művelődéstörténet szakirányon. Publikációi a prae.hu, az f21.hu és a Nincs.online felületein jelennek meg. A Nincs online folyóirat alapítótagja és szerkesztője.


További írások a rovatból

irodalom

Hálózat- és kultúrafogyasztás Hálózat- és kultúrafogyasztás
Kulturális iparágak, kánonok és filterbuborékok. Szerkesztette Bárány Tibor, Hamp Gábor és Hermann Veronika. Typotex kiadó, 2020.
irodalom

Amikor az igazságnak több arca van Amikor az igazságnak több arca van
Szvjatlana Alekszijevics: Nők a tűzvonalban, Helikon, 2020.
Beszélgetés Szolcsányi Ákossal új verseskötete kapcsán

Más művészeti ágakról

Shakespeare királyai képernyőn és filmvásznon
George Mendeluk: Keserű aratás
színház

Drámapedagógia tabutémák körül Drámapedagógia tabutémák körül
Az Orlai Produkciós Iroda közösségi színházi játéka
gyerek

Végtelen mesélőkedv Végtelen mesélőkedv
A Csimota Kiadó tavaszi papírszínház-újdonságai


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés