Ez a kódex Balassi kötetének eddig egyedüli, és épp ezért legfontosabb forrása. Ha Balassi kötetére vagyunk kíváncsiak, akkor – bár a Balassi-kutatásban ezt a kérdést egyáltalán nem övezi egyetértés – érdemes vállalni a kockázatot, hogy ezt a forrást hitelesnek fogadjuk el; azaz a lehető legkomolyabban játsszunk el a gondolattal, hogy a kódexben Balassi Bálint komponált kötete olvasható a szerzői szándék szerinti rendben – sajnos hiányosan.

Balassi kötete, amint a Balassa-kódexben ránk maradt

Véleményem szerint Balassi kötete jól megfogható epikus szálra van felfűzve; ezt az epikus olvasatot, aminek a létezését egyébként a Balassi-kutatók egy része kategorikusan tagadja, legutóbb Az irodalom visszavág című, népszerűsítő irodalomtörténet harmadik kötetében publikáltam 2018-ban – és tudom, hogy ez a gesztus nem volt túl tudományos.

A kötet epikus programja röviden:

Első rész

Magyarországon (1-75. vers)

1–33: A költői én Anna szerelmére vágyakozik, de csillapíthatatlan nő-éhsége és állandó hűtlenkedései (akár kurvázásai) miatt Anna elfordul tőle; miután Annát végleg elveszti, a házasságba menekül.

34–60: Csalódván a házasságban, újra ostromolni kezdi Annát, akit immár Júliának hív, de az ostrommal semmit sem ér el. Anna döntése végleges. Ezután kétségbeesésében egy másik „rendes” nővel próbálkozik, de mivel Zsófi sem hajlandó, a kijárt utat választja: kurtizánokkal vigasztalódik – hiába.

61–71: A szerelemben csalódott én új életcélt keres és talál, ez a vitézség, és eközben mintha rátalálna a helyes útra: Isten kegyelmébe szeretné helyezni sorsát. De a nagy imádkozásban – egy hirtelen csavarral – ismét föltűnnek a könnyűvérű nők.

72–75: A költői én végső szabadulási kísérlete: elbujdosik Magyarországról. Ebbe a szakaszba, a hetvenharmadik vers után ékelődik be egy számozatlan versekből álló, kilencdarabos miniciklus, a bejtek: török versek magyar műfordításaiban Anna-Júliától búcsúzik, illetve megfogalmazódik ennek a búcsúnak a lehetetlensége. A rész végén a költői én elbúcsúzik hazájától.

Második rész

Lengyelországban (1-10. vers)

1–10: A Lengyelországba bujdosott költői én beleszeret Céliába, de Célia sem tudja elfelejtetni vele Júlia-Annát. A költői én – bár Célia nem utasítja el – a kötet végén mégis lengyel kurtizánok karjaiba veti magát.

A fenti epikus olvasatból következik, hogy szerintem tévedés az a kiadási hagyomány, ami kiemeli a kötetkompozícióból és önálló ciklusként kezeli a bejteket, illetve a Célia-verseket; elfogadom viszont Horváth Iván feltételezését, miszerint Balassi kötete a Balassa-kódexben olvasható, egységes mű, és a „Balassa-kódex – pontosabban annak első 138 lapja, vagyis a teljes Balassi-rész – meglehetősen hiteles másolata a költő Maga kezével írt könyvének, szinte úgy jó, ahogy van”, és eszerint Balassi kötete az első verstől (az Aenigmától) az utolsó, latrikánus versig tart; illetve tévedésnek tartom azt a kiadási hagyomány is, ami különböző köteten kívüli megfontolások alapján átszámozza, illetve 33-as ciklusokba akarja kényszeríteni Balassi verseit.

Hiányos

Balassi komponált verseskötete tehát a Balassa-kódexben maradt ránk, de töredékesen: hiányzik belőle

– a harmincadik vége,
– a teljes harmincegyedik,
– a harminckettedik első három versszaka,
– címirata és a kezdősora felének kivételével a harminchatodik,
– az első fél sora kivételével a hatvanegyedik,
– első versszaka kivételével a hatvanharmadik,
– az egész hatvannegyedik,
– hatvanötödik,
– hatvanhatodik,
– hatvanhetedik,
– hatvannyolcadik,
– hatvankilencedik, és a
– hetvenedik vers; a
– hetvenötödik utolsó előtti (?) versszaka, illetve a
– Célia-ciklus első verse,
– a második Célia-vers első címirata, illetve annak ismeretlen hosszúságú eleje,
– illetve hiányzik két olyan vers is, aminek csak a kezdősora maradt ránk a kódex egyik prózai megjegyzésében.
 

A hiány különféle fajtái

Hiányzik vers:

a) a kódex csonkasága miatt (például azért, mert kiszakadt lap a kódexből)

b) a másoló hibájából (mert talán kettőt lapozott a forrásában), vagy döntése miatt (a másolást talán későbbre halasztotta)

c) azért, mert Balassi „maga kezével írt könyve” nem készült el, vagy hiányos volt, és úgy tűnik, a kötete összeállításakor valószínűleg a szerzőnek sem volt meg.

Táblázatba rendezve:

Ami pótolhatatlan

Az a három vers, ami a Balassa-kódexben olvasható bejegyzések tanúsága szerint magának a szerzőnek sem volt meg, valószínűleg örökre eltűnt. Majd a túlvilágon olvashatjuk őket. Sajnos még se Ungnádné, se Pető Gáspárné se Ecsédi Báthory István hagyatékából nem került elő egyetlen Balassi-vers sem.

Azaz a

a) „Vajon meddig akarsz engem kesergetni” kezdetű virágének, a
b) „Láss hozzám üdvösségem Istene” kezdetű könyörgés, valamint az
c) „Egy nagy követséggel, küldte sietséggel Venus hozzám Cupidót” kezdetű virágének örökre elveszett, csak a kezdősoraik és nótajelzésük maradt ránk.

Ez sajnálatosan kevés, de végtelenszer több a semminél. Egy töredékes mű rekonstrukciójára készülő „restaurátornak” egy kezdősor is igen sokat jelenthet – mint egy kicsi, de a bordaprofilt pontosan megőrző töredék egy gótikus boltozat visszaépítőjének.

Ami pótolható

Ahol a kódex a másolók hibájából, mulasztásából illetve akaratából hiányos, a pótlás általában könnyedén megoldható hiteles források segítségével; a Balassi-kutatásban ugyanis konszenzus övezi azt a feltételezést, hogy ezeket a verseket azért nem másolták le, mert a kódex leírásának idején már megjelentek nyomtatásban – tehát a kódexbe hiányosan bemásolt harminckettedik, harmincharmadik, hatvanegyedik, és hatvanharmadik vers, illetve a hetvenötödik utolsó (?) versszaka a nyomtatott források segítségével igen egyszerűen és valószínűleg hitelesen pótolható.

A kiegészítések ügyében fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy attól még, hogy egy vers nyomtatásban olvasható, nem biztos, hogy Balassi elveszett, „saját kezével írt könyvé”-ben éppen az a változat szerepelt, ami a későbbi nyomtatványokban – így a nyomtatványokból és egyéb kéziratos forrásokból történő kiegészítéseket minden esetben rekonstrukciós kísérletként érdemes kezelnünk.

A Balassi-kötet rekonstrukcióját eddig a pontig lényegében tudományos konszenzus övezi.

Pótolható-e az, ami a Balassa-kódexből teljesen hiányzik?

A Balassi-kötet többi hiányosságait kiegészíteni elsőre lehetetlennek tűnik: ilyen lehetetlen vállalkozás tehát a harmincadik vége, a harmincegyedik, az első Célia-vers illetve a kódexben lévő legnagyobb hiátus, a hatvanharmadik és hetvenegyedik vers közötti űr pótlása. De hangsúlyoznunk kell: csak lehetetlennek tűnik. Paradox módon a szerző által elvesztett versekkel ellentétben a kihagyott versek megtalálására épp azért van több esélyünk, mert a fő forrás, a Balassa-kódex nem említi meg őket, azaz nem tudjuk pontosan, melyik versekről lehet szó. Ezért például kereshetjük őket az életmű egyéb helyein, mondjuk a nyomtatott és kéziratos forrásokban egyaránt olvasható istenes versek között – főleg akkor, ha feltesszük, hogy Balassi különféle lírai költeményeinek igazából egyetlen ősforrása létezett: a „saját kezével írt könyv”.

Ha a kódexben azért hagyott üresen oldalakat a másoló, mert a nyomtatásban már olvasható szövegek lemásolását későbbre halasztotta, feltételezhetjük azt, hogy a kódex nagy hiányának (a 63. és 71. közötti űr) is ez az oka – azaz Balassi kötetében eredetileg a hatvannegyediktől a hetvenedikig sorakozó versek az „Istenes versek”-nyomtatványokban „rejtőznek”.

De ezekről már a következő, harmadik részben lesz szó, a cikksorozat második része ezen az izgalmas ponton véget ér.

Veronica Franco, velencei kurtizán

A fejlécben Tiziano Velencei kurtizán című festménye látható