A cikksorozat előző részében ismertettük a Balassa-kódexet, mint Balassi kötetének töredékesen fennmaradt, de hiteles forrását. Ebben a részben már a rekonstrukció során felhasználható, de a hiteles romból (feltételezésünk szerint) „kimozdult” elemeket vizsgáljuk meg, még csak felszínesen, illetve megpróbáljuk körüljárni azt a kérdést, hogy a rekonstrukció során mire támaszkodhatunk. - Nényei Pál cikksorozatának 3. részét olvashatják.

A visszaépítések és rekonstrukciók korát éljük. Németország újraegyesítése után visszaépítették Drezda lebombázott óvárosának ikonikus épületeit, újjáépült a hosszú évtizedekig háborús mementóként álló romhalmaz, a Frauenkirche, Varsó belvárosa, újjáépült a budai várban a Főőrség épülete, a lovarda, a Stöckl lépcső, épül a volt Pénzügyminisztérium homlokzata, tervezik a Levéltár tornyának újjáépítését is, de manapság Magyarországon már nem csak a második világháború miatt vagy a háborút követő rendszerek által elpusztított épületeket építik újjá, hanem sorra kerülnek a történelem korábbi viharaitól megsérült, vagy kőhalommá vált épületek is: Diósgyőrben épül a királynéi vár is, Zemplén és Visegrád várai és még folytathatnánk a sort.

Kevés szórakoztatóbb dolog van – és nemcsak karantén idején – Zrinyi Syrena-kötetének olvasásánál. Ajánlom mindenkinek. Tobzódik a költői képekben, és néha olyan modern, hogy az ember megdöbben.

Balassi Bálint költeményeinek kiadástörténete a magyar irodalomtörténet egyik legizgalmasabb fejezete: az elmúlt majdnem százötven évben annyi fordulata volt, ami egy kalandregénynek is becsületére válna. Természetes, de hadd hangsúlyozzam, hogy a Balassi-kiadástörténet egyben a Balassa-kódex megtalálása óta folyó tudományos diskurzus története is; a tudományos vita aktuális állásának lenyomatai az egyes Balassi szövegkiadások.