bezár
 

irodalom

2021. 12. 06.
A türelmi időszakon túl
Beszélgetés a Műút megújulásáról
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A türelmi időszakon túl A miskolci Közösségi Pontban Barcsai László kérdezte a lap új főszerkesztőjét, Jenei Lászlót és a szépirodalmi rovat vezetőjét, Kőrizs Imrét december 1-én.

A Műút nagy múlttal rendelkező folyóirat, amely nemrég számos változáson esett át. A miskolci Közösségi Pont Alkotóműhely címmel szervezett beszélgetést az új szerkesztőség tagjaival alkotásról, életről és a lapról. Barcsai László nyitó kérdése a szerkesztők saját élményeire irányult, és az első alkotás emlékére, tapasztalatára.

Jenei László elmesélte, hogy elsőként egy verse jelent meg, még gimnazistaként, a híres miskolci iskolában, a "Földesista" időkben. A megjelenésre és a további szépirodalmi tevékenységre egy magyartanára buzdította, olyannyira, hogy az iskola klubhelyiségében még felolvasóestet is szervezett neki. Mókásan megjegyezte, ez azóta is karrierje csúcspontjának számít – jóval később azért a  próza világába is belekóstolt. Kőrizs Imre távolabbról indult, hiszen ő "képzőművészettel" kezdte: gyerekkorában szakadatlanul teljesen egyforma Vuk figurákat rajzolt. A kisrókákon aztán hamar túllépett, ő maga elsős-másodikos korában írt verset, amire egy Weöres majom-vers buzdította, úgy gondolta: “ilyet ő is tud.” Az első komoly, értékelhető verse szintúgy a gimnáziumban íródott.

Mindkettejük életében hamar találkozott szerkesztés és írás, amiben persze az olvasás és annak szeretete jelentős szereppel bírt.  Kőrizs azt mondta, sokkal több kritikát ír manapság, mint verset – noha szerinte a kettő ugyanabból a forrásból táplálkozik. A fordítás is eltolja a kreatív energiákat, de leszögezte, hogy ez sokszor pozitív hatás. Egy verseskötetben való elakadáskor is segíthet egy más típusú munka: az arcátlan utánzás azért persze szinte mindig tudatos. Jenei számára az olvasás életforma, olyannyira, hogy már képtelen különválasztani a szerkesztői munkát ettől a folyamattól. Egy regényhez való anyaggyűjtés és a kedvtelésből való olvasás között hamar elmosódnak a határok. A hatások elől ugyanakkor, úgy fogalmazott, ő örökké menekül, mert túlzottan könnyedén elmerül egy neki tetsző stílusban. A Proust-könyveket gyakorlatilag mindig maga mellett tartja mostanában – szinte megszállottan követi minden napját a szöveg. A Műútnál először – nagyjából tíz – évig egyébként kritika rovatot vezetett, a szépirodalmi szerkesztés később érkezett hozzá – az viszont olyasmi, mint a kincskeresés. Végül arra hívta fel a figyelmet, hogy aki azt mondja, mindennemű külső behatás nélkül írta meg a Nagy Művet, egyszerűen hazudik. Azonban annyi igaz, hogy minden saját életnek van szabályrendszere, az életmű magát alakítja – a fő útvonalról úgysem terhet le semmi.

Jenei 1

Barcsai folytatta ezt az irányt a következő kérdéssel: minden írót foglalkoztat, hogy vajon kell-e figyelni a kritikára, vagy egyáltalán kell-e hallgatni a kritikusokra? Jenei szerint részletkérdésekben, bizonyos döntésekben segíthetnek a más irányból érkező megközelítések, de az írás alapvetően öntörvényű. Egy anekdotát idézett ezzel kapcsolatban: pár évvel ezelőtt Bodor Ádámmal beszélgetett Miskolcon, és a barátok között való “szövegköröztetés” jelenségéről beszélgettek. Azt kérdezte, hogy Bodor meg szokta-e mutatni a szövegeit másoknak, mire ő lecövekelt és némi gondolkodás után azt felelte: “Megmutatni? Na az volna szép, szó sem lehet róla!” – Ő maga is így gondolja, ehhez tartja magát szépíróként. Számára Bazsányi Sándor az egyetlen szűrő, akin át kell mennie a szövegnek. Kőrizs Imre azt mondta, ő kevésbé szigorú, akár két-három ember is ellenőrzi az írásait, de főként stilisztikai szempontból. A végső döntések már inkább csak technikai ügyletek, mondja mosolyogva: ez most megy a válogatásba, vagy majd ráér az összesbe? 

Ezután főszerkesztőként kérdezték Jenei Lászlót a viharos Műút évekről, és arról, hogy mi történik majd ezek után. Jenei kijelentette, hogy a megpróbáltatásoknak vége. Kiemelte, hogy az innovációk elsősorban a portálon látszanak most, elsőként erre volt a legnagyobb szükség. A multimediális tervek megvalósításában a megnyert pályázatok fognak segíteni, teljes lesz a megújulás. Abba is beavatta a hallgatóságot, hogy 12 új munkatárs csatlakozik a laphoz, akik gyakornoki és technikusi feladatokat látnak majd el, és egy-egy rovat képviselői lesznek. Két példát is említ: a “Kikötői hírek” a világirodalmi hagyományokhoz nyúl vissza – két vagy három évet kényszerszünetben töltött a rovat –, ezt Szirák Anna szerkeszti majd; és említi még a “Holtsávot”, ami a populáris irodalom szemléje. Rámutatott, hogy most érkezett a laphoz a szépirodalmi rovat új szerkesztője, a beszélgetés másik partnere, Kőrizs Imre is, aki az érkező anyagok felől egy személyben dönt majd. Leszögezte, hogy a decemberi lapszámot látva főszerkesztőként nagyon elégedett. Említette még a Miskolci Egyetemről érkező Tasi Réka docens személyét, aki a lap új korrektora lesz majd, és összességében megállapította, hogy a megújuló csapat biztosan nagyszerű.

Barcsai ezután a szépirodalmi rovat kérdését vette górcső alá. A pozíció az elmúlt években sokszor cserélt gazdát, Kőrizs most Mezei Gábor kétéves turnusát vette át. A szerkesztő felhívta a figyelmet a rovat régi hagyományára, és azt mondta, hogy egyedülálló módon saját karakterrel rendelkezik a magyar szcénában, ami főként a fiatalokra épít. Elmesélte, hogy ő maga nagyon régen szintén küldött verseket a lapnak, és még élénken emlékszik, hogy szerette volna őket “műútasítani,” kevés sikerrel: az akkori szerkesztők mást választottak, és tartja magát ahhoz, hogy ez így volt helyes. Ez is mutatja tehát, mennyire meghatározó, jelentős rovat ez, és abban mindig is élen járt, hogy segítette a kezdőket. Azt hangsúlyozta, hogy továbbra is szeretné a kevésbé ismert írókat és költőket megszólaltatni, de ezentúl egy olyan koszorút képzel maga elé, ahol nagy nevek keretezik a fiatalokat – így majd, azt reméli, egymásra irányulnak a reflektorok. Ez a cél.

Jenei erre reagálva bólint, ő ezt pontosan így akarta, és reméli, hogy nem kap majd negatív felhangot Kőrizs számára ez a kisebb sorsfordítás, és örömét fejezte ki, hogy ilyen jól megy az együttműködés. Kőrizs hatalmas örömmel vág bele a feladatba, ugyanakkor elmondta, nem felejti, hogy párhuzamosan ezzel a kritika rovat felelőssége szintúgy óriási: egy írói pálya kezdetén nem is a megjelenések száma, hanem a fogadtatás és a visszhang a fontos, mert az ad elsőként karaktert egy szerzőnek. Ezt a szempontot, a saját kritikusi múltját sem akarja maga mögött hagyni, amikor egy szöveg felett ítélkezik.

Jenei 2

Jenei ezután a lap rendezvények szempontjából körvonalazódó terveit ismertette. Folytatódik a nagy sikerű, A Műút a könyvtárba vezet című rendezvénysorozat, amelynek számtalan pódium projektje volt már. Ennek idén a Földes Ferenc Gimnázium ad otthont, és három fő tengely, az ifjúsági irodalom, a kötelezők és a kortárs irodalom kategóriák mentén zajlanak a beszélgetések, és a meghívottak is ehhez idomulnak – néha persze teljességgel szerző-központú az egész. Beharangozta, hogy december 9 és 15-e között illusztris társaság, Dragomán, Grecsó Krisztián, Simon Márton lesz majd a Műút vendége. A méltán híres tehetséggondozó Szöveggyár még technikai okokból nem kapott nagy hírverést, de leszögezte, hogy jövőre sem fog elmaradni, ám kissé átalakul, struktúráját tekintve. A havilapok kiadása egyelőre leterheli a szerkesztőséget, igen nehéz feladat az ilyesmi, mondta, de a lap műhelymunkája olyannyira kiváló, hogy ezt a hagyományt semmiképp sem hagyják veszni. A Factory, a miskolci Vasgyár területén továbbra is helyszínt biztosít a projekt számára, hátránya, hogy csupán a melegebb, tavaszi-nyári napokon működtethető. És mi egyelőre még nyakig vagyunk a télben. 

A beszélgetés záró kérdése a pályakezdőknek üzen: Kőrizs azt tanácsolja, aki tollat ragad, az elsősorban olvasson, és csak aztán mutassa meg a tanárának, barátainak, mit alkotott. A csatornák mindig megvannak, és meg is fogják találni őket – a magyar szak innen már a következő lépés. Példaként hozza a most induló kreatív írás kurzusokat Miskolcon, ami szintén segíthet bizonyos elsajátítható szabályok tekintetében. Csak a campusig kell elsétálni. Végül bemutatták az új, decemberi lapszámot: a csodálatos illusztrációkkal ellátott folyóirat ezentúl mindig kiállításokkal összekapcsolt, sokszínű és előremutató projekt lesz majd. 

Fotók: a miskolci Közösségi Pont hivatalos Facebook oldala

nyomtat

Szerzők

-- Mizser Fruzsina --


További írások a rovatból

irodalom

Áfra János volt a Költőim sorozat áprilisi vendége
Láng Orsolya Ház, délután című könyvének bemutatójáról
Az év ódaköltője 2024 pályázat eredményhirdetése
kabai lóránt el sem kezdett versek kötetbemutató és kiállításmegnyitó Miskolcon

Más művészeti ágakról

art&design

Enyedi Zsolt a Szófiai Liszt Intézet rezidenciaprogramján rendezett kiállításáról
Somorjai Réka: BOJZ című drámája a Szkéné Színházban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés