Hidas Judit és Bódis Kriszta beszélgetésébe Szécsi Noémi nemcsak moderátorként, hanem  beszélgetőpartnerként is bekapcsolódott. Már első kérdésébe beleszőtte saját, személyes emlékeit, amikor felidézte első találkozását Bódis Krisztával. Mivel úgy látta, hogy Bódis már akkoriban is magabiztosan mozgott az irodalom berkeiben, kíváncsivá vált, vajon milyen hatások érhették fiatalon őt, milyen döntések hatására választotta ezt az utat.

Válaszában Bódis saját kívülállóságát emelte ki, amiből képes volt előnyt kovácsolni. Amikor visszatekint kislány éveire, önmagát nem a társai körében, hanem a falhoz állítva látja, amiért az óvónénik beszélgetését hallgatta. Utólag úgy értelmezi, hogy már ez a mozzanat is pszichológia iránti érdeklődésére utalt. Azonban, mikor egy lány játszani hívta, előtört a mai napig meglévő dominanciája, ami alkotásra és közösségépítésre ösztönzi őt. A kirekesztésre való érzékenységét is innen eredezteti, gyermekként traumatizálta a kiközösítés. Mindez pedig a pszichológia, ezen belül is a szociálpszichológia témaköre felé mozdította őt. Azonban nem elégedett meg az elmélettel, vonzotta a gyakorlati rész is, így került a filmezés világába. Célja volt láthatóvá tenni az embereket, problémákat, sorsokat, társadalmi helyzeteket. Az alkotás ezáltal az emancipáció és a társadalmi reprezentáció eszközévé is vált. Ugyanakkor fontosnak tartja, hogy ne ő beszéljen erről, hanem olyan helyzetbe hozhasson embereket, ahol egyenlő félként nyilvánulhatnak meg.

Mivel Ms. Columbo alkalmai az alkotás mellett a tiszteletadásról is szólnak, a következő kérdés erre vonatkozott. Bódisnak először az indián hősök, majd a cigányok jutottak eszébe, szabad, autentikus népként gondolva rájuk. A példaképekhez kapcsolódva felmerült a kérdés, hol tartott Hidas Judit írói pályafutásában 2003-ban, Bódis Kriszta Kemény vaj című regényének megjelenése idején. Saját bevallása szerint ő akkor még sehol sem volt íróként, éppen csak akkoriban kezdte el komolyabban felvállalni, hogy ezzel szeretne foglalkozni. Bódis műve azonban beszippantotta, a történet, a szereplők és a viszonyok magával ragadták. Bár a nyelvezettel sosem foglalkozott, kiemelte, hogy Krisztának egy olyan karakteres nyelvezete van, ami nem zavaró. De korábban más női példaképek nem voltak előtte, Kaffka Margiton kívül nem ismert női írókat, sőt olyan közegben sem volt, ahol a kortárs női szerzőket más színben láthatta volna.

Bódis a témához kapcsolódva kifejtette, mialatt szocializálódott, felfedezte, hogy nőként számára, akár a szavak szintjén is, el vannak zárva utak. Ez alapján pedig az irodalmi tér nemcsak gender, hanem hatalmi szempontok alapján is problematikus. Véleménye szerint egy nőnek különösen nehéz dolga van akkor, ha csak a szövegein keresztül szeretne bekerülni az irodalmi térbe. Szerinte nagyon fiatal még a mi „félemancipációnk”, nőként az irodalmi közegben sikerült újra a falhoz kerülnie.

Szécsi Noémi az alkotáshoz és a női léthez kapcsolódóan elérkezettnek látta az időt, hogy felidézze az este nemzedéki példaképét. Tüdős Klára sokoldalú alkotónő volt, aki kereste a lehetőségeket kreativitása kifejezésére, filmet rendezett, érdekelte az, hogyan segíthet az embereken, valamint nőmozgalmat is próbált szervezni. Bódis pályája is hasonlóan alakult, ugyanis ő maga is alkotóként indult a pályáján, majd egy váltás a társadalmi aktivizmus felé vitte. Számára az írói léttel járó kötelességek, a karrierépítés, a termékelőállítás egy nagyon ellenszenves életformaként tűnt fel. Az általa látott sorsok után többé nem volt képes művészként élni, ezért, ahogy Tüdős Klára, úgy ő is meghozta a maga döntését, amiben a vallási hite is nagy szerepet játszott. Emellett azonban még párhuzamként merült fel közöttük a társadalmi felelősségvállalás, konkrétan az embermentés is. Bódis Kriszta ugyanis tapasztalatai hatására feltette magában azt a kérdést, hogy hogyan lehet a nyomort rendszerszinten megszakítani, úgy, hogy az ne termelődjön újra.

Ehhez kapcsolódva kérdésként vetődött fel, hogy vajon Hidas Juditnál beváltotta-e a reményeket az írói szakma. Hidas elmondta, hosszú, kanyargós úton jutott el idáig, csak pár éve kezdte el magát otthon érezni ebben a közegben, köszönhetően annak, hogy elkezdett olyan nőkkel dolgozni, akikre számíthat. Ő azonban soha nem tudna ennyire radikálisan elmenni egy másik világba, mint Bódis, esetleg csak nézőként vagy együttérzőként. 

Szécsi az est zárógondolataként kiemelte, hogy a beszélgetés két másik résztvevője közösségszervező is, nagy hangsúlyt fektetnek az emancipációra és a reprezentációra. Bódis hiszi, hogy a művészetnek van társadalmi szerepe és feladata is, a női szerzők megmutatására volt kísérlet az Irodalmi Centrifuga is. Ez sikeres folyamat volt, de ők is elfáradtak benne. Hidas viszont kifejtette, hogy ő a Ms. Columbo sorozatban hosszú távon gondolkodik. Az akadályok és nehézségek ellenére úgy látja, ez még csak a kezdete valaminek.

Zárásként, a felolvasásokkal színesített program után a résztvevők még elárulták, hogy továbbra is motiváltak, hiszen rengeteg tervük van. Bódis Kriszta a szegregációban élő gyermekek megsegítését és biztonságát érzi prioritiásának, míg Hidas Judit a következő könyve megírása mellett az eddig elkezdett munkákban, projektekben is több lehetőséget lát. Szécsi szerint ezen az estén mindenki rádöbbenhetett arra, hogy felelősek vagyunk egymásért és ez az igazán fontos érzés.

Fotók: Oláh Gergely Máté