bezár
 

irodalom

2022. 03. 17.
A megragadhatatlan tartalmak megjelenítése
Vásári Melinda: Hangzó tér – Az érzékiség dimenziói Mészöly, Nádas és Ottlik műveiben, Kijárat, Budapest, 2019
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Nádas nőalakja, Gyöngyvér magát hangzó térnek nevezve egyszerre érzékeli a hangokon keresztül a jelent és a múltat. Az éjszakai égboltot megidéző borítót is a Buda főhősének, Bébének szavai ihlették, aki „egyszínű kobaltkékségként” próbálja meg a megragadhatatlant megjeleníteni. - Vásári Melinda tanulmánykötetéről Pusztai Ilona írt kritikát.

 „A szövegek érzéki dimenziója és annak a szöveg működésében, az olvasóban és az értelmezésben betöltött szerepe áll a könyv középpontjában.” Ezzel a mondattal kezdődik Vásári Melinda tanulmánykötete kijelölve a szempontokat, amelyek alapján három kortárs, mára már klasszikussá vált magyar szerző: Mészöly Miklós, Ottlik Géza és Nádas Péter műveit elemzi. A tárgyalt művek: Mészöly Miklós esszéi, illetve a Film című kisregény, Ottlik Géza két regénye, a Hajnali háztetők és a Buda, valamint a Valencia rejtély című rádiójáték, és Nádas Péter nagyregénye, a Párhuzamos történetek.

A különböző érzéki és jelenlét-hatások együttesét a német esztétikában és filozófiában gazdag múltra visszatekintő Stimmung (hangulat, hangoltság, közérzet, atmoszféra) gyűjtőfogalmon keresztül tárgyalja Vásári Melinda, amely „érzéki és értelmi megismerés közötti átmenetként, vagy azok harmonizálásaként képes e folyamatokat összehangolni, közöttük kapcsolatot teremteni”. A zenéhez kapcsolódó szó eredeti jelentése szerint egyszerre használatos a hangszerek hangolására, a zenei hangolás rendszerére, a zenei temperálás szinonimájaként, valamint az adott hangszer hangolás utáni állapotának jelölésére. Fogalomtörténete Kanttól kezdődően Schilleren, Hölderlinen, Nietzschén és Heideggeren át vezet napjainkig, egészen Hans Ulrich Gumbrecht latencia fogalmáig. Mint a kötet végén kiderül ennek jelentése: „… nem vagyunk képesek a múltat magunk mögött hagyni, így az a mindennapok „hordalékaként” („potyautasként”), eredetét vesztve, a maga elrejtettségében a jelenünk része marad.” Pont ebből fakadnak a tárgyalt művek narrációs nehézségei. A történelmi múlt akarva-akaratlan meghatározza jelenünket, ugyanakkor meg is bénít kibeszéletlenségével és kibeszélhetetlenségével együtt. Mészöly a Warhol kamerája - a tettenérés tanulságai című esszéje nyomán rekonstruálja regényében, a Filmben az amerikai popart mesterének kísérletét. Warhol egy, az Empire State Buildinggel szemben felállított kamera segítségével rögzítette az épület előtt zajló eseményeket, gépiesen és tökéletes érintetlenségében ragadva meg a valóságot. Mészölynél is objektív tárgyiassággal követhetjük végig az idős házaspár útját a Moszkva tértől Csaba utcai lakásukig. Ám Mészöly nemcsak tetten éri a valóságot, de el is tér tőle, amennyiben története egyszerre mozog térben és időben, diakrón és szinkron síkon, a jelenben és a múltban. Ehhez hasonlóan Ottlik mindkét regényében az elbeszélő, Bébé (Both Benedek) festőművész számára az elbeszélés legfőbb nehézsége: miként lehet megírni a nyers valóságot? Létezik-e, elmesélhető-e egyáltalán ez a bizonyos nyers valóság? Végül Nádas regényében a narrátor kapcsán Radnóti Sándor szavait idézve: „az epikus hideg, kutató és részvételen tekintetéről” beszélhetünk, ahol a mindentudó elbeszélő kénye-kedve szerint oszt meg vagy hallgat el tényeket az olvasóival.  

Ebben a tekintetben fontos szerepet kap a tanulmányokban annak vizsgálata, hogy „más médiumok, mint vizualitás, a film, a fotográfia, a zene, valamint más szimbolikus rendszerek, mint a matematika vagy a fizika hogyan vannak megjelenítve a szövegekben, milyen szerepet töltenek be, és milyen viszonyban állnak a szöveggel, mint médiummal.” Mészöly A tonalitás és atonalitás közérzetéről című esszéje Bartók kapcsán az einsteini fizika modern zenére gyakorolt hatását elemzi. Míg a Filmben a jelen eseményeinek személytelen elbeszélői perspektíváját Mészöly a kamera objektív tárgyiasságát próbálja meg a szövegben érzékeltetni, addig a múlt darabjait (Martinovicsék vérmezei kivégzése, egy századfordulón lezajlott gyilkosság és a II. világháború zsidóüldözése) archív, dokumentatív jelleggel régi fotók, újságkivágások, feliratok, egy visszaemlékezés, egy régi kalendárium, egy jegyzőkönyv, sőt egyik saját művéből származó intertextus formájában idézi meg. A Hajnali háztetőkben egy festményen keresztül bontakozik ki Bébé és Halász Petár több évtizedes barátsága, bár Ottlik főhőse számára egy a barátjáról készült fotó jobban megragadná a valóságot, mint az általa létrehozott kép. Ahogy a Budában a valóság megértésének eszközei: Medve „ingyen mozija” miszerint egyszerre vagyunk kívülálló nézői és szereplői saját életünk filmjének, Bébé soha el nem készülő képe és egy a mohácsi hajóúton (utalás az Iskola a határon záró képére) készült fotó nagyítása. A Budát és a Valencia rejtélyt az érzések meghatározhatatlanságának vonatkozásában Heisenberg határozatlansági relációjának alkalmazása kapcsolja össze: „minél biztosabban meghatározzuk az elektron egyik tulajdonságát (a helyzetét), annál kevésbé tudunk valamit a másikról (az impulzusáról)”, azaz soha nem tudjuk megmondani egyidejűleg egy elektron esetében, hogy hol tartózkodik, illetve mekkora az impulzusa. Ezt Ottlik regényeire lefordítva megállapítható, minél jobban törekszenek hősei a valóság megismerésére, annál távolabb kerülnek tőle. Végül a Párhuzamos történetekben a szereplők leginkább valamelyik domináns érzékük: látás (fényviszonyok), hallás (hangok), szaglás útján érzékelik a valóságot, régmúlt helyszínek, terek emlékeinek felélesztése révén értik meg önmagukat, illetve ezek újrafelfedezése által ismernek rá múltjukra.  Ahogy a tanulmánykötet címe, a Nádas regényéből kiemelt Hangzó tér, az idő térbelivé válására, a Jean-Luc Nancy által hangzó jelenre és a szintén hozzáköthető hangzó eseményre, a közös időben létező hang egyidejűségére utal. Nádas nőalakja, Gyöngyvér magát hangzó térnek nevezve egyszerre érzékeli a hangokon keresztül a jelent és a múltat. Az éjszakai égboltot megidéző borítót is a Buda főhősének, Bébének szavai ihlették, aki „egyszínű kobaltkékségként” próbálja meg a megragadhatatlant megjeleníteni.

Végül érdemes kitérni a Mészöly-esszéket tárgyaló Az abszolúttól a relatívig, a tonalitástól az atmoszféráig című fejezetben található filológiai pontatlanságra. Vásári Melinda külön esszékként tárgyalja Mészöly A tonalitás és atonalitás közérzetéről című esszétanulmányának három alfejezetét: Spekuláció és természet, A valóság tettenérése, Adjektívum és numerale. Ez egyrészt megtévesztheti a Mészöly-életműben kevéssé járatos olvasókat, másrészt az egységes egészből önkényesen kiragadott részek óhatatlanul is megmásíthatják az eredeti szerzői gondolatmenetet. 

A tanulmánykötet új szempontokból megvilágítva vizsgálja Mészöly Miklós, Ottlik Géza és Nádas Péter életművének egy-egy szeletét. Így egyaránt érdekes és hasznos olvasmány lehet az ezen életművek kutatóinak éppúgy, mint a téma iránt fogékony nagyközönségnek.   

nyomtat

Szerzők

-- pusztai ilona --


További írások a rovatból

Horváth Florencia Sárkány Tímeával beszélgetett
irodalom

Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 6. nap
irodalom

Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 4. nap
irodalom

Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 2. nap

Más művészeti ágakról

gyerek

Budapesten, Debrecenben és Szegeden 2024. januárjában
színház

Zemlényi Attila és kabai lóránt darabja Miskolcon


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés