bezár
 

gyerek

2022. 03. 14.
Pusztán kemény munkából nem lehet jó verset írni
Tudósítás a Bolygó Bogozó első beszélgetéséről
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Kovács András Ferenc roppant szórakoztató egerészeti verskalauzával, költészettani-formatani bevezetőjével február 23-án elindult a Bolygó Bogozó beszélgetéssorozat. Gyerekirodalom és irodalomterápia: nem csak gyerekeknek.

Kovács András Ferenc Kossuth-díjas és Artisjus-irodalmi nagydíjas költő, műfordító volt az első vendége a Bakonyi Géza Alapítvány, valamint az SZTE BTK Kulturális Örökség és Humán Információtudományi Tanszék közös rendezvénysorozatának, a Bolygó Bogozónak. A május 11-éig tartó programsorozat célja a minőségi kortárs magyar gyerekirodalom népszerűsítése. A kizárólag a tanszék Iskolai és gyerekkönyvtáros specializációján tanulóknak szóló irodalomterápiás foglalkozásokat minden egyes alkalommal író-olvasó találkozók követik, melyekhez bárki csatlakozhat. A február 23-ai programon Jeney Zoltán műfordító, a nagy sikerű Rév Fülöp lovagregény-trilógia szerzője moderált, Kovács András Ferenc pedig a vírushelyzet miatt online kapcsolódott be a beszélgetésbe.

A program elején Jeney Zoltán Béres Judit biblioterapeutát, a Magyar Irodalomterápiás Társaság elnökét is megszólította, hiszen ő volt a facilitátora az irodalomterápiás foglalkozásnak. Az Egerek könyve egérjellemei, valamint kezdőverse alapján ő tartott személyiségfejlesztő, önismereti terápiát – pontosabban a résztvevők a nevekkel, identitáskereséssel és emberek közötti viszonyokkal kapcsolatban beszélgettek. Mivel az irodalomterápiás ülések mindig zártkörűek, magánjellegűek, így a továbbiakban nem esett szó a foglalkozásról.

Kovács András Ferenc, aki egykor tanárként is dolgozott, sőt volt színházigazgató is, verseket 1977-től, gyerekverseket pedig 1981-től ír. Az Egerek könyve című kötetét 2015-ben adta ki a Magvető Kiadó. Bár a kötet gyerekeknek szánt költeményeket tartalmaz, a szerző szerint inkább korosztály-független a mű, hiszen a szellemes szójátékok és a különböző korokból származó egérjellemek a felnőtt olvasókat is ugyanúgy szórakoztathatják, mint a fiatalokat. Már a nyolcvanas évek második felében, az első egeres versek megírásakor megfogalmazódott benne, hogy félreteszi őket és idővel, hasonlóan T. S. Eliot Macskák könyve című művéhez, megjelenteti. Végül hosszú-hosszú évek alatt megírta, összegyűjtötte és rendszerezte azt a negyvennyolc verset, ami kiadja a kötetben megjelenő egéruniverzum szereplőinek pszichológiáját és szociológiáját.

Érdekes volt hallani, hogy a költő hányféle szerepet volt képes betölteni, akár más műveiben, akár az Egerek könyvében megjelenő több „egérségi” alteregóban. Kovács András Ferenc egérszeretete azzal is összefügg, hogy mindig is nagyon érdekelték az állatok, gyerekként zoológus vagy földrajztudós szeretett volna lenni. Ez sok helyen visszaköszön a műveiben, például a Hajnali csillag peremén című, a Magvetőnél 2007-ben megjelent gyerekverseskötete is tobzódik az állatokban.

Jeney Zoltán az Egerek könyve szerkezetéről is kérdezte a szerzőt. A kötet két részre osztható, az első fele inkább színesebb és gyerekeknek szánt műveket tartalmaz, míg a második komorabb, szürkébb, gunyorosabb, ez a felnőtt olvasók számára izgalmasabb, hiszen a szatíraszerű versek szövegeiben az egértársadalom bemutatásán keresztül megjelenik a magárahagyottság témája is. Szalma Edit illusztrátor csodálatosan ráérzett a szövegekre, szépen megjelenítette, amit a kötet két része külön-külön közvetít.

Jó volt látni, ahogy Kovács András Ferenc (aki a beszélgetés egy pontján még énekelt is!) szeretettel és hozzáértéssel beszélt az irodalomról, az írásról, magáról a költészetről; majd saját alkotói módszeréről, az újraírásokról és az ars poeticájáról. Mindeközben a személyes világa, a gyerekei is szóba kerültek: számomra kifejezetten rokonszenves, de meglepő volt, hogy a gyerekeinek nem olvasott fel a saját verseiből, csak ha ők maguk kérték.

Sokat megtudtunk arról, hogy a már említett különböző egérszemélyiségek hogyan szervezték, alakították magát a formát. A karakterekhez köthető, egymástól jól elkülöníthető stílusok gazdag tárháza a kötet: minden versforma szorosan kapcsolódik az adott szöveg témájához, legyen az egy kalózvers a megfelelő szereplőkkel, a spanyol háborúról szóló darab kötelezően spanyol versformában vagy akár egy kínai vers, mely kínai tízesekben íródott. A különböző versműfajokban való önfeledt lubickolás, a szórakoztató, könnyednek tűnő (ám csöppet sem könnyű) stílusgyakorlatok és rímjátékok mellett Kovács András Ferenc számára fontos, „hogy lássuk, a világ bizony nagyon bonyolult és olykor még állatian bestiális is tud lenni, miközben lehet kacagni rajta. Már, ha marad humorérzékünk hozzá.”

A költő arról is mesélt, mennyire zseniálisnak tartja Weöres Sándort, aki egyedülálló fenoménja a magyar irodalomnak. Ahhoz, hogy valaki ilyen fenomén legyen, „tudás, hallás és jókedv, öröm kell”, mert „pusztán kemény munkából, akaratból nem lehet jó verset írni”. KAF Varró Dániel verseit is nagy élvezettel olvassa. Beszélt az olasz versformákról (például a sestináról, a villanelláról), és arról, hogy a magyar kritikai gondolkodással szemben, ami szeret kettősségekben, elkülönítésekben beszélni, ő az irodalomra mint egészre tekint. „A költészet sokféle, pontosan olyan sokféle, mint az emberek megszólalási módja.” – mondta, nekem pedig laikusént izgalmas volt hallani, hogy mennyi-mennyi formája, változata lehet a verseknek, és hogy milyen kérdések, problémák, motivációk mozoghatnak a háttérben, milyen dallamok, szókapcsolatok, érzések, hangulatok dolgozhatnak a költőben, amikből végül „kibomlik a vers”. „Sokszor évekig, évtizedekig hordoz az ember magában valamit, megpróbálja újra és újra kibontani a témát.” Kovács András Ferenc, aki önmagát legendásan szöszölős költőnek tartja, például zenére, dallamra is tud verset írni, és számára a legjobb az, amikor „már simítja a verset” (vagy tudja, hol nem szabad simítani).

A beszélgetés végén az is kiderült, hogy az Egerek könyvének szerzője a Disznó évében született. Talán ez is jól illusztrálja, hogy mennyire kötetlen és laza volt ez az író-olvasó találkozó: a komoly, költészeti formakérdések és a „vers titka” körüli keresgélések mellett kevésbé komoly, sőt humoros  témák is előkerültek. Kovács András Ferenc lelkesedéssel beszélt mindenről, ami csak felmerült, mi pedig egy nagy tudású, remek humorú örömköltőt ismerhettünk meg a személyében.

A beszélgetés a későbbiekben felkerül a Tanszék Youtube-csatornájára, és minden érdeklődő számára elérhető lesz.


 

nyomtat

Szerzők

-- Romfa Linda --


További írások a rovatból

(Nép)mesék és kisebbségi diskurzusok Szegeden
gyerek

Már lehet nevezni a Pagony Kiadó gyerekirodalmi és illusztrációs pályázatára
Interjú Somfai Annával

Más művészeti ágakról

Somorjai Réka: BOJZ című drámája a Szkéné Színházban
Beszélgetés Karosi Júlia jazz-énekessel
A 14. Frankofón Filmnapokról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés