A Don Giovanni cselekménye nem különösebben bonyolult: egy maszkabál után Don Juan megpróbálja meghódítani a helyi kormányzó lányát, Donna Annát. Terve azonban zátonyra fut: Anna kiszabadul a karjaiból, zajt csap, mire az öreg Kormányzó kardot ragad és halálos párbajra hívja álarcot viselő ellenfelét. Don Juan hárít, nem akar megküzdeni egy aggal, ám a Kormányzó köti az ebet a karóhoz, így kénytelen-kelletlen kötélnek áll, és lényegében jogos önvédelemből leszúrja szegény öreget, majd kereket old. A tragikus jelenet után Anna fájdalma határtalan: vőlegényével (Don Ottavio) elsiratják a holtat, majd esküt tesznek, hogy bosszút állnak az álarcos elkövetőn, aki persze máris a soron következő préda nyomában van: kiszemel magának egy bájos tartású dámát lefátyolozott fővel, ám pechére ő csak Donna Elvira, akit már korábban meghódított – így számára teljesen irreleváns –, s aki azóta üldözi őt a szerelmével. Don Juan rá sem hederít a fúriaként tajtékzó nőre, szolgája karjaiba löki, és robog tovább. Leporello (Don Juan szolgája) „kutyaharapást szőrivel” igyekszik írt adni Elvira szerelmi bánatara, mégpedig azáltal, hogy felfedi előtte élete legfőbb művét, az általa precízen vezetett Asszonykatalógust. Elvira döbbenten veszi tudomásul, hogy az ő neve is csak egy a 2065-ből, tehát csak „csepp a tengerben”, ahogy mondani szokás...  

Leporello és Don Giovanni (Thomas Hampson)

Madám! Íme az elhíresült Lista
Gazduram szépséges szerelmeiről.
Saját gyártású katalógus. Tessék
csak nézni, átolvasni szépen!
Olaszországban hatszáznegyven,
Almagnában kétszázharmincegy,
száz Franciaországban, kilencvenegy Törökországban,
de Spanyolországban már ezer-hárman vannak!
Pontosan ezren és hárman.
 

Van közöttük parasztasszony,
pincérnő és polgárasszony,
vannak grófnők és bárónők,
vannak márkik és hercegnők. –
Minden társadalmi rangot
formát és kort bebarangolt.
 

A szösziben szokás szerint
dicséri a kedvességet,
a barnában a hűséget,
fehérbőrűben a szépet.
Télen molett, nyáron mulatt
nőkkel mulat; mindemelett:
Hogyha teltebb: „Grandiózus!”
Ha pici meg: „mint a mókus!”
Ő sohasem nihilista:
minden nővel nő a Lista!
Ám igazi szenvedélye
a fiatal kis egérke.

Mit se számít rangja, címe
csúnya-e vagy csodaszép;
csak a szoknya... meg a kelme,
rajt’ legyen, amit őkelme
megragadhat majd s letép!

Sokak szerint a Leporello által akkurátusan vezetett Lista – ami helyenként meglehetősen pikáns – nem más, mint Don Juan „hőseposza”, és valóban mutat némi rokonságot például Homérosz Iliászának barbár hajókatalógusával (az achájok nagyjából 1200 hajóval indultak Trója felé) és minden olyan kötelező eposzi kelléknek minősülő enumerációval (seregszemle), ami a későbbi eposzköltők tollából szökkent szárba. Emellett az opera is „in medias res” indul, azaz a nyitány után rögtön a lényegre tér, mint Homérosz eposzai. A szigorú egyházi erkölcsök uralta világban, még Mozart korában is, a 2065 „trófeaszám” meglehetősen tekintélyes, már-már polgárpukkasztó volumenű, ám a nagy kérdés az: ki lesz a baljóslatú 2066. az operában?, lesz-e 2066. egyáltalán? – Erre a kérdésre azonban nem könnyű választ adni.

Elvira lelepleződését követően Don Juan kiszemel magának egy fiatal cselédlányt Zerlina személyében, és egy zeneileg erotikusan túlfűtött duettben csábítja el, tisztára, mint egy „férfiszirén”, csakhogy Donna Elvira váratlan közbelép, és megmenti Zerlina feltételezett ártatlanságát, ám Don Juan sem adja fel: estére hatalmas partit szervez, ahová meghívja Zerlinát meg a vőlegényét is. Híres „Pezsgőáriájából” az is kiderül továbbá, hogy Zerlina személye nem élvez semmilyen kiváltságot: az este folyamán összesen tíz új nőt kíván a Lista számára meghódítani. A báli forgatag tetőpontján Zerlina karöltve távozik Don Juannal, a zene izzani kezd az izgalomtól, majd Zerlina sikoltását halljuk, és látjuk is, amint Zerlina rémülten rohan ki Don Juan szobájából. – Hogy pontosan mi történt, az nem derül ki... A Mozart-operákat legbehatóbban vizsgáló hazai szakértők közül Fodor Géza arra a következtetésre jut, hogy nem történt semmi érdemleges, Zerlina makulátlan maradt, mivel Don Juan híres „varázsereje”, a „dalmágia”, már Donna Anna személyén megtört, tehát az opera kezdetén csütörtököt mondott, és attól fogva minden további hódítási kísérlete kudarcba fulladt. Fodor Géza rendkívül alapos tanulmánya online is olvasható.

Fodor Géza morálfilozófiai meglátásai és kottapéldái mélyre ásnak, ám meglehet, hogy e nem kicsit sikamlós szituáció magyarázata ezúttal jóval banálisabb: Mozart korában (és még nagyon sokáig azután is) képtelenség lett volna színpadra vinni bármilyen szexuális tartalmú jelenetet, még akkor is, ha az csak a színfalak mögötti zsinórpadláson zajlik. Mozart és Da Ponte géniusza már így is pengeélen táncolt ezzel az operával, olyannyira, hogy utolsó, nem kevésbé zseniális operájukat (Cosi fan tutte) a későbbi „erkölcsrendészet” – lényegében Beethoven és Wagner – betiltotta. A báli jelenetben ráadásul csak a Don Juan és Zerlina személye körül forgó eseményeket látjuk, a korábbiakat nem, így nem zárható ki, hogy Don Juan már Zerlina megérkezése előtt akcióba lépett. Mindez fokozottan igaz a báli jelenet utáni eseményekre is. Don Juan ekkor Donna Elvira szépséges szobalányát szemeli ki, és zeneileg meg is hódítja őt a Canzonettának nevezett áriával. A tényleges hódítás természetesen itt is meghiúsul, mivel az ablak alatt éneklő lovagot felfedezik és elkergetik. Legközelebb egy temetőkertben találkozunk vele, éppen a Kormányzó frissen hantolt sírja és lovasszobra előtt. Itt meséli el aznapi kalandjait Leporellónak, és módfelett elégedettnek tűnik. Semmi jelét nem érezni rajta a Fodor Géza által feltételezett kudarcsorozatból adódó frusztráltságnak, illetve semmi sem zárja ki, hogy később valahogy mégiscsak visszasettenkedett Donna Elvira szobalányához, hiszen a két jelenet közti eseményekről semmi biztosat nem tudunk meg az operából. Mivel az idősík eleve bizonytalan, így csak becsléssel tudjuk megállapítani, hogy Donna Anna esete óta hány újabb trófeával gyarapodott a Lista. Véleményem szerint Zerlinát, Donna Elvira szobalányát és Leporello „barátnőjét” mindenképp hozzá kell számítanunk, mivel Mozart zenéje tökéletesen ábrázolja a csábítás folyamatát, illetve még legalább 5-8 olyan női nevet, akiknek becses személyére és számára abból következtethetünk, hogy Don Juan az említett temetői jelenetben módfelett elégedett. Az X tehát minimum 8, de pontosan nem tudni mennyi, hiszen azt sem tudjuk, hány nap alatt játszódik le az opera cselekménye.

Don Juan és a Kővendég

Don Juan „élménybeszámolója” egyébként olyan vérbő, hogy zavarni kezdi a holtak álmát, így a Kormányzó szellemét is, aki egy vérfagyasztó melódiával inti őt nyugalomra. Leporello holttá sápad a félelemtől, ám Don Juan nem szeppen meg, és meghívja a kormányzó „beszélő” szobrát magához vacsorára. A Nagy Finálé lényegében Don Juan utolsó vacsorája, azé a hatalmas hedonistáé, aki a Krisztus-i morális értékek legtökéletesebb ellenpontja, s akinek utolsó habzsolásán megjelenik az említett Kővendég is...  

Az opera egy sűrített változata magyar nyelven is megtekinthető itt

https://youtu.be/oT7pv8CGVQ4