bezár
 

film

2022. 12. 02.
Dacból élünk
Bernáth Szilárd: Larry
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Bernáth Szilárd bemutatkozása magán hordozza az elsőfilmek valamennyi sajátos ismertetőjegyét: a hétköznapi tapasztalatokban gyökerező történet életszerűségét, a kortárs közeg bemutatásának hálás témáját, az alacsony költségvetésből fakadó – szépen szólva – kézműves megoldásokat. A Larry azonban jóval több egy sikerült bemutatkozásnál: alighanem az elkövetkező évek vonatkoztatási pontjává válik.  

Magas, nagydarab fiatal srácot követünk hátulról, a tarkóján felborzolódott a kócos haj. A kézikamera imbolygása médiumként közvetíti a folyamatos mozgásban létet, a fiú minden percben tevékeny voltát, s hamar rájövünk: azt a kemény fizikai munkát is, amely meghatározza e durva körvonalú alak létezését.

A birkaistállóban sűrű és sárgás a homály, a lyukas, feslett ruhadarabokon átüt a veríték, a tér levegőtlensége bennünket is nyomaszt. Egy másik pillanatban a nyájat terelő Ádám a vállára kap egy eltévelyedő birkát, mint a jó pásztor. Később egy drótkerítés árnyéka vetül a homlokára, akárha korona lenne. Ezekkel az elemelt képi hasonlatokkal aztán a film nem sokat kezd, nem bontja ki – de nem is erőlteti – őket, az expozícióban felvillanó, egyébként orrfacsaróan naturalisztikus ábrázolás miatt mégis beleégnek a néző emlékezetébe. Rögvest érezzük: több van itt, mint azt elsőre látni lehet.

Valóban több – de semmi esetre sem jobb. Minél jobban megismerjük a történet előrehaladásával a borsodi végeken élő, marcona és magának való, dadogása miatt egyre inkább befelé forduló Ádámot (Vilmányi Benett), annál mélyebbre látunk az elnyomottak és esélytelenek hétköznapi poklába. Egy pusztuló ország pusztuló falujában tengeti az életét, anyja öngyilkossága után végképp magára maradva alkoholista, a vallás segítségével gyógyuló apjával (Thuróczy Szabolcs). Különös adományként a rapzenében talál menedéket: a ritmus átlényegítő erejének köszönhetően kontroll alatt tarthatóvá válik a dadogása, szövegeinek nyers és brutális ereje pedig ordítva hívja fel magára a figyelmet. Ebben a kilátástalanságban csillan meg valamiféle fakó reménysugárként az online tehetségkutató vetélkedő lehetősége, ahol az internetes közönség körében váratlanul nagy visszhangra lel ez a vad és egzaltált kiáltás. 

Larry

A kereskedelmi tévék unásig ismert hasonló műsorainak sikerreceptjeként működő felemelkedéstörténetek kliséi helyett azonban egy másik történetet kapunk, ami az arculcsapás erejével hat. A rendezés mellett a forgatókönyvet is társszerzőként jegyző Bernáth bemutatkozása nem is lehetne ennél pontosabb és megrendítőbb: tökéletes érzékkel gyomlál ki minden giccset a filmjéből. Egy pillanatra sem adja meg magát a nagyvárosi lelkeket simogató vidéki bukolikus romantikának szépen szűrőzött tájjal és dombok mögött lenyugvó nappal. Narratív szinten is ellenáll a csillogó showbiz-történetek és a „legkisebb királyfi” típusú mesés fordulatok csábításának. Kapunk ezek helyett végtelenül szikár felvételeket, amelyek megdöbbentő hitelességük folytán mégis szinte lelépnek a vászonról. A film a társadalmi tablófestés vagy a nagyot mondás igényétől tökéletesen mentesen lép közel a főszereplőjéhez, hogy az ő egyedi történetében mutasson fel valami magasabb szinten is érvényeset, miközben éppen-alig felskiccelt mellékszereplők szájába adott egy-egy kósza mondatokkal talál bele a mai Magyarország elevenébe.

Bernáth naturalisztikus látásmódjához az ábrázolás dokumentarista részletgazdagsága társul, amely – miközben kívül-belül bemutatja a leszakadó cigányságnak, az idősotthonok elfeledett lakóinak, a státusza maradékait védelmező, de mindeközben menthetetlenül lecsúszó vidéki középosztálynak és persze a világgal szemben heves gyűlölettel ágáló, fiatal munkásosztálynak az egyes mikroközösségeit – képes arra az esztétikai bravúrra, hogy egyetlen pillanatig sem zsákmányolja ki a témáját. Mert miközben a film nem esztétizál és nem hazudja el a nyomort, nem is áldozza fel a benne élők méltóságát holmi szcenikus megjeleníthetőség oltárán. 

Larry

A magyar társadalom robbanáspontig feszült helyzetével kapcsolatban éles és láttató állításokat tesz a filmaz újra meg újra beszűrődő humorral viszont a megfelelő dramaturgiai pontokon kiválóan oldja a hitelességében is – vagy éppen azért – kifejezetten sötétre festett képet. Ebben a filmben csaknem mindenki tud önmagán nevetni: a szétrohadt ózdi gyártelepben gettóklipet forgató munkás fiatalok, az idősotthonba rapfellépést szervező ápoló, de végül még a dadogása miatt aprót kéregetni is képtelen Ádám is. Mindeközben Bernáthnak jut ideje a szemünkbe vágni a tehetségeket és tehetségteleneket egyként kizsákmányoló, különféle ócska műsorok cukormázzal leöntött hazugságát, s nem átall mintegy mellékesen, csak úgy fél kézzel még a magát oly reflexívnek és érzékenynek gondoló, köldöknézős pesti értelmiségnek is jól célzottan odaszúrni egyet.

Különös film a Larry. Egyszerre képes híven őrizni a „sorsod Borsod”-típusú dacos mentalitást, felmutatni a leszakadó vidék alternatív valóságát, a kisegyházak talmi hurráoptimizmusát, a sosem fekete-fehér, de mindig nagyon esendő egyszeri embert, az önkifejezés lehengerlő erejét és a mai magyar társadalmat feszítő, elkeserítő frusztrációt, miközben a megértés és empátia közelségéből mutatja meg mindennek az élendő – és így csak azért is élhető – arcát. Becsüljük meg nagyon a Larryt, mert félő, hogy sokat kell várni a következő, hasonló kvalitású hazai filmélményre.

Larry – magyar filmdráma, 108 perc, 2022. Rendező: Bernáth Szilárd. Forgatókönyvíró: Bernáth Szilárd, Nagy V. Gergő. Producer: Muhi András, Ferenczy Gábor. Zeneszerző: Sperling Andor. Operatőr: Hartung Dávid, Szereplők: Vilmányi Benett, Thuróczy Szabolcs, Szandtner Anna. Bemutató dátuma: 2022. december 1. Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott. Forgalmazó: Mozinet.

Képek forrása: Mozinet 

nyomtat

Szerzők

-- Dombai Dóra --

Dombai Dóra az ELTE BTK magyar nyelv és irodalom, valamint filmtudomány és esztétika szakán végzett. Rendszeresen publikál filmkritikákat, társadalmi témájú esszéket, alapítója a kortárs magyar divatot szemléző Sikk Projekt portálnak, illetve a gasztronómiai és belföldi turisztikai témákkal foglalkozó Kalandjárónak. Érdeklődési területe a feminista kritika, a narratológia és a rituális művészetek.


További írások a rovatból

Andrei Kutsila Amikor a virágok nem hallgatnak című filmje a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon
November 8–20. között rendezték meg idén a Verzió Filmfesztivált
Filmtekercs: Tíz a huszonegyből

Más művészeti ágakról

Kötetlenül Pásztor Andreával
A Prae körkérdése zeneszerzőkhöz: Tornyai Péter válaszol
Szabó Márton István: Betonszféra, Scolar kiadó, Budapest, 2022.
gyerek

A klasszikus mese új köntösben


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés