bezár
 

irodalom

2022. 12. 09.
Életem projektje az f21
Nagyinterjú Vincze Bencével és Vigh Martinnal az f21 átalakulása kapcsán
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A 2016 januárban induló f21.hu kulturális portál az elmúlt hat évben több átalakuláson is átesett, rengeteg új projektet, rendezvényt szervezett, számos fiatal és befutott szerzőnek adott publikálási, fellépési lehetőséget. Idén ősszel Vincze Bence alapító főszerkesztő átadta pozícióját a korábban filmes rovatvezetőként tevékenykedő Vigh Martinnak, ő pedig az f21-gyel szorosan összefonódó Nyolc Ág Kultúraközvetítő Stúdió igazgatójaként, a lap művészeti vezetőjeként látja el feladatait. A megújulásokról, változásokról és jövőbeli tervekről Horváth Florencia beszélget velük.

PRAE.HU: Az f21-et a kezdetek óta figyelemmel követem, elég jól átlátható a fejlődésének útja. Szombathelyi egyetemisták csoportja indította el, mára az egész országot átszövi a szerzőgárda. Mik voltak az elsődleges célok az induláskor, és aztán milyen fontos állomások vezettek napjainkig?

Vincze Bence: Körülbelül 2015 nyarán kezdtük el kidolgozni az f21 koncepcióját, felépítését. Főleg a közéleti sajtóból való kiábrándulásom volt az oka a nyitásnak a kulturális felé, akkor már foglalkoztam vele két éve, és szerettem volna egy olyan vidéki platformot létrehozni, ahol fiatalok is megkaphatják a lehetőséget a kultúra területén. Akkor még nem láttam rá annyira, hogyan működik a magyar kulturális szféra, de persze olvastam olyan platformokat, mint például a KULTer, a Litera vagy az Alföld.

Inkább közösséget akartam szervezni, eleinte nagyon fontosnak tartottam, hogy vidék központú legyen, de aztán szerettem volna országos lefedettséget kialakítani. Az akkori ismeretségemből szedtem össze azt a nagyjából harminc embert, akivel elindult az oldal. Megvolt az elképzelés, a lázadó hozzáállás, de nem igazán volt meg a rutinunk és a hozzáértésünk. Egy szombathelyi lap mellékleteként indultunk el és úgy néztünk ki, mint egy blog. Mindig elmondom, hogy mi szerkesztők az f21-en keresztül tanultuk meg az újságírást, a kulturális szcéna működését – mindent a saját kárunkon tanultunk meg.

Az első néhány évre előfázisként tekintek, egészen 2019-ig. Nyilván akkor nagyon jónak éltük meg, örültünk, hogy csináljuk, de nem volt meg sem az intézményi, sem a tapasztalati háttér, de az elképzelés határozott volt. 2019-ben alapítottunk az oldal mögé céget, ezáltal lépett professzionálisabb útra. Ekkor már sokkal jobban ráláttunk a hasonló oldalak működésére, írtunk más lapokhoz is. Ahhoz, hogy tényleg profi módon tudjunk működni, kellett 2021 végén, 2022 elején egy újabb nagy reform, ugyanis ezelőtt a szerzők közül legtöbben nálunk írták az első cikkeiket, innentől kezdve viszont egyre több rutinosabb író csatlakozott hozzánk, de a fiatalos lendületet abszolút tartottuk.

Nagyon átalakult a szerkesztőség is, a központ Budapestre tevődött, ez az időszak hatalmas fordulópontot jelentett. Szerintem kulcsfontosságú, hogy rengeteg szerző és szerkesztő csatlakozott hozzánk, akik nem hozták magukkal azt az elfogultságot, amit mi az alapításkor, és objektív szemmel tekintettek ránk. Felállítottunk egy strukturális működést, sikerült pályázatot nyernünk, ezek még inkább segítették, hogy egyre professzionálisabbá váljunk. Sokat változott a motiváció, szeretnénk most már nemcsak lap, hanem intézmény szinten is létezni, arra is rá kellett jönnünk, hogy nem tud egy fiatalokból álló szervezet úgy működni, mint egy általános magyar kulturális folyóirat, mert nincs még meg minden tagunknál a szükséges rutin. Nagyon sok mentorálási munka tartozik egy f21-es szerkesztő feladatköréhez.

f21

PRAE.HU: Martin, te mikor csatlakoztál a szerző-, majd szerkesztőgárdához, az elmúlt években miből állt a te munkád és hogyan látod a magazin eddigi működését?

Vigh Martin: 2020 tavaszán az első gyakornoki program keretein belül csatlakoztam, akkor már fél éve követtem a portált. Megörültem, mikor megláttam, hogy van egy gyakornoki lehetőség, ekkor végzős gimnazista voltam. Hamar megfogalmazódott bennem, hogy a sajtóval szeretnék foglalkozni, de mivel vidéken, Mindszenten éltem és Szentesen jártam gimnáziumba, egyedül az online sajtó tűnt reális lehetőségnek, mivel ezt tudja az ember távolról is csinálni.

Elküldtem a jelentkezésemet, de nem gondoltam, hogy fel fognak venni, mert féltem, hogy nem elég széles a látóköröm. Addigra már írtam filmes híreket, de azt éreztem, hogy vannak kulturális lemaradásaim. Aztán végül mégis bekerültem, sőt azt a visszajelzést kaptam, hogy pont azokban a dolgokban vagyok naprakész, amik eddig nem voltak az oldalon. Ekkor fél évig a meghirdetett programban vettem részt, az akkori Popkult rovatvezető, Lóránt András segítette a munkámat. Híreket, összefoglalókat írtam, de már jelentek meg saját cikkeim is.

Miután letelt a gyakornoki idő, igent mondtam a kérdésre, hogy szeretnék-e maradni a továbbiakban is. Egy évig párhuzamosan csináltuk Andrással a PopKult, majd a Film rovat szerkesztését, hiszen időközben észrevettük, hogy a PopKult szövegeinek nagy része filmekről vagy sorozatokról születik, ezáltal át is alakítottuk a rovatot.

András 2021 őszén úgy érezte, nem tudja már olyan intenzitással ellátni a feladatkört, mint addig, ekkor vettem át én tőle. Nagyon lelkes lettem a lehetőségtől, mert azt éreztem, hogy bár akik filmekről akarnak olvasni, nem az f21-et választják leggyakrabban, teret tudunk adni olyan tartalmaknak, amik a mainstream sajtóban nem igazán jelenhetnek meg. Gondolok itt elfeledett, de fontos filmekre, klasszikusokra, tematikus listákra. E téren tudtunk is előrelépni, de azért még mindig van hiányérzetem, több ilyen jellegű írást szeretnék. Amellett persze, hogy a legfontosabb premierekről is igyekszünk beszámolni.

Jó érzés volt látni, hogy nálunk nagyobb oldalak rendszeres szerzői megkerestek minket, hogy szívesen írnának nekünk is. Tavaly ősszel kidolgoztuk a felelős szerkesztői rendszert, ami abból áll, hogy ügyeleti napokra osztottuk fel a hetet ezáltal sokkal jobban tudjuk koordinálni a munkát, valamint egy jóval erősebb közös gondolkodás is elindult, napi szinten tudunk beszélgetni arról, hogy mi a motivációnk, mik a céljaink.

Nyáron keresett meg Bence, elmondta, hogy már volt szó korábban arról, hogy lemondana a főszerkesztői pozícióról, és ez elég sokéig beszédtéma volt a szerkesztőségben, de most tényleg aktuálissá vált a lépés. Megkérdezte, hogy átvenném-e a helyét, illetve beszéltünk arról, hogy ezzel párhuzamosan történik majd egy szerkezeti átalakulás is. Ennek az volt a célja, hogy jobban letisztázódjanak a szerepkörök, mivel az volt a közös tapasztalatunk, hogy nagyon sok minden összefolyik, mindannyian több ember munkáját végezzük, ezért a gördülékenyebb közös működés érdekében egyértelműbben kellett elosztanunk a feladatokat.

V.B.: Sok esetben úgy alakult, hogy valaki egyszemélyben rovatvezető, korrektor, vizuálismédia szerkesztő, ami nagyon sok időt és energiát igényel. Ezen pedig feltétlenül változtatnunk kellett. Január elején elkezdtem én is leadni a feladatokat, lemondtam az irodalom rovat vezetéséről, sőt már ekkor gondolkodtam azon, hogy a főszerkesztőséget is átadom majd. Nagyon szerettem mindegyik munkakört, hiszen életem projektje az f21, de be kellett látnom a saját határaimat. Bővíteni kellett a szerkesztőséget, az egyik nyári szerkesztőségi ülésen, amikor átadtam Martinnak a pozíciót – amit a szerkesztőség is elfogadott –, mindenki egyetlen feladatkört kapott, bíztunk abban, hogy így sokkal koncentráltabban és teljes erőbedobással tudjuk elvégezni a munkát.

f21

PRAE.HU: Amiket most elmondtál, remekül tükrözik, hogy a te neved, Bence, eléggé összekapcsolódik a magazinéval, gondolok itt az ötletre, az alapításra, az eddigi munkádra. Most nagy váltás történt, nemcsak a ti esetetekben, de az egész szerkesztőségen belül sor került cserékre, új rovatvezetőket neveztetek ki, olyanok is voltak, akik távoztak. Meséljetek kicsit ezeknek a döntéseknek a meghozataláról, és arról, hogyan fog ezentúl zajlani a munka.

V.M.: Amit mondasz, számomra komoly félelmet jelentett a főszerkesztőváltás kapcsán, én is úgy éreztem, hogy Bence neve szorosan összefonódott az f21-gyel. Tartottam attól, hogy ha kommunikálunk egy ilyen váltást, az majd megrökönyödést kelt az emberekben, azt éreztem, hogy nagyon erős az oldal körül a személyes kapcsolódás, és ha ezt elvesszük, lesznek olyanok, akik elpártolnak a laptól, vagy akár csalódottak lesznek. Egyelőre szerencsére úgy tűnik, kicsit túlbecsültem ezt a veszélyt.

A szerkesztőség átalakításával kapcsolatban egyszerű indokaink voltak, például a Zene rovat eddigi vezetője, Horváth Máté azt mondta, nem találja már meg annyira a motivációt ebben, mint az új feladatkörében, a társadalom rovatnál. Evidens volt, hogy akkor szükségünk lesz egy új rovatvezetőre, ahogyan a Színház rovatnál is hasonló volt a helyzet. Emellett új dolgok is létrejöttek, régi tervünk volt a gasztronómia és a társadalmi témák beemelése. Mindenkinél vagy saját döntés vagy közös megbeszélés alapján történt a váltás. A jelenlegi szerkesztőség összes tagjának kompetenciájában, szakmai tudásában és ízlésében maximálisan megbízunk.

PRAE.HU: Mi alapján dőlt el, kik lesznek az új rovatvezetők?

V.M.: Volt egy együttműködésünk a Fordulattal, ezeket a cikkeket Horváth Máté koordinálta. Láttuk a lelkesedését, azt, hogy mennyire jól áll neki ez a szerep, ezért egyértelmű volt, hogy a Társadalom és kultúra rovat vezetésére őt kérjük fel, helyét a Zenénél Karádi Gergő vette át. A Színház rovatnál vártuk az önkéntes jelentkezéseket, végül Somogyvári Csendike rendelkezett a legtöbb referenciával. A Gasztro a Világ alrovataként működik, így természetes volt, hogy annak vezetőjéhez, Szőke Lillához fog tartozni.

V.B.: Visszacsatolva a kérdésed elejére, megtisztelő, ha úgy lehet érezni, hogy a nevem összeforrott az f21-gyel, de számomra ez soha nem volt szándék. Mindig beletettem a saját karakteremet a munkáimba, valószínűleg ez ennek a következménye. Sokan vannak a csapatban, akiket én kértem fel, de két éve azon dolgozom, hogy minél inkább tudjon menni nélkülem is az f21. Azért is akartam a főszerkesztői váltást, mert ez az oldal most már az, amit én mindig is szerettem volna, és önállósodott az egész. Emellett volt tavaly a minifesztiválunkon egy beszélgetés néhány másik kulturális orgánum szerkesztőjével, aminek az lett a konklúziója, hogy egy ilyen oldal csak akkor működhet, ha valaki szenvedélyből csinálja, amihez az szükséges, hogy négy-öt évente cserék, válások történjenek pozíciókon belül, meg tudjanak újulni a csapat tagjai és maga a csapat is. Nagyon sok megfáradt szerkesztőt, szervezőt ismerek, és én

soha nem szeretnék arra a szintre jutni, hogy nem tudom szenvedélyből megélni a kulturális ambícióimat.  

V.M.: Mielőtt erre a reformra sor került, mérlegeltük a lehetőségeinket és azt éreztük, hogy ha ezt nem tesszük meg egy köztes állapotban ragadunk, aminek nincsen értelme, és aminek az lett volna a következménye, hogy abbahagyjuk az egészet. Az volt bennünk, hogy vagy összeszedjük magunkat, vagy befejezzük.

V.B.: Nem egyszer fordult meg a fejünkben az, hogy nincs értelme.

Ha úgy képzeljük el az f21-et, mint egy embert, akkor láthatjuk azt a gyermeki időszakot, amikor tanulta ezt a szférát és megvolt a tinikor, amikor teljesen szét volt esve. Most a húszas évekre jellemző identitáskeresés után kezd kirajzolódni az, ami nagyon sokáig hiányzott.

Hatékony vitáink voltak arról, hogy mit szeretnénk elérni, és sikerült megteremteni a kapaszkodókat. Személy szerint egyébként is jobban szeretem a háttérmunkákat elvégezni, amik elengedhetetlenek ahhoz, hogy a megbeszéltekhez tartani tudjuk magunkat. A rovatvezetők kapcsán fontos volt azt a kérdést feltenni magunknak és egymásnak, hogy mire van kapacitásunk és mire nincs, milyen készletek állnak rendelkezésünkre. Ha valaminél azt láttuk, hogy nem megy, átalakítottuk vagy elvetettük. Most azt gondolom, sikerült kialakítani egy olyan szerkesztőségi csapatot, hogy bárhova nyúlok, hozzáértő embereket találok. Emellett jelentős még az utánpótlás képzés, ahogyan Martin, de a Gyermek- és ifjúsági irodalom rovat vezetője, Katona Alexandra és a már említett Szőke Lilla is így került hozzánk, úgy most is két gyakornokunk van, az ő mentorálásukra fordítunk kiemelkedő figyelmet.

PRAE.HU: Az, hogy főszerkesztő, egyértelmű, hogy mit jelent, mégis érdekelne, hogy neked, Martin, mit jelent ez a feladatkör? Illetve Bence, neked mi lesz ezentúl a feladatod?

V.M.: Ez a szétválasztás azért jó, mert amit Bence csinált, az egyszerre volt szerkesztői, cégvezetői és menedzseri tevékenység, amit egy ember nem tud kézben tartani. Szerettük volna letisztázni, hogy pontosan ki mit csinál. Arra jutottunk, hogy a főszerkesztőhöz kötődjön minden, ami az oldallal kapcsolatos, gondolok itt a napi munka milyenségére, a rovatvezetőkkel, szerzőkkel való kapcsolattartásra, a tartalmi kérdésekre. Ezen kívül szeretnénk erősíteni azt, hogy mindenki kapjon főszerkesztői visszacsatolást, legyen valaki, aki mindennemű munkával tisztában van, olvassa az összes cikket, rálát az egyes rovatok munkájára.

V.B.: Az én munkám nagyban nem változik az elmúlt egy évhez képest, csak annyiban, hogy sokkal koncentráltabban tudok rá figyelni. 2019-ben alapítottuk Bt-t, ennek az volt a célja, hogy tudjunk profitot tenni a projektjeink mögé, hiszen jelenleg egy ilyen fiatal lapnak nagyon kevés esélye van arra, hogy állami támogatásokból fenn tudja tartani magát. Nem szeretnék ebben a helyzetben mártír pozíciót felvenni, inkább példaként tekintek azokra, akik meg tudják ezeket a nehéz helyzeteket is oldani.

Olyan munkakörben dolgozom az f21-en kívül, amelyben látom, hogy meg lehet teremteni ebben a szférában is egy olyan céget, ami nem megy el a popularitás irányába, de a profitszerzést is ki tudja tűzni egyik céljának. Ezért döntöttünk úgy, hogy egy másik szervezeti formában folytatjuk tovább, nemcsak egy háttércéget működtetve, hanem szeretnénk kialakítani egy brandet. A Nyolc Ág Kultúraközvetítő Stúdió lesz végül ez a cég, aminek a fő projektje az f21. Ezen kívül egy mentorálási műhely, hálózat fog hozzá tartozni, amivel át szeretnénk hidalni a szakadékot a fiatal érdeklődők és a már beérkezett szerzők között. Illetve még a rendezvényszervezés, például az eddig öt alkalommal megrendezett Nyolc Ág Művésztábor esetében, de szeretnénk havi rendszerességű programokat is szervezni Budapesten.

A fiataloknak nemcsak az írás, de a rendezvényszervezés, megvalósítás tekintetében is szeretnénk lehetőségeket biztosítani. Lesz még egy nagy projektünk, erről még nem szeretnék kifejezetten beszélni, de annyit elárulhatok, hogy egy interaktív-kulturális kezdeményezésről lesz szó. Abban bízom, hogy egy év múlva ilyenkor már futó munkálatokról beszélhetünk, hiszen nekem az a feladatom, hogy az egész szervezetet menedzseljem, brandesítsem, egy kulturális márkát tudjak belőle csinálni és megtaláljam azokat a réseket, amelyek betöltésre várnak a mai magyar kultúrában.

f21

PRAE.HU: A ma ismert oldal sok dologban eltér a kezdeti magazin-formátumtól. Hogyan tudnátok definiálni a jelenlegi f21-et?

V.M.: Azt kell belátnunk, amit Bence is mondott, hogy huszonévesekkel nem lehet olyan lapot létrehozni, mint amilyenek a jóval képzettebb szerzőkből és szerkesztőkből álló csapatok tudnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne tudnánk egyedi színfoltja lenni a kulturális sajtónak.

Ez a fiatalság, zabolázatlanság, jó értelemben vett körön kívüliség sokszor előnyt jelenthet, miközben persze arra is figyelnünk kell, hogy ezek ne silányuljanak üres frázissá. 

V.B.: Ahhoz nem elég nagy a kulturális szféra, hogy versengjünk. Nem egy nagy bázist érintünk, vannak nálunk sokkal rutinosabb, objektívebb lapok, de azt kell megkeresni, hogy ezen a szférán belül mi miben tudunk újat mondani. Ne is akarjunk olyat csinálni, mint a többi, évtizedes tapasztalattal rendelkező lap, hanem azt mutassuk meg, hogy mi az, ami a fiatalokat megmozgatja, kinyitja az érdeklődési körüket és belépési küszöböt teremt számukra. A magazin fogalmát nem vetném el, de kiegészül reményeink szerint egy mentorhálózattal.

V.M.: Egy kritikámra kaptam egy kommentet egyszer, aminek az volt a lényege, hogy a szerző még csak huszonegy éves, ezért nem értheti azt a filmet. A feleségem történetéről volt szó, amiben egy középkorú férfi érzelmi megpróbáltatásait látjuk, így valamilyen szinten még jogosnak is éreztem az azzal kapcsolatos hozzászólást, hogy nekem nincs meg az értelmezéshez szükséges élettapasztalatom. De aztán egy szerkesztőségi értekezleten szóba került ez a történet, és kaptam egy nagyon erős választ: és akkor mi van, ha te azt a véleményt képviseled ezzel a filmmel kapcsolatban, amit egy 21 éves egyetemista gondol? Az nem egy releváns vélemény? És természetesen de, és ha valaminek, akkor ennek a nézőpontnak kell teret biztosítanunk itt az f21-en  a történet vicces része, hogy ez a szövegem nem is ezen a platformon jelent meg).

PRAE.HU: Gondoljátok, hogy eljut egy tizenéves fiatalhoz egy f21-es cikk? Vagy akár olyanokhoz, akik nem mozognak semmilyen művészeti közegben?

V.M.: Szerintem eljut, de nem annyira, mint kellene. Gimnazista korában szerintem sok kultúra iránt érdeklődő fiatal érzi, hogy van egyfajta lemaradása. Nem tagadom, ilyen idősen nekem is volt efféle benyomásom. Ezt egy ilyen platform tudná pótolni. Kvázi ez lehetne a belépési szint, úgyhogy mindenképpen dolgoznunk kell az oldal népszerűsítésén, ebben a korosztályban is.

V.B.: Jelenleg is azon dolgozom, hogy az összes olyan magyarországi egyetemen, ahol valamilyen kulturális ággal foglalkoznak, az f21 elérhető hely legyen a szakmai gyakorlat teljesítésére. Valamilyen módon pedig szeretném azokat a középiskolás fiatalokat is bevonni, akik még nem készülnek olyan határozottan a pályájukra, mint az egyetemisták, de megfogalmazódott bennük, hogy a kultúrával szeretnének foglalkozni.

PRAE.HU: A mentorprogram céljait ismerettétek, de az is érdekelne, hogy pontosan miből is áll?

V.M.: Akik eddig gyakornokként került hozzánk, azok egy-két kivétellel azóta is szerzőink, szerkesztőink. Minél szélesebb hálózatot szeretnénk kiépíteni, hogy többeket becsatornázhassunk a rendszerbe. A jelenlegi egyik gyakornokunkkal én foglalkozom, akár az is szóba jöhet, hogy később majd ők foglalkozzanak az utánuk jövőkkel. Mindegyik szerkesztőnek van olyan jelöltje, akinek szükség esetén át tudja adni a rovatot. Ennek így is kell lennie, mert így tartható fenn az a lendület, ami elengedhetetlen egy ilyen oldal működéséhez. .

V.B.: A teljes mértékű stabilitást szeretném, ha el tudnánk érni, jelenleg ez körülbelül a 80%-on van, elégedett lennék, ha jövőre a 90%-on lenne. Célunk a feladatok, a bázis, az elérés megkétszerezése. Nem szeretnénk versenyezni, inkább példaként tekinteni a nálunk előbbre járó lapokra.

PRAE.HU: Bence, te szerkesztőként jelen maradsz a továbbiakban is, a Kortárs rovat líra részét fogod vezetni. Milyen elképzelésekkel vágsz bele az új feladatkörbe, illetve Martin, neked milyen koncepciók vannak a fejedben főszerkesztőként?

V.M.: Egy jó csapatot vettem át, az aktív kommunikációt szeretném fenntartani, mindegyik kulturális ágazatot igyekszem szemmel tartani, az összes cikket elolvasni. Emellett az is cél, hogy a fiatal újságírók mellett a fiatal alkotóknak is megjelenési lehetőséget biztosítsunk, szerencsére folyamatosan kapunk ilyen jellegű megkereséseket.

V.B.: Cégvezetőként a lehetőségeket szeretném biztosítani, a líra rovat vezetőjeként egy régi vágyam teljesült, és inkább tekintek most erre tanulási folyamatként, mondhatni kikapcsolásként, mint munkaként. Szeretném, ha nevesebb és pályakezdő szerzők egyaránt megjelennének nálunk, ahogy a György Alida által vezetett próza rovatban is. Jó érzés, hogy hét év után itt tartunk, és amiben talán sokan megtalálták saját magukat, az útjukat.

Az f21.hu szerkesztősége a változások után: https://f21.hu/impresszum/

Fotó: György Alida

nyomtat

Szerzők

-- Horváth Florencia --


További írások a rovatból

Kiszely Márk volt a Kötetlenül sorozat vendége
Bemutatták Márton Ágnes drámakötetét
Weber Kristóf Keringő című regényének bemutatója
irodalom

Vaktérkép

Más művészeti ágakról

art&design

Múzeum készül Mexikóvárosban
Kristyna Litten: 80 kutyával a Föld körül
színház

Shakespeare: Vízkereszt, vagy bánom is én a József Attila Színházban
A legkülönbözőbb természetű titkok a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés