bezár
 

irodalom

2023. 01. 13.
A mozaik hiányzó darabja
Kun Árpád: a takarító férfi, Magvető kiadó, Budapest, 2022.
Tartalom értékelése (7 vélemény alapján):
A mágikus realizmus valóságtól elrugaszkodó elemei a cselekmény előrehaladtával egyre nagyobb számban jelennek meg. A krónikus alváshiányban szenvedő főszereplőnk kötéltáncot jár álom és valóság között. Hihetetlen események sora követi egymást, mint az állatboltból felvásárolt halak szabadjára engedése az uszodában, vagy a világszenzációvá váló gombák, amikhez a családi ház pincéjéből barlangrendszeren keresztül jut hozzá főszereplőnk. - Kun Árpád Takarító férfi című regényéről Neuhauser Lili írt kritikát.

A Takarító férfi korunk olyan égető kérdéseire ad egy lehetséges választ, mint a kivándorlás, a harmadik világ befogadása, a gyermekvállalás és a férfi-női szerepek. Kun Árpád maga is elindult szerencsét próbálni Norvégia zord és fenséges vidékére, ahol csodák sora követi egymást, a csodatévő pedig maga Kun Árpád.

Szerzőnk legújabb autofikciója utazásra hívja az olvasót, melynek első állomása Kakashalom, a nyugat-norvég kisváros. Betekintést nyerünk regényünk főhőse, Medárdus és terhes felesége, a diakónusi állást betöltő Bori, három gyerekük; Misi, Vali, és a fiatal kora ellenére sziklaszilárd állhatatossággal megáldott Erzsi látszólag átlagos hétköznapjaiba. A család még az újabb gyermekáldás előtt gazdagodik a Haitiről jött Justin Walterrel. Medárdus eleinte gyanakvóan figyeli, ahogy kislánya azonnal összebarátkozik az idegennel. Kapcsolatuk fordulópontja akkor érkezik el, amikor Medárdust állásából adódóan Justinhoz osztják be takarítani, és szembesül közös érdeklődési körükkel: az irodalommal és a főzéssel. Justin hamarosan beköltözik a családi házba, ahol köszönetképp kulináris élményekkel örvendezteti meg őket.  Ám a családi idill már az első oldalon megszűnni látszik; Medárdus és a gyerekek karamboloznak. Beszélhetünk-e idillről egy olyan regényben, ahol a szereplők életét időről időre beárnyékolja a halál? Három, a cselekmény szempontjából meghatározó tragikus esemény foglalja keretbe történetünket: a regény első részében a karambol, a második rész lezárásaként Justin hirtelen, viperacsípés általi halála, és a hegyomlás a harmadik részben. Mindazonáltal kisebb jelentőségű halálesetek nagy számban előfordulnak, már csak főszereplőnk munkájából adódóan is, aki életük végéhez közeledő, szinte magatehetetlen emberek házában takarít és segíti a mindennapjaikat. Feladatát határtalan türelemmel és együttérzéssel végzi.

Medárdus apa, férj és barát szerepeinek kulcseleme az ezekből fakadó gondoskodó és nyugodt természete. A szociálisan érzékeny férfi mégsem éli meg kudarcként a társadalom perifériájára kerülést. Azonban mikor megpillantja Justin íróasztalán a verset, amit a Kun Árpád munkásságát követő szemfüles olvasók már felismerhettek egyik verseskötetéből,  személyiségének kultúrára szomjazó része erőre kap. Medárdus apjával való rideg viszonyából fakad, hogy mikor közel kerülnek egymáshoz Justinnal, visszafogja túlcsorduló érzelmeit, amit barátja halálát követően meg is bán. Reméli, hogy ő jobb apja lesz két kisfiának, mint amilyen az ő apja volt (260.oldal). A történet szívet melengető eleme, hogy Justin Haitin ragadt kislányát, Babette-et is befogadja a család Justin hirtelen halála után. Justin bizonyos értelemben Medárdus pandanja. Ő a hiányzó mozaikdarab Medárdus életéből. Akárcsak a két bálna esete Haitin: a mozaikból kirakott bálna a művészet által örök életű lesz. Ugyan a partra vetett párja elpusztul, emléke tovább él utódjában.

A mágikus realizmus valóságtól elrugaszkodó elemei a cselekmény előrehaladtával egyre nagyobb számban jelennek meg. A krónikus alváshiányban szenvedő főszereplőnk kötéltáncot jár álom és valóság között. Hihetetlen események sora követi egymást, mint az állatboltból felvásárolt halak szabadjára engedése az uszodában, vagy a világszenzációvá váló gombák, amikhez a családi ház pincéjéből barlangrendszeren keresztül jut hozzá főszereplőnk. A cselekmény előrehaladtával pedig a fantasztikus elemek jelenléte egyre képtelenebb méreteket ölt, mint a bálna a Haiti ház végében. Medárdus csodatévővé válik, miután szakszerűen ellátja Aline-t, Babette járásra képtelen nagymamáját, aki utána táncra perdül. Sokszor magunk sem tudjuk, hogy a történet eseményei valóban megtörténtek-e, vagy csak Medárdus képzeletének szüleményei. Ezáltal bővül az olvasói értelmezések tárháza. Merész feltevés ugyan, de lehetséges, hogy a könyv eleji balesetben tényleg meghalt a főszereplőnk, és mindez egy túlvilági élet alternatív valósága. Ez a dramaturgiai játék folyamatosan megszínesíti és ellensúlyozza a szürke valóságot, életben tartva az idillt.

Medárdus családját rendre elkerüli a halál, amitől a cselekmény meghatározó mozgatóereje lesz a vakszerencse Apuleius Aranyszamár című művét megidézve. A norvég irodalom, kiemelve Tor Ulven verseit, is helyet kap intertextuális elemeknek köszönhetően, amelyek csomópontokként kötik össze a cselekmény hálóját. A konfliktusok sokszor deus ex machina általi feloldást kapnak. Ilyen például a regény végén előkerülő bevont útlevelek esete, amelyek lehetővé teszik, hogy a család visszaszökjön a magyar bürokrácia csapdájából Kakashalomra. Haza?

Otthon-e a család számára Norvégia? Otthon-e Magyarország? Na és Haiti? Beszélőnk időnként repülőgéppel, olykor a képzelet szárnyán utazik határokon át, mégsem találja a helyét igazán, amit felesége meg is jegyez egy ponton. A regényben nincs nagy hazatérés. Vagy talán mégis, ha meghalljuk a mondanivalóját. A barlangban rejtőző gombák illatának leírása vezethet minket a válaszunkhoz: „Egy letűnt világ illata volt, a jégkorszaké, még ha a jégkorszakról valószínűleg senkinek sem az jut eszébe, hogy a maga zordságával, virágtalanságával a kellemes illatok tárháza lett volna.” (294.oldal). A föld mélyén kinőtt apró gumókra is elbűvölő szóhasználattal hivatkozik. Az élőlények már-már antropomorf lényekként vannak beállítva; Birk, az elhunyt idős férfi házából befogadott labrador, aki aggodalommal kíséri Medárdus föld alatti akcióját a hegyomlást követően, a pusmogó fák Haitin, a közelgő halálra figyelmeztető fenyő, és a Medárdus elé járuló gombák.

Kun Árpád az élet igazán értékes jelenségeire hívja fel az olvasó figyelmét. A búvalbélelt, kárörvendő, kicsinyes magyar világgal éles kontrasztban áll a szerző világa. Egy olyan korban, ahol tragédiák sora sújt le ránk, egy olyan világban, amit elkorcsosult erkölcsű vezetők irányítanak, az állami intézmények pedig nem az emberért, hanem az ember ellen működnek, olyan Kun Árpád regénye, mint szomjazó afrikai kisgyereknek a víz. Egy csepp reménység, hogy még nem halt ki az emberség a világból. A regény főhőse, a családapa, olyan mikrokozmoszt teremt, ahol egy színesbőrű menekült férfi és a mélyszegénységből kiemelt kislánya is otthonra lel. Ez pedig egy olyan motívum, ami igazán csodálatos a regényben.

nyomtat

Szerzők

-- Neuhauser Lilla --


További írások a rovatból

Izsó Zita: Bekerített erdő, Scolar Kiadó, Budapest, 2022
Szabó Márton István: Betonszféra, Scolar kiadó, Budapest, 2022.
Nádas Péter: Rémtörténetek, Jelenkor kiadó, Budapest, 2022.

Más művészeti ágakról

Interjú Szabó Tibor Benjáminnal
Andrej Losak Szétrombolt kapcsolatok című filmje a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon
gyerek

Népmesevetítés, kiállítás, kézműves program és bábszínház a Cinema MOM-ban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés