bezár
 

színház

2023. 02. 14.
A kontextus fájó hiánya
Giuliano Campo: Munka hanggal és testtel – Jerzy Grotowski öröksége: Beszélgetések Zygmunt Molikkal
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Az előadó-művészeti alkotás legtöbbször zárt ajtók mögött zajló folyamat, amelybe bepillantani nem csak érdekes, hanem sokszor lényeges is, és nem csak azoknak, akik maguk is részei ennek a világnak. Főleg, ha egy olyan műhelyről esik szó, amelyre ma a kultúrtörténet panteonjának egy megkerülhetetlen részeként tekintünk. Ezért nagyon fontos minden új publikáció, amely részévé válhat az alkotás mikéntjéről folytatott diskurzusnak. De mit lehet kezdeni egy olyan írással, amely nem számol az olvasó meglévő ismereteivel vagy azok hiányával? Ez a kérdés merül fel, amikor Guliano Campo Munka hanggal és testtel című könyvét olvassuk.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy Jerzy Grotowski a huszadik század színháztörténetének egyik meghatározó rendezője: a színházzal és a színjátszás technikájával kapcsolatos gondolatai alkotók sorát ihlette meg az egész világon. Miközben neve az itthoni színházi szakmában is evidencia, és a színházkedvelők egy része számára is bizonyára ismerősen cseng, munkásságáról és szellemi örökségéről alkotott képünk sajnálatosan hiányos. A magyar nyelvű szakirodalomban sokáig mindösszesen az először 1999-ben, Pályi András fordításában megjelent Színház és rituálé (Kalligram Könyv- és Lapkiadó Kft, Pozsony – Pesti Kalligram Kft, Budapest) című szöveggyűjtemény, illetve néhány újságcikk és antológia-fejezet képviselte. Ezt egészítette ki 2015-ben Adorján Viktor A Laboratórium – Az opolei-wroclawi színházi Laboratórium tevékenysége és utóélete 1959-től napjainkig (Magyar Műhely Kiadó – Ráció Kiadó, Budapest) című, üdítően gazdag és elmélyült tanulmánykötete. Épp ezért minden újabb kiadvány, amely ebben a témában lát napvilágot, kiemelt szerepet kellene, hogy kapjon a színházelmélet és -gyakorlat világában.

Szkéné színház

2022 októberében, Liszkai Tamás fordításában és szerkesztésében, a L’Harmattan Kiadó és a Károli Gáspár Református Egyetem közös gondozásában jelent meg a Munka hanggal és testtel – Jerzy Grotowski öröksége. Beszélgetések Zygmunt Molikkal. A könyv kilenc napnyi beszélgetést tartalmaz a kötetet is szerkesztő Giuliano Campo rendező, színháztörténész, a Kenti Egyetem keretein belül lezajlott British Grotowski Project tudományos munkatársa, valamint Zygmunt Molik színész, Grotowski Laboratórium Színházának alapító tagja között.

A beszélgetések olyan, szakmailag rendkívül fontos témákat érintenek, mint a Laboratórium Színház belső működése, a társulatvezető Grotowski munkamódszerei, a Laboratórium világhírűvé vált előadásai, majd a társulat színházi korszakát követő, úgynevezett parateátrális kísérletei, illetve kiemelten a Molik által kidolgozott színésztréning-módszer, az úgynevezett Test-ábécé rendszere.

Utóbbi tárgykör az, amelynek okán, véleményem szerint, a Munka hanggal és testtel hiánypótló kiadvány lehetne. A módszeres színésztréning ugyanis a színházi alkotási folyamatnak, illetve a színészképzésnek egy olyan területe, amely szinte ismeretlen Magyarországon, annak ellenére is, hogy különböző képviselői és módszereik világszerte komoly elismertségnek örvendenek, és sok helyen az egyetemi színészképzésnek is részét képezik. Annak, hogy a magyar színházi szakmában, és különösen a színészképzésben, a színésztréning világát még ma is gyanakvás övezi, véleményem szerint kultúrtörténeti okai vannak – nevezetesen a hazai kánonban monopolhelyzetet élvező, az orosz Konsztantyin Sztanyiszlavszkij nevéhez kötődő lélektani realista iskola hagyománya és beágyazottságának politikai eredete. Campo maga is pontos rálátással jegyzi meg, hogy „Sztanyiszlavszkij eredeti koncepciója volt az alapja a teljes lengyel színészpedagógiának. Sőt, Kelet-Európa színművészeti főiskoláin ma is ez a jellemző hivatalos modell, már csak az egykori szovjet blokk miatt is kötelező oktatási hagyomány lett."

A színházi realizmusra épülő képzésen túlmutató, de annak nem ellentmondó színésztréning-módszerek gyakran vezetett mozgás-improvizáción vagy rögzített mozgáspartitúrákon keresztül közelítik meg a színjátszástechnika mentális és emocionális készségeinek fejlesztését és elmélyítését, és segítséget nyújtanak a színészeknek a napi munka mellett a szakmai és szellemi kondíció fenntartására. A kifejezetten a színésztréning gyakorlatával foglalkozó, magyar nyelvű bibliográfia szintén komoly hiányosságokat mutat: a kiterjedt angol nyelvű szakirodalomnak, a recenzens tudomása szerint, két kötete kerülhetett eddig a szakmai érdeklődő polcaira: Mihail Csehov 1997-ben megjelent A színészhez – A színjátszás technikájáról (Polgár Kiadó Kft, Budapest), illetve David Zinder Test-hang-képzelet (Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2009) című kézikönyvei.

Nem csoda, ha a Munka hanggal és testtel olvasása közben az a benyomásunk támad, hogy hiányában vagyunk egy olyan háttértudásnak, amely segítene értelmezni a beszélgetés tréningre vonatkozó részeit. Nem sokat segít ebben a két beszélgetőpartner közötti bennfentes hangnem (Campo maga is részt vett Molik tréningjein), illetve Molik módszerének, részben a Grotowskival közös munkából származó, már-már ezoterikusnak ható terminológiája (az „Élet” keresése, a „Folyamat”, „organizmus” stb.), amely sem a törzsszövegben, sem a lábjegyzetekben nem kap kellően világos, ellentmondásoktól mentes, közérthető magyarázatot. Az olvasást tovább nehezíti, hogy a hétköznapi szavakból álló zsargon egyes kifejezései akár egy-egy mondaton belül is előfordulnak nagy- és kisbetűvel írva. „Az életnek jelen kell lennie, de nem olyan kis mértékben, mint a hétköznapi életben. A teljes Életnek kell jelen lennie. Ebből következik maga a folyamat”; „először is meg kell találni az Életet; majd újra és újra meg kell találni ismét néhányszor, másodjára, harmadjára is, és folyton finomítani kell rajta, mert a korrekció mindig szükséges. Csak ezután következhet a »partitúra«” – mondja Molik, magáról az „Életet” eredményező munkafolyamatról azonban sem itt, sem később nem kapunk érdemi információt. Helyenként az egyébként kifejezetten magas színvonalú, igényes fordításba is becsúszik egy-egy értelemzavaró hiba, mint például a pelvis (medence) „csípőmedencének” történő fordításakor, még inkább ott, ahol az eredeti ethics, amelynek ebben a szövegkörnyezetben leginkább a „munkamorál” felelne meg, a magyar szövegben erkölcsként jelenik meg (illetve annak ellenére, hogy az angol kiadás mindvégig ugyanazt a szót használja, a fordító először az „etika”, a továbbiakban az „erkölcs” szót használja). A tréning bemutatásának szempontjából is rendkívül félrevezető az a szöveghely, amelyben a színész önmagán végzett munkájának célját és értelmét firtató kérdésre a fordításban Molik azt válaszolja, hogy „talán, hogy nagyobb gyönyört érezzenek”, ott, ahol az angol szöveg az egész más konnotációkkal bíró pleasure (öröm, élvezet) szót használja. Hasonló a probléma nem sokkal később, amikor az eredeti szövegben az szerepel, hogy „I may say that I like this style of life. Which is very often very difficult, and I find the pleasure right in these difficulties, in fighting these difficulties. Maybe this is a sort of compensation for not being a warrior” – vagyis a színészi élet nehézségeinek leküzdése az élvezet forrása, amely Molik szerint „egyfajta kárpótlás azért, mert nem vagyok harcos” (fordítás tőlem). A könyvbeli magyar fordítás szerint viszont „talán ez valami kompenzálása annak is, hogy nincs háború”, ami a beszélgetés kontextusában jóformán értelmezhetetlen fordulat.

Munka hanggal és testtel

Mindezek mellett sem Molik, sem Campo nem fektet hangsúlyt a tréning gyakorlati felépítésének, működési mechanizmusainak bemutatására:

Campo: Úgy sejtem, […] magad is meghatároztad az energiaközpontokat az emberi testben. Sőt, a hangon keresztül használtad is a munkád során ezeket a biztos pontokat […] Meg tudod magyarázni, mi lehet ez?
Molik: Nem igazán, ez túl összetett. Túl bonyolult elmagyarázni.
Campo: Megpróbálnád mégis?
Molik: Nem. Nem szeretném.

Grotowski maga is ódzkodott attól, hogy tréning-módszertani kísérleteit átadható, letisztult rendszerbe foglalja. Válasz Sztanyiszlavszkijnak című írásában (Színház és rituálé, Kalligram, 1999) azt írja, hogy „számos Sztanyiszlavszkij-tanítvány ismételgeti az ő szótárából vett terminusokat […]. Ez különösen szembeötlő itt, Amerikában, ahol járványszerűen terjed terminológiájának visszaélésszerű használata. De máshol is voltak szörnyű tanítványai… és sikerült megölniük Sztanyiszlavszkijt, a halála után. Nagy lecke ez.” „És gyakran gondolok rá, amikor azt látom, micsoda káosz támadt a nyomában. A tanítványok… Alighanem rám is ez a sors vár.” Ezt a szemléletet hordozta tovább több tanítványa is, és úgy tűnik, Molik is. Így azonban, annak ellenére, hogy Campo a könyv bevezetőjében úgy fogalmaz, hogy „úgy is nevezhetjük jelen próbálkozásunkat, mint egyfajta könyvbe oltott színház”, az olvasó óhatatlan úgy érezheti, hogy kívülállóként két, egymást jól értő szakember magánbeszélgetésébe pillant bele, amelynek nem célja a szélesebb közönség megszólítása.

Ugyanakkor a Magyarországon kulturális beágyazottság hiányában nehezen értelmezhető, és a szövegben sem elég konkrét tréningleírások mellett Campo és Molik beszélgetése páratlan betekintést nyújt Grotowski és a Laboratórium Színház, majd a társulat parateátrális korszakának történetébe. Olyan részleteket tudhatunk meg Grotowski és a vele szoros együttműködésben dolgozó színészek együttműködéséről, amelyeket más szakirodalmi forrásokban aligha találhatunk meg. Molik meglepően részletgazdag visszaemlékezései kiterjednek a munka módszertani megközelítéseire, az egyes alkotók személyére és személyes hozzájárulásaira a munkához, a nézőknek és résztvevőknek az európai színház történetében szinte egyedülálló viszonyára.

A könyv szerkezete azonban ebben a témakörben sem szolgálja az olvasó érdekeit. Kilenc fejezet kilenc napnyi beszélgetést fed le, de az egyes fejezetekhez rendelt, tematikus címek ellenére (Cselekvő terápia – a Hang és az Élet – a kezdetek; Technika – elénekelt Élet – tanárok és mesterek – Grotowski; Paraszínház – az Organikus Élet és a Folyamat – Ryszard Cieślak, stb.) a beszélgetés meglehetősen szabadon és hirtelen váltásokkal csapong az egyes témakörök között, legyenek azok a tréninghez, az előadásokhoz vagy akár Moliknak a Laboratórium Színházat megelőző színészi élményeihez kötődő felvetések. Nehezen érthető, hogy Campo miért döntött a beszélgetések ilyen jellegű, szerkesztetlen közzététele mellett, a visszaemlékezésből a kérdések és válaszok csoportosításával és kronologikus vagy tematikus rendszerezésével ugyanis jól követhető, izgalmas színháztörténeti dokumentum jöhetett volna létre. A Grotowski-életmű ismeretében mindezen részletek valóban izgalmas adalékot jelenthetnek ennek a meghatározó színházi műhelynek a történetéhez, így viszont nehéz rekonstruálni azokat az összefüggéseket, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy értékelni tudjuk a beszélgetés valódi értékét.

A kötet végén található egy Függelék, amely röviden áttekinti Grotowski munkásságának legfontosabb pontjait, majd időbeli sorrendben mutatja be a Laboratórium Színház előadásait, valamint Grotowskinak az „Előadások Színházának” nevezett korszakát követő, több évtizedet átölelő kutatásait. A Függelék hasznos támpont és sorvezető lehetne az olvasáshoz – ha nem épp a könyv végén foglalna helyet. Még ha a magyar kiadás szerkesztői munkája nem is engedi meg, hogy az eredeti struktúrát figyelmen kívül hagyva, a könyv elejére helyezze a Függeléket, egy fordítói előszó, amely felhívja a figyelmet a Függelékre, vagy akár új szerkezeti elemként, általánosan bemutatja a könyv tulajdonképpeni tartalmát jelentő ouvre-t, nagyban segíthette volna a beszélgetésekben elhangzottak értelmezését. A témában való további elmélyüléshez, tekintettel a már említett, egyelőre még szegényes magyar nyelvű szakirodalomra, azt gondolom, fontos lett volna a már megjelent művekre történő hivatkozás, amely szintén helyet kaphatott volna egy fordítói vagy a magyar kiadáshoz fűzött szerkesztői előszóban.

A Munka hanggal és testtel eredeti kiadása (Zygmunt Molik’s Voice and Body Work – The Legacy of Jerzy Grotowski. London és New York, Routledge, 2010) több, mint harminc archív képfelvétellel illusztrálja a szövegben felsorolt előadásokat és más eseményeket – ezekre a képekre egyébként a beszélgetés során több helyen is utalnak. A galéria sajnálatos módon kimaradt a magyar kiadásból, ahogy Molik Test-ábécéjének huszonhét, egyenként négy képből álló tablója is, amely különösen informatív, tekintettel a tréning leírásának már említett hiányosságaira.

Minden hibája ellenére nagyon jó, hogy Campo és Molik könyve magyarul is olvasható, és remélem, hogy megtalálja helyét a Grotowski-életmű iránt érdeklődő olvasók polcain. Ennél is inkább bízom benne, hogy a következő években még több magyar nyelvű kiadvány lát napvilágot ebben a témában (a nemzetközi szakirodalom bőven tartogat még fordítani- és megjelentetni valókat), és megszületik az a szakirodalmi kontextus, amelybe ez a kötet is beágyazódhat. Grotowski kutatásai kitörölhetetlen nyomot hagytak a modern színházról alkotott elképzeléseinken, ezért fontos, hogy beszéljünk róla – konferenciákon, színházelmélettel és főként színészképzéssel foglalkozó egyetemek és más iskolák tantermeiben, színházi büfékben, mindenütt.

 

Munka hanggal és testtel – Jerzy Grotowski öröksége: Beszélgetések Zygmunt Molikkal
A beszélgetéseket készítette és a könyvet szerkesztette: Giuliano Campo
Fordította és a magyar kiadást szerkesztette: Liszkai Tamás
Kiadja a L’Harmattan Kiadó és a Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest, 2022
A kötet megjelenését a Parastudio Egyesület támogatta.
Fotó: Ewa Oleszko-Molik gyűjteményéből
Borító: Kára László

 

nyomtat

Szerzők

-- Cortés Sebastián --


További írások a rovatból

színház

A Fővárosi Nagycirkusz szakmai délutánjáról
színház

Az ÖrkényKÖZ 1,5 ezrelék bemutatójáról
Bűn és bűnhődés az Örkény Színházban
John a Latinovitsban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés