Miután Taródi Luca bemutatta a meghívottakat, Kerber Balázs kifejtette, hogy mindkét kötetben hangsúlyos a töprengés, kétkedés, valamint a hálózatosságok szerepe. Arról kérdezte a szerzőket, mennyire érzik a saját műveikre jellemzőnek ezen képzettársításokat, illetve mennyiben tudatos írói-költői gesztus. „Minden irodalom egyfajta töprengés” – hangzott Körtesi Márton rövid és velős válasza, K. Varga Bence pedig megerősítette, hogy a töprengés, kétkedés szándékolt volt nála, azonban a hálózatosság csupán következménye annak, hogy eredetileg különálló novelláit utólag kötötte össze a cselekmények azonos városba helyezésével. A végső kohézió abból az utólagos felismerésből bontakozott ki, hogy K. Varga minden novellája Kapuváron játszódik, azt tükrözi, ahogyan a szerző a szülővárosához viszonyul. A hálózatosság eredetileg nem volt szándékolt, a szövegek szereplői „nagyon hasonlóan szenvednek”, azonban a szerző hangsúlyozottan különálló történeteket írt, amelyek nem tárnak fel nagyobb összefüggéseket.

K. Varga Bence és Kerber Balázs

A szervezőelv kérdésénél maradva Kerber a formát, a formakísérleteket látta hangsúlyosnak Körtesi Öngyújtótöltésében. Ennek kapcsán arról faggatta a költőt, hogy ezek a praktikák, illetve a formakísérletekből születő költészet mennyire meghatározó tapasztalat számára. Körtesi elárulta, számára nagyon fontos a verstan; legelső kötetterve, a „gyakorlókézirat” formaversek-rövidversek-avantgárd versek ciklusokra volt bontva. A forma, mint verslétrehozó tapasztalat alapvető nála, ennek kapcsán Kerber a dobókockaverseket említette, melyekből több is bekerült a kötetbe. Körtesi ezzel „generálta az ihletet”, amikor nem volt kiindulási alap a vershez, véletlenszerűen dobott a szavakkal teleírt dobókockákkal, és a kisorsolt szavakkal írt verset. A formaköltészet szeretetének eredőjeként Körtesi Weöres, illetve a Nyugatosok költészetét nevezte meg. „Kevés olyan nyelv van, ahol az időmértékes és az ütemhangsúlyos verselés is ilyen jól működik – tragédiának érezném, ha ezt nem használná ki valaki” – jegyezte meg.

Körtesi Márton

Ezután Kerber a Repedések könyve elején olvasható Krasznahorkai-idézet kapcsán megemlítette, hogy ahogyan az idézet is utal a városból kijutás nehézségére, K. Varga szövegein is érződnek Krasznahorkai témái, főként a periférián élés, a peremlét. K. Varga ennek kapcsán elmondta, hogy novelláiban szinte csak a neveknek van köze a valósághoz. A szövegek főként azt tükrözik, a szerző szerint milyen érzés egy kisvárosban élni; K. Varga ugyanis azt tapasztalta, az ottani embereknek minden csak a településen történik, a világ eseményeit is úgy értelmezik, hogy milyen hatásuk van a városon belüli életre. A szövegvilág zártsága azt okozza Kerber szerint, hogy az olvasó nem tudja eldönteni, mi játszódik le az adott szereplő fejében, és mi a valós történés; tehát tudati zártságról is beszélhetünk. Ugyanakkor felbukkan a szövegekben a mitologikusság is, amire jó példa a Hany Istókról szóló Víziember című novella.

Kerber a Repedések könyvének szerkesztési folyamatáról kérdezte Murzsa Tímeát, aki kiemelte, hogy K. Varga kötete már a kezdeti állapotban is erőteljes és kiforrott volt, az egyetlen nehézséget az jelentette, hogy K. Varga nagyon kritikus magával szemben. Úgy látja, hálás feladat volt a köteten dolgozni, keveset kellett szerkeszteni, és a munka során összhangban voltak a szerzővel. A borító és címválasztás folyamata kifejezetten izgalmas volt, ugyanis el akarták kerülni a szociografikus prózaként való értelmezés hátulütőit. A borítóra ennek okán végül Szűcs Attila Spontán öngyulladás című festménye került az eredetileg tervezett fekete-fehér tájfotó helyett. K. Varga ehhez kapcsolódva elmondta, hogy a kötetben az életben fellelhető töréspontokat, repedéseket akarta megragadni.

Murzsa Tímea

Ezután Körtesi beszélt a kötetszerkesztés folyamatáról. Sok éve dolgozott már a könyvön, a beküldött kézirata alig tért el a végleges állapottól, de ő is megemlítette a produktív szerkesztői munkát. A formaszeretethez visszacsatolva Nádasdy Ádám került szóba, akire a költő mentorként tekint, valamint a JAK- és FISZ-táborok Nádasdy-szemináriumai, amiket Körtesi nagyon élvezett. Ugyanakkor fontos inspirációnak tartja kamaszkora meghatározó olvasmányélményét, Havasi Attila Manócska meghal című kötetét.

A szerzők felolvasása után Kerber a vizualitásra terelte a szót, hiszen mindkét kötetben megjelenik a nézés, pásztázás aktusa. Ennek kapcsán K. Varga Lars von Triert és David Lynchet emelte ki, hiszen sokat tanult az ő motívumkezelési módszereikből. Rossz megfigyelőnek tartja magát, ugyanakkor Kerber felhívta a figyelmet arra, hogy novelláiban mégis pontosan és aprólékosan láttat. Ennek kapcsán Körtesi megjegyezte, hogy a filmek lassan átveszik a leíró próza szerepét, főként a tájak reprezentálásában. Az ő verseiben ugyanakkor kevésbé releváns a filmes hatás, viszont egyik ciklusának hangsúlyos része a pillanatképek rögzítése.

Kerber megfigyelte, hogy a Repedések könyvében gyakori az ébredésre való reflektálás, a pillanatnyi percepiciós zavarból való visszatérés. K. Varga novellái az ember életében történő változásokról szólnak, melyek megváltozott érzékeléssel is járnak. Ehhez kapcsolódnak a ráébredés és a kafkai víziókhoz köthető ébredések. Kerber Körtesinél a kultúrák ütköztetését emelte ki, a költő pedig egyetértett, hiszen már csak a különböző formák egymás mellé helyezése is a különböző kultúrák egymás mellé helyezését jelenti; a kötetben megfér egymás mellett az antik verselés és a haikuköltészet.

Ezt követően Kerber a humort és a „meglepőségtapasztalatot” említette a két kötet közös vonásaként. Körtesinél ezek nagyon gyakori elemek, szereti a csattanókat, ugyanakkor nem elegendő a poén elsütése, mindig hozzá akar fűzni valami elgondolkodtatót. Az ember sokszor kínjában röhög, de legalább kínjában is tud röhögni K. Vargánál a drámai, víziószerű világból rántják ki a szereplővel együtt az olvasót az oda nem illő tapasztalások. Szerinte a könyvben vékony határ választja el a nevetségeset a komolytól, és a szerző akkor csinálja jól, ha ezen a határon táncol. A nehézséget – és az explicit humor ritkaságát – az okozza, hogy olyan emberekről ír, akiket sajnál, mert sok problémájuk van, és könnyen tűnhet úgy, mintha a szöveg gúnyolódni akarna rajtuk. K. Varga úgy gondolja, hogy magánszemélyként persze néha nevet ezeken a figurákon, hiszen humoros jelenségek, narrátorként azonban nem űzhet gúnyt belőlük.

Zárásként a szerzők a jövőbeli terveikről beszéltek: K. Varga Bence a Repedések könyve világában játszódó regényt tervez írni, amely eddigi szövegeinél misztikusabb és kevésbé szocioprózai lesz. Körtesi második kötetén dolgozik, melyben főként szerelmes versek kapnak helyet, de formálódik a harmadik verseskötet és egy jövőbeli prózaválogatás koncepciója is. Az est a közönség unszolására a két szerző felolvasásával zárult.