bezár
 

irodalom

2023. 03. 04.
„a hűtő fényében két fekete szeméremszőrszál”
Masri Mona Aicha versei elé
Tartalom értékelése (2 vélemény alapján):
Egészen új, előzmény nélküli világérzékelés Masri Mona Aicha költészete, váratlan erővel – humorral és drámaisággal – egészíti ki a női test nyilvános felmutatásának irodalmi rítusait. A lelkésznő nézőpontja ez, amely a testet eltakaró, olykor kifejezetten megnyomorító protestáns hagyomány után nagyvonalúan fölszabadítja a tekintetet, és ismeretlen tapasztalatokban részesíti az olvasót - Visky András méltatja Masri Mona Aicha műveit.

A női lelkészség új jelenség a magyar egyháztörténetben, irodalomtörténetünk pedig nem jegyez lelkésznő írókat. Különös jelentőséggel bír, hogy a Budapesten élő és alkotó Masri Mona Aicha nem egyedül, hanem a temesvári Mátyus Melindával szinte egy időben lépett az irodalom színpadára, mindkét lelkésznő prózában és versben is megmutatkozó beszédmódja figyelemre méltó eseményévé vált a magyar irodalmi életnek.

Írásait olvasva annak az esélyét látom, hogy a női test felszabadításának jelentős állomása lesz ez a friss, bátor, görcsmentes vers- és prózabeszéd, és a religióra mint felelős valóságérzékelésre hívja fel a figyelmünket. Masri Mona Aicha egyébiránt – a dolgok mai állása szerint legalábbis – regénnyel fog „indulni”, ebből a könyvből olvashatunk időről időre részleteket különböző irodalmi felületeken, a regény fogja tehát még egyértelműbben előkészíteni ennek a látásmódnak az útját, ami, ismerve a kortárs irodalom piaci viszonyait, nagyban megkönnyíti majd markáns költészete útját az olvasó felé.

Van még egy megemlítendő vonatkozása Masri Mona Aicha már most összetéveszthetetlen írói egyéniséget felmutató versbeszédének, ez pedig az apahiány. Szír apától és magyar anyától származik, keresztény és muszlim gyökerei vannak. Az apahiány nála sokszor metafizikai kérdésfeltevésként nyer irodalmi kifejezést, ami pedig egy lelkésznő esetében fokozottabban drámaivá teszi a megszólalást. A két „anyanyelvből”, amelyen gyermekként magától értetődő könnyűséggel kommunikált, mára már csak egy maradt, a magyar: írásaiban az apahiány okán kényszerűen kiüresedett emlékezet a csonkaság élményét hagyja maga után.

Félelmet nem ismerő szerelmi lírája az amor sanctus gazdag nyugati és keleti hagyományába írja bele magát, de nem a vallási extázis, hanem a beteljesületlen szerelem izzó magányának a módján, mikor a test egyedülléte felfokozódik, magányos kitárulkozása pedig a világ befogadásának eseményévé lesz. Az erotika a „befelé üresedés” útja és a nyelv szabadon engedésének a gyakorlata, amely ebben a dinamikában a köznapi beszédet, sőt a szlenget is „megemeli”, és az önmagunkkal, valamint a világgal való érintkezés legfőbb anyagává teszi. 

A testi szenzációk nyelvi meglepetésekké válnak, és megfordítva: ebben a tudatfolyamban születő – most még főként a prózájára jellemző – többnyelvű textusok az identitás mélyrétegeinek a feltárását nyújtják. Szleng és rejtett bibliai utalások, óhéber és görög koiné szövegszilánkok – mindezek valamiféle permanens átmenetiséget, az idő felületein létrejövő töréseket és szakadásokat tesznek az olvasó számára tapinthatóvá. Jelentésbetörések szép kataklizmái Masri Mona Aicha szövegáradásai, nagy erővel ragadnak magukkal, kérlelhetetlenül és kíméletesen.

 

Masri Mona Aicha

Azt hittem, mostanra

Ebben az évben válok céltalanná,
épp most is, a kanapén ülve, kék huzat,
napról napra puha combok, redők,
deprimált fesztelenség. Megszáradt falon foltokat keresel,
lenyírt fanszőrzet.
Valódi érdeklődés tizenöt éve.

Sírok, befelé üresedem,
a légy a festékes vödör peremén, lába a fehér festékbe ragad.
Gyakran mondod, nem tudok kötődni,
neutrálisan mondod, nem akarsz bántani.
Körtébe harapok, megrémít, hogy csak te érdekelsz.

Fetrengő gyerek, hiányzó metszőfogak, fejemben
a tavasziszél, gyakran üvöltöm, hogy utállak.

Minden festés új kezdet, máshova kerülnek a bútorok,
a könyvek, ismét betűrendben, felfúrod a Szüts Miklóst,
a szakadt függönyt ugyanoda.
Reggelente imádság, Bonhoeffer, jöjj velem. Rendszerek, időbeosztás,
to-do-listák. A fontosakhoz felkiáltójel,
kérdő.

Azt hittem, mostanra fizikus leszel,
vagy matematikus, én is sikeres, egészen másban.
Ülünk a szürkéskék padban, te jelentkezel,
geometria. Rövid a haj, nyeszlettek a vállak.

Előrefelé élni, visszafelé magyarázni,
ennyi a céltudatosság. Fejeden headset,
jó, hogy ezt nem hallottad.

A kanapén fekszünk, izzadó hajlatok,
a combom a tiédre folyik. A hengerek? A kádban áznak.
Eszembe jut nagyapám félprofilja,
a Krisztus-kép alatt,
csónak, megváltó,
mi lesz velünk, ha meghalsz.

 

Öbölnyi megafon – Fiatal magyar költők antológiája / A Bay of Megaphones – Anthology of Young Hungarian Poets, szerk.: Áfra János, Owen Good, Petőfi Kulturális Ügynökség, Budapest, 2023.

A kétnyelvű antológia a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program beharangozójaként a Szigligeti Alkotóházban megvalósult összművészeti szimpózium eredményét mutatja be. A programban a harminc évesnél nem idősebb, még kötet nélküli szerzők pályázati úton, a mentorok döntései alapján vehettek részt.

Mentoráltak (versek): Kazsimér Soma, Korsós Gergő, Kósa Eszter, Kovács Edward, Kubina Zita, Locker Dávid, Masri Mona Aicha, Nagy Dániel, Ősi Anna, Rékai Anett.

Mentorok (esszék): Áfra János, Deres Kornélia, Gál Ferenc, Géczi János, Győrffy Ákos, Kemény István, Kukorelly Endre, Szlukovényi Katalin, Tóth Krisztina, Visky András.

Fordítók: Anna Bentley, Owen Good, Kulcsár Edmond, Márton Ágnes, Austin Wagner.

A könyv bemutatója a budapesti Kis Présházban lesz 2023. március 13-án (hétfő) 18:00-tól.

nyomtat

Szerzők

-- Visky András --


További írások a rovatból

Magyar Széppróza Napja a Fiatal Írók Szövetségénél
Abdallah Abdel-Ati Al-Naggar Balassi Bálint-emlékkard irodalmi díjához
irodalom

Vaktérkép
A magyar lap- és folyóiratkultúráról – 2024 elé


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés