irodalom
2008. 08. 25.
Sokkoló élmény
Szentkirályi Krisztina válasza a PRAE körkérdésére
Szentkuthyt először olvasni sokkoló élmény. Nem feledem, magyar szakos főiskolai hallgatóként irodalomtörténeti szigorlatra készülve olvastuk a PRAE-t. Elképedve kérdezgettük egymástól: Mi ez? A meghatározható műfajt kerestük egy számunkra addig ismeretlen tartományban.
Körkérdésre való reflexióm az olvasásra helyezi a hangsúlyt. S itt mindjárt egy megállapítás jut eszembe, melyet E. Csorba Csilla mondott laudációjában a PIM Szentkuthy-kiállításán: Szentkuthyt sokan szeretik, kevesebben olvassák. Nem tudjuk pontosan, mennyien olvassák Szentkuthyt. De, még ha szeretnénk is, ne reménykedjünk a titkos rajongók földalatti mozgalmában.
Ami feltűnik számomra a Szentkuthy-szakirodalom ismeretében, még kevesen tekintik lehetséges kutatás tárgyának művei nem hagyományon alapuló, azaz a lineáris mozgástól eltérő olvasásának lehetőségét, mely a befogadás új és korszellemhez illeszkedő útját jelezheti. Határ Győző említi, hogy Szentkuthy a magyar irodalom legjobb miniatüristája. Karakterjegye a gondolati tömörítés, mely nyelvi-képi "orgiában" testesül. A mondatokba és szavakba ultramodern merészséggel zsúfolt barokkos pompa iniciálé karakterrel tördeli kisebb egységekre a hosszan kígyózó, spirálisan építkező szöveget. Igaz ez a Prae-re és a Breviáriumra is. Ezen egységekben való elmerítkezés ugyan megtöri a folyamatos szöveggel tartást, de nincs más választás; a kódexírók türelmével kell rendelkeznie az olvasónak, ha rögtön az egészet akarja. Ám Szentkuthy maga ajánlotta a PRAE kedvezőtlen fogadtatásakor a megszokottól eltérő olvasási módszert: "Semmi akadálya, hogy valaki esetleg felcserélje az egyes részeket, vagy fordított sorrendbe olvassa őket." Az ilyesfajta befogadáshoz - hozzáteszem - kitűnő vezetőül szolgál az író által műfajjá teremtett tartalommutató.
Szentkuthy tehát nem csendestársnak szegődteti az olvasót, állandó dialógusra készteti a művel (személyével is!), a bennük folyton visszatérő "végső kérdésekkel", és a szerkesztés már említett sajátosságával. Ha óriásnaplójára gondolok és könyvtárának széljegyzetekkel ellátott köteteire, melyek a művekhez kapcsolhatók, akkor pedig még tágasabb térben közlekedhet az olvasó, mint ahogyan azt eddig megszokhatta. Szentkuthy a halálát követően is "dolgozik", akár egy önmagát önállósító számítógépes keresőprogram.
Az irodalmi kánonban is ily módon fog friss hajszálgyökerek százaival szilárdulási, növekedési felületet keresni magának.
Ami feltűnik számomra a Szentkuthy-szakirodalom ismeretében, még kevesen tekintik lehetséges kutatás tárgyának művei nem hagyományon alapuló, azaz a lineáris mozgástól eltérő olvasásának lehetőségét, mely a befogadás új és korszellemhez illeszkedő útját jelezheti. Határ Győző említi, hogy Szentkuthy a magyar irodalom legjobb miniatüristája. Karakterjegye a gondolati tömörítés, mely nyelvi-képi "orgiában" testesül. A mondatokba és szavakba ultramodern merészséggel zsúfolt barokkos pompa iniciálé karakterrel tördeli kisebb egységekre a hosszan kígyózó, spirálisan építkező szöveget. Igaz ez a Prae-re és a Breviáriumra is. Ezen egységekben való elmerítkezés ugyan megtöri a folyamatos szöveggel tartást, de nincs más választás; a kódexírók türelmével kell rendelkeznie az olvasónak, ha rögtön az egészet akarja. Ám Szentkuthy maga ajánlotta a PRAE kedvezőtlen fogadtatásakor a megszokottól eltérő olvasási módszert: "Semmi akadálya, hogy valaki esetleg felcserélje az egyes részeket, vagy fordított sorrendbe olvassa őket." Az ilyesfajta befogadáshoz - hozzáteszem - kitűnő vezetőül szolgál az író által műfajjá teremtett tartalommutató.
Szentkuthy tehát nem csendestársnak szegődteti az olvasót, állandó dialógusra készteti a művel (személyével is!), a bennük folyton visszatérő "végső kérdésekkel", és a szerkesztés már említett sajátosságával. Ha óriásnaplójára gondolok és könyvtárának széljegyzetekkel ellátott köteteire, melyek a művekhez kapcsolhatók, akkor pedig még tágasabb térben közlekedhet az olvasó, mint ahogyan azt eddig megszokhatta. Szentkuthy a halálát követően is "dolgozik", akár egy önmagát önállósító számítógépes keresőprogram.
Az irodalmi kánonban is ily módon fog friss hajszálgyökerek százaival szilárdulási, növekedési felületet keresni magának.
Szentkirályi Krisztina
Szentkuthy Miklós a kánonban - a PRAE.HU körkérdése.
Szentkirályi Krisztina a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán végzett, Szombathelyen, magyar-népművelés szakon, majd a Veszprémi Egyetem német nyelv és irodalom szakos középiskolai tanáraként. 2007 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK kiadói szerkesztő képzésének hallgatója, kulturális tanácsos a Tolna Megyei Önkormányzat Pedagógiai és Kulturális Intézetében, Szekszárdon. Irodalmi rendezvényeket, eseményeket szervez. 2008-2009 - "Örök közelség címmel" rendezvénysorozatot szervez a 100 éve született Szentkuthy Miklós tiszteletére (könyvbemutatók, konferencia, színházi előadás, kiállítás, honlap-bemutató).
Kapcsolódó cikkek
További írások a rovatból
Interjú Beck Tamással, a 33. Salvatore Quasimodo Költőverseny fődíjasával
A Könyvfesztiválon Pierre Assouline-t kérdezték a Goncourt-díjról