bezár
 

irodalom

2008. 08. 30.
Fülsértő gégemetszés
Vedrana Rudan: Fül, gége, kés. József Attila Kör - L’Harmattan Kiadó, 2006
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Fülsértő gégemetszés Miért lehet a puhafedélbe rétegelt, vegytiszta, válogatott káromkodást a huszonegyedik században kortárs szépprózaként eladni, ráadásul több nyelvre lefordítva, széles e világon? Vajon szubkulturális igényeket elégít ki? Netán a mai (olvasó)közönség ennyire mazochista sznob?
Tonka fene dühös. A torkán akadt valami erős, és ennek nagy hangot is ad! Kihúzta nála a gyufát az élet, megesik az ilyen. De ki az ördög az a Tonka? És miért nyelje le a Nyájas Olvasó, hogy kortárs irodalom címén majd’ kétszáz oldalon keresztül, elölről-hátulról vastagon sértegetik?

Az elhamarkodott gondolatokat elkerülendő, célszerű tüzetesebben megnézni, hogy jelen esetben mi a kiindulási pont, azaz miről is szól a Fül, gége, kés. Az alapbeállítás mindenesetre könnyen felvázolható. A helyszín Horvátország, meghatározatlan idővel a délszláv háború után. Tonka ötvenes nő, inkább horvát, mint szerb, férjezett, van egy lánya. Tonka nem tud aludni, így egész éjszaka a tévécsatornákat pörgeti, dokumentumfilmek után kutat, és csokoládét majszol. Állítólag a szeretőjét várja, aki majd reggel eljön érte. Közben leveszi a hangot, és ádáz filozofálgatásba kezd. Mindenről és mindenkiről lehúzza a keresztvizet, mialatt többes szám, második személyű alanyával vívja sok szempontból egyoldalúan ordenárénak tetsző vitáját.

"Valaki a mi nevünkben a saját játékát játssza. A mi érdekünkben húzza le a csadort. Vakok vagytok, ha nem értitek, hogy mi mind csadorban vagyunk. Csadorban vannak a kibaszott tálibok. Csadorban vannak a megboldogult amcsik az ikrekből, és az élő amcsik is az isten háta mögött Indianában és Afganisztánban és Irakban és Iránban és Boszniában és Horvátországban és Guatemalában és a Fülöp-szigeteken és Olaszországban. Csadorban vagyok én, és csadorban vagytok ti is, hülye majmok, akik nem értetek semmit, a fasz belétek. Vannak-e fedetlenek, hallom, ahogy ordítjátok reménykedve. Vannak. Talán száz vagy százötven fedetlen faszverő van a földön, akik az életünket tartják a markukban. Öt kokakóla bassza az egész világot. Mi, többiek pedig mind tálib nők vagyunk." (39.)

Ezt a visszatérő, kedves gondolatát Tonka máshol még egyértelműbben fejti ki:

"Hát erről beszélek! Hogy kibasznak velünk! Hogy kibasznak veletek! Veletek is, meg velem is! Én legalább észreveszem, hogy fasz van a seggemben. Hosszan! Mindörökké! De ti a faszt sem veszitek észre! Hanem bűnösnek érzitek magatokat mindazért, amit a háborúban elkövettetek, mintha a háború valami abnormális, őrült dolog volna. És most lelkifurdalással, de jó szó, "lelkifurdalás", vastag fasszal a seggetekben, hamut hintetek a hülye fejetekre, újjáépítitek a házakat, amelyeket korábban élvezettel gyújtottatok fel, és amelyeket talán nem gyújtottatok volna fel, ha tudjátok, hogy mi a fasz miatt gyújtjátok fel." (67.)
csokis
Nagyon úgy tűnik, hogy ez a ti a feltételezett mi vagyunk, vagyis a szereplőben élő Közvélemény. El kell ismerni, a sorozatos ostorozás közepette az ember kezét megremegteti párszor az egészséges önérzet. Hogy menten odacsapja a személyes szférájában vérfürdőző szókupacot. Ez alapján optimista szemszögből elmondható, a könyv vitathatatlanul hatásos. De vajon mennyire kétes a dicsőség? Hiszen már önmagában az indulatos trágárságfolyamtól még a legjámborabb empátiagombócnak is kétszázon pörög a vérnyomása. És akkor a témakörökben gazdag világnézeti fejtegetésekről még szó sem esett. Pedig akár háborús és összeesküvés-elmélet, akár sajátos párkapcsolati tanácsadás vagy személyes családtörténet a soros, a "minősíthetetlen" minőség érzékelhetően ugyanaz. És mégis, a szöveg működik.

Ebben, sunyi módon, sokat segít a szerkezet, ami tudatosan a drámára hajaz. Ezt nem túl bonyolult felismerni, hiszen a párbeszédes Prológusban (!) ott áll világosan a felvetés, hogy Tonka lehetne akár egy monodráma főszereplője is. Az ezt követő két "felvonásban" (Kezdünk, illetve Lazuljatok), Tonka bele is megy a formai játékba. Epilógus is van, ami minden tekintetben élesen elkülönül a többi szövegtől, így az elbeszélő személyében, stílusában és tipográfiailag is. Ezt a Belégzés című önálló részt okos ötlet úgy felfogni, mintha egy doksi lenne, amit Tonka néz az "előadás" végén újból felhangosított tévében. Mindez azért érdekes, mert ily módon a regény sikeresen zsonglőrködik a befogadó és a szöveg közti távolsággal. A bevezetőben egy rövid csevely erejéig felbukkanó narrátor-szerűség a kezdésre végleg eltűnik. Ettől fogva az olvasó teljesen magára van hagyatva, közös ketrecbe zárva ezzel a dühöngő nővel. Amire pedig épp sikerülne "összebarátkozni", a záró szakasz hirtelen kipenderít Tonka vákuumából, hogy egy teljesen idegen valaki naplószerű történetmondását kapcsolja a helyébe.

A másik ügyes fogás a főhős jól megformált alakja, aminek köszönhetően a keresetlensége ellenére sem lehet elintézni annyival, hogy ostoba, közönséges trampli. Egyrészt ott a következetesen alkalmazott józan paraszti ész, amivel a világ veséjét rugdossa. Másfelől a többes szám, második személy nem(csak) egy eltávolítandó, ellenséges közegnek szól, hanem egyfajta cinkos viszonyt is igyekszik teremteni. Hiszen Tonka mégiscsak az egész sorsát, egész valóját ömleszti mindennek elhordott közönsége elé. A káromkodó indulatban összekeveredik a fájdalom a megértés iránti vággyal. Mialatt az olvasó torkának esik, Tonka a sajátját is nyiszálja. Eközben pedig tagadhatatlanul vicces, szatirikusan és pengeéles cinizmussal.

"Létezik két elmélet arra, hogyan kell a férfiakkal viselkedni, ha az ajtóban állnak, és csöngetnek. Az első a "kozmóelmélet". Gyorsan föl kell pattanni az ágyból, az ajtóhoz rohanni, kinyitni, letérdelni, lehúzni a sliccét, leszopni azonnal, még a küszöbön, bal kézben tartva a tojásait, úgy, ahogy a legjobban szereti. Létezik egy másik elmélet is. "Magdaelmélet". A glóriából. Csak csöngessen! Várjon csak! A férfiaknak várniuk kell! Imádom a Magdát! A Magda a törvény! Horvátország legokosabb nője! Csöngessen csak! Várjon csak! És várni fog! Mert a képernyőn egy "dokumentumfilm" megy! És ti tudjátok, mit jelent ez nekem! Bolondulok a dokumentumfilmekért." (148.)

Fortyogó konzervativizmus, vagy egyszemélyes szexuális forradalom? Tonka nem beskatulyázható. Mindenhol szűkös neki kicsit. A Fül, gége, kés alapvetően demokratikus mű. Tabuk nélkül, gátlástalanul kiaknázza a szólásszabadság lehetőségeit, és a regény elég erős, hogy a szöveg ne öncélú trágyaság legyen. No meg mindenkihez szól, hiába is próbálkoznánk, hogy mi nem vagyunk horvátok vagy szerbek, ezért ránk nem vonatkozik. Tonkával bárki feleselhet, ha tud. A stílusra azért nem árt vigyázni. Észrevehetetlenül könnyen rákap az ember.


nyomtat

További írások a rovatból

irodalom

Paródiaíró, költő, publicista? Avagy ne címkézzük Karinthyt Paródiaíró, költő, publicista? Avagy ne címkézzük Karinthyt
Balogh Gergő Karinthy nyelvet ölt című kötetének budapesti bemutatója
irodalom

Egy furfangos örmény kalandozásai Erdélyben Egy furfangos örmény kalandozásai Erdélyben
Pálffy Gyula Szenkovits Marci mókái című anekdotagyűjteményének újrakiadása elé (Romanika Kiadó, Budapest, 2018.)
irodalom

Valami, ha megszólalok versben, általában szokott hiányozni Valami, ha megszólalok versben, általában szokott hiányozni
Interjú Németh Bálinttal, A hangyák élete szerzőjével
irodalom

Hol vagyunk, hol nem mi vagyunk Hol vagyunk, hol nem mi vagyunk
És boldogan éltek? Mesehősnők utóélete, szerk. Szederkényi Olga, Budapest, Cser Kiadó, 2018

Más művészeti ágakról

színház

Az artisztika fellegvára Az artisztika fellegvára
A Fővárosi Nagycirkusz története a kezdetektől napjainkig
art&design

Romváry-emlékkönyv Romváry-emlékkönyv
Romváry Ferenc: Romváry Ferenc, a képtárcsináló : curriculum vitae. Romváry Ferenc (magánkiadás, a Kieselbach Galéria támogatásával), Budapest, 2017, 407 oldal
gyerek

Cipők, tabuk és szövegben rejtőzködő Isten Cipők, tabuk és szövegben rejtőzködő Isten
Gyerekirodalmi konferencia 2018. november 23.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés