„Szörnnyé válni könnyű. Nem lenni szörnnyé: az a nehéz” 

A Félőlény első négy fejezetében nem is találkozunk a hőssel: a Kiserdő lakóit ugyanis a szörnyek erőszakos terjeszkedése fenyegeti, a korábban lelkes mesemondó Félőlény pedig már régen behúzódott odújába a veszély elől. A számára mindennél fontosabb könyvtárát védi, ám, mivel a szörnyek törekvésivel szemben már alig lehetséges fellépni, meggyőzik, hogy könyvtárát csak úgy tarthatja meg, ha ő is átáll a szörnyek oldalára. Elhagyja odúját, ám ez idő alatt elégetik az értékes könyvtárat, sőt, az is bebizonyosodik, hogy szörnnyé válni nem érték: a vizsgán, amelyet minden szörnyjelölt köteles teljesíteni, valójában bárkit átengednek, mivel az csupán az alattvalók bázisának növelését szolgálja. Nincs mit tenni: a könyvtár lángokban áll, a Kiserdő már nem sokáig őrizheti meg függetlenségét. Ám a Félőlény nem "félő" lény többé: „a szörnyek szörnyen ostobák”, hiszen a könyveket elvehetik, de a bennük lévő tudást nem. A Félőlényből Élőlény lesz, aki immár emlékezetből folytatja a mesélést. 

A Félőlény arról szól, hogyan lehet megmaradni polgárnak az autokráciában. A Kiserdő, bár már nem védhető sokáig, ha szűk körben is, a mesemondással, a tudás őrzésével fenntartja a közösség autonómiáját. Olyan erkölcsi dilemma áll a regény központjában, amely a magyar kultúrában több totalitárius vagy autoriter berendezkedés alatt is aktuális maradt: hogyan lehet történeteket mesélni a csonka nyilvánosságban? Kollaboráns-e az, aki egy kicsit szörnnyé válik, de csak a jó cél érdekében? A problémát olyan módon dolgozza fel az író, hogy arról egyenrangú félként vitatkozhasson a gyerek a felnőtt olvasóval. A könyvégetésről a felnőtt akár a 451 Farenheit disztópiájára is asszociálhat. Békés Pál világa hatásosan, de olvasóbarát módon közvetíti ezeket a történelmileg terhelt kérdéseket a gyerekek számára, amely jó kiindulópontja lehet a társadalmi tudatosságra való nevelésnek.

*

„Nincs szomorúbb dolog a világon, mint amikor egy kezdő iskolásfiú, akit csúfolnak a neve miatt, meg egy kezdő varázsló, akiről az a hír járja, hogy kétbalkezes, együtt üldögélnek egy lakótelepi ház ötödik emeletén, és egyikük sem tudja, hol találhatnának egy iciri-piciri mesét.”

A kétbalkezes varázsló hőse, Fitzhuber Dongó nem tipikus varázsló: krumpliorrú, kajla fülű, és a varázslóiskolában, a saját évfolyamán páratlanul ügyetlen. A meseregény klasszikus, naplementétől napfelkeltéig tartó tündérmese, csak éppen egy nyolcvanas évekbeli „panelkirályság” elevenedik meg a történetben: I. Badar királyságát ugyanis államosították és a birodalom lakóinak, köztük Irma néninek, a híres boszorkánynak, az udvar hopmesterének és a királyi előkóstolónak is panellakásokat utalt ki a tanács. A varázslók körzeti beosztásban dolgoznak, Dongó pedig a Nimbusz Endre Bertalan utcai hírhedten varázstalan, unalmas lakótelep megbízottja lesz. Megismerkedik Éliás Tóbiással, a háztömb ötödik emeleti lakójával, az elsőosztályos kisfiúval, akinek minden vágya egy „igazi mese, amiben benne lehet lakni”. Ez hamarosan valóra válik, amint együtt elindulnak felfedezni a tízemeletes ház rejtelmeit és közben azt a feladatot kapják, hogy szabadítsák ki a tizedik emeleten fogvatartott, világszép Lanolin királykisasszonyt.

Dongó nem lesz ügyesebb varázsló a történet végére, mégis fejlődésen megy keresztül. Megtalálja a helyét, azt a kisebb, lakótelepi közösséget, ahol a lakók biztosak benne, hogy mesétől mentes az életük, pedig mesére a lakótelepnek is szüksége van – Békés Pál mesevilága szerint a történetek segítenek túlélni az autokráciában.

Rátkai Kornél neve már ismerős lehet a 25 szelfi könyvek, az 50 elszánt magyar nő vagy a Sárkányovi és Sárkánysuli sorozat kedvelői számára. Rajzaival elevenednek meg a Kiserdő és a Nimbusz Endre Bertalan utca szerethető, esetlen figurái. Illusztrációival a szörnyvilág kreatív, sokszínű skáláját sorakoztatja fel, az író nyelvi szellemességéhez híven, a "vahordályoktól" kezdve egészen a "berregényekig". 

Békés Pál meseregényeinek hősei, a Félőlény vagy Fitzhuber Dongó, a hagyományosan megszokott hős-alakokkal ellentétben nem kimondottan bátrak, délcegek, daliásak. De példát mutatnak abban, hogyan lehet szabadnak, önazonosnak maradni, még akkor is, ha "szörnnyé válni" sokkal egyszerűbb. 

A képek forrása: a Jelenkor kiadó Facebook-oldala