bezár
 

zene

2023. 06. 09.
Ezt nem valamilyen közegnek csináljuk – mindenkinek szól
Interjú Jókay Kristóffal, a KERET blog főszerkesztőjével
Tartalom értékelése (5 vélemény alapján):
Idén 11 éves a KERET blog, éppen zajlik a nyolcadik Kikeltető névre hallgató tehetségkutató. Jókay Kristóffal, a blog főszerkesztőjével a KERET múltjáról és működéséről, a Kikeltető szerepéről, a zenei újságírás helyzetéről, a Kolorádó és a Bánkitó Fesztiválokról beszélgettem.

PRAE.HU: Hogyan fogalmaznád meg pontosan, mi a KERET blog? Mi a funkciója, milyen feladatokat lát el?

A KERET egy zenével foglalkozó független blog, a feltörekvő, magyar alternatív zene a témája. A függetlenségünk azt jelenti, hogy nem fogadunk el semmilyen állami támogatást. Eleinte sokkal tágabb zenei világgal foglalkozott a blog, külföldi előadókról is születtek cikkek.

PRAE.HU: Milyen platformokon működik, milyen programokat szervez a KERET?

Az alap a blogfelületünk, ahová kikerülnek a cikkek, illetve működnek a közösségi médiaplatformjaink, vannak fesztiválokon helyszíneink – a Kolorádón és a Bánkitó fesztiválon működik színpadunk –, és ott a Kikeltető, illetve a YouTube-csatornánk is.

PRAE.HU: Tavaly volt a 10 éves születésnapotok, tehát a működésetek kezdete már relatív régre datálható. Milyen változások mentek végbe ez idő alatt az oldalon? 

Igen, most 11 éves a KERET, én nagyjából négy éve vagyok benne. A szerkesztőség folyamatosan változik. Mivel nincs sok bevételünk, minimális összegeket tudunk a munkatársaknak fizetni, én például a főszerkesztői munkámért nem kapok pénzt. Mondhatjuk úgy is, ugródeszkaként működik a blog nemcsak a zenekaroknak, hanem a zeneipari dolgozóknak is. Mi a negyedik generáció vagyunk, és most lesz ideje egy újabb váltásnak.

PRAE.HU: Milyen feladatokat látsz el főszerkesztőként?

Az alapfeladat, hogy én olvasom az e-mail-címünkre bejövő leveleket, és döntöm el, hogy melyek azok a megkeresések, amelyekkel foglalkozunk, és melyekkel nem. Az én dolgom ezeket leosztani szerzőknek, vagy esetleg megírni, utána átnézni, javítani a kész szövegeket, kirakni az oldalra és a közösségi médiafelületekre.

PRAE.HU: Mi motivált, amikor jelentkeztél a szerkesztőségbe? Milyen a zenével a kapcsolatod?

Nekem az utolsó gimis éveim az azzal teltek, hogy évi 100–120 nap néztem élőzenét, elmentem heti két-három alkalommal koncertre, és írtam ebből egy év végi listát. Gondoltam rá előtte is, hogy blogoljak, szerettem írni. Elmentem egyszer Kikeltetőre, ahová jelentkezett egy ismerősöm a Beach&Beach and the Boogey Mango nevű zenekarral – ott találkoztam először a KERET-tel – pár hét múlva láttam, hogy keresnek szerzőket, és jelentkeztem.

PRAE.HU: Hogy néz ki a szerkesztőségetek most, hány emberrel dolgoztok?

Aktív szerzők rajtam kívül öten-hatan vannak – lehetnénk többen is, ez nem elég. Négy-öt aktív videósunk dolgozik. Sajnos a Covid nagyon elrontotta a mi integrációs folyamatunkat – amikor én bekerültem, találtam itt egy nagyon jó összetartó csapatot, akik jártak együtt bulizni is. Ez most sokkal kevésbé jellemző, talán mert nem fordítunk erre elég energiát, de amiatt is, hogy a Covid- időszakban nem lehetett szervezni.

PRAE.HU: A KERET alapítója, Kocsis Andris egy interjúban azt nyilatkozta, hogy egyfajta szelektori szerepet töltötök be, csak arról írtok, amit jónak tartotok. Ez továbbra is így van, vagy már teret adtok negatív kritikáknak is?

Alapvetően kevés a kritikai műfaj a KERET-en, valamilyen szinten az, ahogy működünk, az a zenék számára sokkal inkább egy promóciós platform – olyanokat hozunk le, amiket szeretünk. Ha valami tetszik, akkor azt megpróbálom egy picit szétcincálni, és megkeresni azt, hogy mi tetszett kevésbé a lemezen. De nem gyakran jelennek meg nálunk kritikai műfajok, lehet gondolkozni azon, hogy ez jó-e, vagy rossz. Nem feltétlenül van rá erőforrás, hogy hosszú cikkek legyenek.

PRAE.HU: Arról mit gondolsz, van-e jelenleg elég zenekritikával foglalkozó blog vagy sajtóorgánum Magyarországon?

Kevés. Eléggé mélyen van a zenei újságírás. Az egy jó kérdés, hogy miért. Én szívesen olvasnék hosszú kritikákat magyar zenékről. Nem tudom, ezzel hányan vannak így, szerintem nem sokan. Ha erre nagyobb igény lenne, akkor már ki lenne találva, és valaki már csinálná. A Recorder és a Phenom.hu például hasonlóan működik, mint mi. Egyik sem csak magyar zenével foglalkozik. A Hajógyár… Annyi pénzből bármit lehet csinálni… Még az jutott eszembe, utoljára nagyobb zenekritikákat tizenévesen a Wan2-ban olvastam, ami már egyébként is egy felélesztett sajtótermék volt, de még írott sajtó. És a Stenken, amíg még volt Stenk.

PRAE.HU: Említetted, hogy független módon működtök. Hogyan finanszírozzátok az oldal működését, és hogyan lehet titeket támogatni?

Nincs olyan ember, aki  ezt pénzért csinálja nálunk. Ez mindenkinek egy passion-projekt, nekem is az. Bevételünk leginkább három irányból van. Az egyik az élő eseményeinknek a jegybevétele, amit szinte teljes egészében visszaforgatunk. Ez most leginkább a szülinapi eseményünket és a Kikeltetőt jelenti. Ha kifizettük az összes videóst, a maradékot visszaforgatjuk a KERET-kasszába, ebből veszünk videós equipmentet, vagy ebből adunk cikkpénzt is. Vannak néha szponzorált tartalmaink, például a telekomos együttműködés, vagy ha valaki szeretne valamilyen eseményt megpromóztatni, akkor azt meg szoktuk csinálni pénzért. Nyilván akkor, ha úgy gondoljuk, hogy belefér. Egyébként lehet minket Patreonon támogatni.

PRAE.HU: Térjünk át a már sokat emlegetett Kikeltetőre. A KERET egyik legszignifikánsabb rendezvénye, amelyet idén nyolcadik alkalommal rendeztetek meg. Ha jól tudom, már lezajlott három elődöntő jellegű klubest a Gólyában.

Nem használjuk az elődöntő kifejezést. Próbáljuk nem a versengésre helyezni a hangsúlyt. Régen volt elődöntő és döntő, most már klubestek és záróbulik vannak.

PRAE.HU: Hogyan jelentkezhetnek az előadók? Ha jól tudom, akkor egy dalt kell beküldeniük. Egy dal alapján mennyire lehet reális értékítéletet vonni egy zenész vagy zenekar munkásságáról, és mennyire lehetséges objektív ítéletet hozni ezzel kapcsolatban?

Egy-egy dallal lehet jelentkezni. Ha valami elég jó, akkor annak egy dalból is ki kell derülnie. Próbálunk sokszínű zsűrit összerakni. Ha megnézed a zsűri névsorát, vannak benne, nők, férfiak többféle zenei irányból, olyanok, akik mindenféle zenében otthon vannak. Idén viszonylagos egyetértés volt a zsűriben, de korábban bőven voltak viták. Jó példa erre az, hogy a legutóbbi szezonban jelentkezett Hegedűs Józsi, akire a zsűri java része nem figyelt fel. Giorgio a Carson Comából kötötte az ebet a karóhoz, hogy őt pedig vinni kell tovább, és igaza volt, mert abból a szezonból messze Józsi a legjobb.

PRAE.HU: Régebben volt közönségszavazás is, ugye? Ez már megszűnt?

Igen, ez már nincs, és én hatalmas hülyeségnek gondolom bármilyen fesztiválszínpadnál vagy másutt is, mert ez csak azt mutatja meg, mekkora a már meglévő rajongói tábora egy-egy bandának.

PRAE.HU: Mit kell még tudni a kiválasztási folyamatról?

Idén jelentkeztek 340-en, és amiatt, hogy ilyen rengetegen voltak, bevezettünk egy előszűrést. Ez a folyamat úgy nézett ki, hogy felfektettünk egy excel-táblát, a zsűritagok otthon meghallgatták és pontozták a zenéket egy négyes skálán.

Így nagyjából lecsípjük az első száz jelentkezőt, és őket visszük oda a zsűri elé. Itt újabb pontozás következik 1-től 5-ig – ezt élőben csináljuk. Amíg nem volt előszűrés, és sokkal több mindent hallgattattunk meg élőben a zsűrivel, akkor a végére hatalmas berúgások, ordibálás, néha összeveszések kerekedtek. Mostanra sokkal gördülékenyebb a folyamat.

Így áll össze az első produktum, amit lát a külvilág: egy 30-as shortlist – itt még nem mondunk konkrét sorrendet. Idén három élő klubestünk volt a Gólyában, az első tizenkét fellépő az előzetes sorrend szerinti első tizenkettőből áll össze – itt hagyunk egy pici mozgásteret, már inkább csak a KERET-en belül arra, hogy ha valakiről azt gondoljuk ebből a harmincasból, hogy az jól működne élőben, akkor azt visszük.

PRAE.HU: Az merült még fel bennem, hogy idén olyan előadók is jelentkeztek, akik már valamelyest befutottak – gondolok itt Sissire is Szlimmyre. Nincs egy olyan ismertségi határ, ami fölött azt mondjátok, hogy te már ne gyere?

Azt gondolom, ebben picit kettős mércét alkalmazunk. Vannak olyan együttesek, melyeknek szüksége van a KERET-re, és vannak olyanok, akikre viszont nekünk van szükségünk egy kicsit. De akkor mutatunk be ilyeneket, hogyha még nem futottak be nagyon. Két kezemen meg lehet számolni, hogy Sissinek hány koncertje volt eddig: nem sok.

PRAE.HU: Több cikkben láttam, hogy úgy hivatkoznak a Kikeltetőre, mint „Magyarország legjobb tehetségkutatójára”, majd általában hozzáteszik, hogy „nem a legnépszerűbb”. Mit gondolsz, célja-e a Kikeltetőnek, hogy több embert érjen el, mennyire szól ez csak egy adott, undergroundnak aposztrofálható közegnek?

Mi örülünk, ha minél több emberhez eljutunk. Örülnénk annak, ha az összes zenét, amit kirakunk a KERET-re, és az összes együttest, akit elviszünk Kikeltetőre vagy bekerül a shortlistre, minél többen hallgatnák. Egyáltalán nem érezzük, hogy ezt valamilyen közegnek csináljuk – mindenkinek szól.

PRAE.HU: Miért jelentkeznek ide szívesebben bizonyos előadók, mint mondjuk az X-faktorba vagy más kereskedelmi televíziós műsorba?

Teljesen más az egésznek a folyamata. Mi ezeket az előadókat nem kötjük le borzasztó lemezszerződésekkel, nem mondjuk meg nekik, hogy mit csináljanak. Nyilván sokkal egyszerűbb, személyesebb folyamat.

PRAE.HU: Az elmúlt években számos, mára rendkívül népszerű magyar előadó és banda a Kikeltetőben tűnt fel. A teljesség igénye nélkül felsorolok néhányat: Krúbi, Platon Karataev, Holdudvar, Carson Coma, Megtűrtek, Giliszta, Kolibri, vagy ha csak a tavalyi felhozatalt nézzük: AJSA Luna, Pandora Projekt, Kebab, Towpe és a Hűvös. Az imént említett nevek azóta több EP-t és lemezt kihoztak, a különböző kis- és nagyfesztiválok rendszeres és népszerű fellépőivé váltak, folyamatosan növekedik a Spotify-hallgatottságuk. Mit gondolsz, mennyiben járult hozzá a sikerükhöz a tehetségkutató? Mi az a plusz, amit ezáltal kaphattak?

Mi előzetes ismertség nélkül juttatjuk el őket egy közönséghez, és azt hiszem, a legfontosabb dolog az, hogy ha bejutnak a klubestekre, elkészül róluk a koncertvideó, amin már látszik, hogy mennyire tudnak élőben játszani. Ha jelentkezel egy fesztiválra, akkor ez presztízs. Mostanában nyereményeket is adunk, vannak együttműködéseink az Universallal, és valaki felléphet majd a Kolorádón a nagyszínpadon.

PRAE.HU: Mennyire élénk a kapcsolata a KERET-nek a későbbiekben az itt feltűnt előadókkal?

Ez változó, de mi nagyon szeretjük utána közölni a zenéiket, általában a mi színpadainkon lévő line-up belőlük áll össze. Sokan a zsűritagok közül is foglalkoznak később is egy-egy előadóval, én is sokat dolgoztam velük, amikor a Központban voltam koncertszervező. Bőven van utánkövetés és folytatólagos tehetséggondozás, bármikor nagyon szívesen adunk visszajelzést ezeknek az együtteseknek.

PRAE.HU: Nagyon jellemző a Kikeltetőre a műfaji sokszínűség, mint azt az imént felsorolt előadók is jól jelzik. Mit gondolsz, milyen műfajú zenével lehet most itthon a leginkább befutni? Van-e bármi relevanciája annak, ha valaki olyan műfajt hoz be a hazai piacra, amire itthon eddig nemigen volt példa, csak külföldön?

Szerintem pár éve leginkább hip-hoppal és trappel lehet felfutni. Amikor én elkezdtem zenével foglalkozni, még nem nagyon ment a trapes vonal Magyarországon, mert még nem volt OTL meg Baba Azizz – szerintem ez leginkább nekik köszönhető.

Az, hogy valaki elhozzon valami olyan zenét Magyarországra, ami még korábban nem jutott el, szerintem elég ritka. Nekem van egy kedvenc együttesem, akik egyszerre kezdtek el olyan zenét csinálni itthon, amilyet külföldön lehetett már hallgatni. Ez a Megtűrtek, és a körülöttük lévő dj-k, producerek. Ők ezt a nagyon glitches nagyon hyperelektronikát a külföldivel eléggé egyszerre kezdték el játszani, a trap is csomó ideig le volt maradva egy-két évvel, mostanra vannak nagyon eredeti cuccok, például  Pogány Induló.

A másik irány, ami szerintem még egyedi dolog itthon, amit a Deva, Lenkke_ és Ohnody játszik, de nem tudom, hogy azzal mennyire lehet befutni. Bár szerintem továbbra is azzal lehet, ha valaki jó zenéket csinál és jó dalokat ír, persze könnyű ezt mondani.

PRAE.HU: Az idei Kikeltető záróbulija május 27-én volt a Turbinában. Ide mi alapján hívtátok vissza az előadókat? Nemcsak az idei, hanem régebbi mezőnyökből is felléptek zenészek. Van-e abszolút nyertese a show-nak?

Bár hivatalosan nem nyer senki, azért van egy kettősség ezzel a versengéssel-nem versengéssel. Krúbi volt az utolsó, aki hivatalosan nyert, azóta nem hirdetünk nyertest. Utána a Carson Coma, akik ugye papíron nem nyertek, de valójában kicsit mégis. A legutóbbi szezonban nem volt olyan, aki nagyon kiemelkedett. De nincs tiszta nyertes, és próbáljuk is ezt a nyelvezetet nem használni. Az alapján hívunk vissza együtteseket, hogy mennyire tetszettek nekünk a klubesteken.

PRAE.HU: Azt esetleg elárulod, hogy neked ki a személyes kedvenced az elmúlt évekből vagy akár az idei felhozatalból?

Ezt már lelőttem, imádom a Megtűrteket. Velük egyszerre kezdtük a pályafutásunkat, akkor lettem keretes, amikor ők kikeltetősek voltak. A legutóbbi szezonból Hegedűs Józsi, a Denevér és az Aviary is jó volt. Idén pedig Lenkke és Mádava tetszett nagyon.

PRAE.HU: Számodra mit jelent a Kikeltető, a KERET? Mi a legjobb élményed vele kapcsolatban? Tudnál mesélni valamilyen storyt, történetet, ami átadja a működésének esszenciáját? 

A legjobb érzés mindig az volt, amikor elismerést kaptam a fölöttem lévőktől, Jezerszky Vikitől vagy Kocsis Andristól, elképesztően felnézek ezekre az emberekre.

Bármelyik élő eseményünk után, akár a Kikeltetőn, akár amikor lezárjuk a színpadot a Kolorádón – ott pár éve mindig dj-zek is – vagy a Bánkitón, óriási élményt élünk át. Ezeken leginkább Andris és én vagyunk ott. Mindegyik hatalmas élmény közben is: csak hátrébb lépek kettőt, karba fonom a kezem, és nézem, ahogy az emberek buliznak arra, amit mi szerveztünk – ez talán a legjobb élmény mindig.

PRAE.HU: Van esetleg valamilyen konkrét projektötletetek a KERET-tel a jövőben, amiről tudnál kicsit mesélni?

Szeretnék több cikket írni, szeretnék jobb videókban benne lenni. Idén próbálkoztunk azzal, hogy én is szerkesztek videókat. Pár lépésre vagyunk csak attól, hogy igazán profin tudjunk működni – ez a pár lépés pedig talán egy-két nagyobb támogatás vagy együttműködés lehetne, mert akkor jobban tudnánk motiválni a szerzőinket meg a videósainkat, hogy csináljanak tartalmakat – senki nem szeret ingyen dolgozni. Szóval picit le vagyunk korlátozva így, több videó, több cikk kellene. A Kikeltető és a Fesztiválok pedig jól vannak úgy, ahogy vannak. Egyszer szeretnék egy rádióműsort. A legjobb az lenne, ha lassan tovább tudnám adni a stafétát.

nyomtat

Szerzők

-- Medvigy Édua Kata --


További írások a rovatból

Händel: Alcina. Marc Minkowski felvétele
Simon Géza Gábor: A magyar jazztörténet ösvényein. A magyar jazztörténeti kutatás hatvanöt esztendeje 1958–2023
Strauss Elektrája a Berlini Állami Operaházban

Más művészeti ágakról

Bemutatták Locker Dávid: Beszédkényszer című verseskötetét
Hodászi Ádám: Kikönnyítve című drámája az Apertúra Bázison
Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat
gyerek

Családi program 2024. június elsején


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés