bezár
 

art&design

2023. 08. 20.
Kortárs mitológiák
A Fától az erdőt című kiállításról
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A három, harmincas éveiben járó fiatal művész kiállításának ismert közmondásra épülő címe az én megközelítésemben azt a társas kapcsolatainkban zajló léptékváltást és értékválasztási válságot fejezi ki, amely a digitális társadalom személyességgel telített kapcsolatainak hiányára és az izolációra is emlékeztet.

Fekete Szilvia, Balogh Krisztián és Bajkó Dániel közös és egységes vizualitású, a galéria terét újszerűen használó kiállításán olyan érzése van a nézőnek, mintha a tárlaton szereplő munkák már egy meglévő koncepcióra felfűzve, adott kurátori gondolat alapján készültek volna el. Pedig nem erről van szó: inkább mintha a jungi kollektív tudattalan internet által hordozott kultúrájának „értékcsomópontjain” hasonló képek jelentek volna meg.

prae.hu

Fekete Szilvia képzőművész, a kiállítás kurátora egy népszerű közösségi képmegosztó oldalon találta meg ismét az egyébként a Képzőművészeti Egyetemről már ismert művész partnereit a kiállításhoz, akikkel, mint kiderült, hasonló témákon dolgoztak az utóbbi időszakban. Az erdő és a benne álló fák a közösség és az egyén kapcsolatára irányítják a figyelmünket. Beszédes a kiállítás létrehozásának módja: az izolált, egyéni tevékenységek egymással talán sosem találkozó párhuzamossága, mint alaphelyzet.

Fekete Szilvia gondolata nélkül bizonyára a világháló információözönébe vesztek volna a közösen megtalált értékek. A tárlatot tematikusan egybefűző képi Leitmotivja, a fa-, illetve erdőmotívum az emberiség alapképei közé tartozik. Jankovics Marcell egy egész monográfiát szentelt a témának. A fa mitológiája című vaskos kötetében a fa ősi tiszteletéről és mértéktelen pusztításáról is szót ejt. Az ősi természetvédelem alapja az animisztikus lélekelképzelés lehetett, mely a „környező világ megnyilvánulásait, így a fákat is lélekkel, szellemmel felruházó hiedelmek” alapján a „környezet pusztítását rituálisan szabályozta”.(1) Élő erdők nélkül elpusztul az emberiség, hiszen fákkal lélegzik a föld. Az erdő a kollektív mítoszokban, és mesékben a beavatás és a hősök útkeresésének színhelye, de a műirodalom legnagyobbjainak műveiben, Petrarcánál, Dante Alighierinél vagy a közép-európai néphagyományokra épülő bartóki Cantata Profanában is szerepel. A gótikus templom boltozatának és hatalmas, nyúlánk pillérkötegeinek sokasága az erdő részeinek kollektív összetartozását, a hierarchikus rendben való, minden részletet befogadó helyzetét fejezték ki; Balogh Krisztián szobrászművész hosszú záridővel készített éjszakai fatörzs (és nem erdő!) portréin (Axis Mundi I-IX., 2022) szereplő nyúlánk fatörzsek inkább együtt vannak egyedül. A hideg és kissé zord holdfényben és/vagy reflektortól fénylő fatörzsek „kivilágítva, elfeledve” kissé csontvázszerű magányban ágaskodnak a sötét hátterű képeken. Emberi testrészek csupasz tagjai jutnak róluk eszükbe. Koronájuk, ágaik nem, vagy alig látszanak. Sziluettjük hangsúlyos, mintha lépő vagy akár táncos mozdulatokat fejeznének ki: Makovecz Imre ceruzával készített fantázia-vázlatrajzain láttam hasonló, mágikusan lépkedő fákat. E fotósorozat hangulatát a misztikum légköre jellemzi, annak ellenére, hogy maguk a képtárgyak jól megvannak világítva, mégis rejtőzködőek és kiismerhetetlenek maradnak: sem a gyökérzetükről, sem koronájukról nem tudunk meg semmit: a dekompozíciós képkivágás is ezt erősíti. 

j

Balogh Krisztián: Axis Mundi II. (2022). Fotó: Fekete Szilvia
 

Hogy miért éppen az erdő lett Balogh témája, arra válasz lehet, hogy a járvány időszakában szinte csak az erdő maradt szabad mozgást lehetővé tevő hely. Az utóbbi évek még mindig kibeszéletlen traumája, a világjárvány okozta izoláció oldódott azóta, amióta a társas kapcsolódás terei ismét megnyíltak, de beszélgetőtársaim szerint sosem tér vissza már minden a régi kerékvágásba, az emberek bizalmatlansága, bezárkózása a terek megnyitása után is megmaradt. Bajkó Dániel hasonlóan merész motívumvágatokkal és bemélyülő, mesterséges, digitális színkódú kompozíciós osztóvonalakkal komponálta meg a nyírfatörzsekről készített fa portrésorozatát (Panel I., Panel IV., 2022). Olykor a vásznat helyettesítő (romboid) hungarocell elemek elmozgatásával létrejövő merész, konvex képformával, olykor a szintén hungarocellből készült képsíkok beforgatásával és térbe helyezésével még érdekesebb nézőpontokat és képteret hoz létre. A digitális világra utaló falanszteres szürkék és a képszerkesztőprogramok vektorvonalainak nyomára emlékeztető színes osztóvonalak beavatkoznak a természetességet sugalló organizmusok látványába. A paneleken szereplő, bemélyített ,színes osztóvonalak meghosszabításaival ugyanakkor a térbe lógatott munkák is összeköthetők. Az Aszterion háza V-VI. (2016) című képeken a nyírfakérgek sűrűn egymás mellé helyezve, de más-más szögből és léptében megfestve sorakoznak, mintha szétvágták majd újra egymás mellé kollázsolták volna őket, az említett mesterséges hatású (kék, piros, narancs) színmezők huzaljaival együtt. Az áthatolhatatlanság, a fák közötti rések hiánya a vizuális túltelítettségre és a fától itt szó szerint nem látható erdőt is megjeleníthetik. 

f

Balogh Krisztián: Axis Mundi IV. (2022). Fotó: Fekete Szilvia
 

A Bajkó-panelek geometrikus szigorát jól egészíti ki Fekete Szilvia festői világa, melyben jól megférnek egymással olyan különböző stílust képviselő festői minőségek, mint az absztrakt felületek, a grafitiszerű és gesztusfestészeti nyomhagyások és figurális elemek. Ugyanakkor mindig van egy még izgalmasabb effekt is a képen, például a képtéren túlnyúló, a kép kompozícióhoz szorosan kapcsolódó, ortogonális vonalhálózatra emlékeztető asszamblázsolt faléc-kiegészítés. (Dublin-Róma-Budapest, 2023) Mint itt utóbbi munkánál, ahol a képből a szerkesztőelem „léte nyele” lóg ki, másutt maga a képmotívum, a megfestett faágak nyújtózkodnak a keretre, és gondolatban azon túlra is. (Éden Hotel, 2022) Éppen fordítva, mint Bajkónál, ahol a digitális világ karistolja, hasogatja szét az erdőt, itt inkább a természet türemkedik be az ember által épített térbe, és visszaveszi jussát. A Föld alatt (2020) című munka számomra azt a teret jeleníti meg, amelyet a metróhálózatok foglaltak el a fák elől, s ahova most Fekete visszaképzeli a térben változatosan elhelyezett, lebegő fagyökerek és törzsek gyertyaszerűen sorakozó alakjait. A plein air természet- és erdőfestés elidegeníthetetlen része a magyar és nemzetközi művészettörténetnek. A klasszikus tájábrázoláson már túllépve a fatörzs látványa izgalmas térkivágatban szerepel Ferenczy Károly Madárdal (1893) című képén. A tájképszerű, de olykor absztraktabb megközelítésben többször is foglalkoztatta Gerhard Richtert az erdő-téma, mely a németség számára a klasszikus német romantika természetkultuszhoz való kapcsolódás révén, egy hagyományos identitáshoz való tartozást is jelent. Richter 1990-ben festett sorozatán, majd 2005-ben végül egy 2008-as Köln környéki erdőről készített, könyv formájában is kiadott fotósorozaton. Az erdő központi szerepbe kerül Nádor Tibor festészetében itthon, illetve Peter Doig életművében, a fiatalabb generáció tagjai közül Joanna Farrow, Claire Tabouret, Ian Beck nevei említhetőek analógiaként, de szinte kimeríthetetlen bőségben lennének citálhatóak a nevek.

f

Fekete Szilvia: Dublin-Róma-Budapest (2023). Fotó: Fekete Szilvia
 

Itt konkrétan a fa és fatörzs-motívum köti össze ezt a három, nagyon különböző, mégis izgalmas egységbe rendezhető képzőművészeti stílust:

Balogh monokróm lírai látomásait a mérnöki precizitást képviselő Bajkó-képek jól egészítik ki, míg azok szigorát Fekete szenvedélyes és friss festői gesztusai ellensúlyozzák a tárlaton. A természet eredetiségét, magát az erdőt képviselik a fotók, a mesterséges közegben, a csak monitorokon látható fa mentális képe jelenik meg Bajkónál, és a kettő határán a városi struktúrába zárt, megrendszabályozott természetet képviselik a Fekete Szilvia festményeken szereplő fa-alakok.

A tárlat külön érdeme az installálás: térbe függesztve jelennek meg Bajkó munkái, ami egyedülálló a galéria történetében. 

a

Bajkó Dániel: Aszterión háza II. (2016). Fotó: Fekete Szilvia
 

Emlékszem egy tüntetésre a 2000-es évek elején, amit Lányi András és Karátson Gábor szervezett a Roosevelt-téri fák megmentéséért. Talán azok a fák már részben eltűntek azóta a város testéből, de emlékük, és mindaz az erőfeszítés, amit tettük értünk, megvan még. Ahogy ezen a kiállításon is fontos, hogy maguk a fák és a fákban lakozó szellemek, ahogyan elhagyjuk a galéria terét, megmaradnak számunkra. Jelen világban ugyanolyan, ha nem fontosabb téma az ökológiai szemlélet. A kortárs főtémákra érzékenyen (izoláció, digitális kultúra, klímaszorongás) reflektáló, rendkívül szépen rendezett kiállítást láthattunk a Vizivárosi Galériában. A folytatásban mindenképpen bízunk.

a

Fekete Szilvia: Éden Hotel (2022). Fotó: Fekete Szilvia

1. Jankovics Marcell: A Fa mitológiája. Interneten: https://mek.oszk.hu/05000/05091/ Letöltés ideje: 2023-07-25.

A kiállítás július 4. és július 25. között volt megtekinthető a Vízivárosi Galériában 
Kurátor: Fekete Szilvia festőművész 
A kiállítást megnyitotta: Feledy Balázs művészeti író 
https://www.vizivarosigaleria.hu/fatol-az-erdot.html

nyomtat

Szerzők

-- Molnár Eszter --

(1985) művészettörténész, irodalmár, tanár. Budapesten él. Az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájának (irodalmi modernség doktori program) doktorjelöltje.


További írások a rovatból

art&design

Bemutatták Győrffy László Poszthumán Stratégiák című könyvét
art&design

Megnyitóbeszéd Vigh Levente Léptek nyomán című kiállításához
Benkő Barnabás, Enyedi Zsolt, Hamerli Judit képzőművészek közös kiállításáról

Más művészeti ágakról

Az Árnyak kertje című antológiáról
színház

Az Egy nyár című komédia a Katona József Színházban
Alex Garland és Ray Mendoza: Warfare


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés