"Az ősember barlangjai még menedékhelyként, rejtekhelyként szolgáltak, a veszélytől óvtak, a későbbi korok embere által kialakított, felépített házak már elsősorban élettérként, lakóhelyként használatosak. A ház szimbolizálja az életet és a halált, a termékenységet, a fogantatást, születést, szomorúságot, kínlódást, színhelye az indulatoknak, szenvedélyeknek, vágyakozásnak, szeretkezéseknek. A házat, mivel oltalmazza, védi a bennlakókat nőies karakterűnek gondolják, olyannak, mint egy gondoskodó anyát."

Forgách András nyitóbeszéde a ház szimbolikájának elég részletes nyelvészeti és pszichológiai elemzését adta, amit vetítés kísért a "ház alatt", a filmből kimaradt jelenetekből, Lajkó Félix zenéjével és pezsgőzéssel.

A Delta-ház háziasszonya Winkler Nóra volt, aki a hányatott sorsú film fantasztikus sikereinek példaértékűségét hangsúlyozta, és ő hívta segítségül a munkához szalmakalapot is húzó "építőket".

Aki tegnap este kihagyta az ünnepélyes házavatót, még a házat és a mintegy 40 percnyi kimaradt jelenetet tartalmazó vetítést is megnézheti egészen szerdáig. Csütörtökön pedig érkezik a mozikba a Delta, és a digitális premiernek köszönhetően Budapest mellett, egyszerre 17 vidéki városban is hozzáférhető lesz.