Palotait  az első magyar DJ-ként is emlegetik. Váratlan halála 2023-ban a teljes undergroundot megrendítette, a tragédia fokozásához pedig az is hozzátett, hogy halála előtti utolsó interjújában még arról nyilatkozott, hogy hatalmas változáson megy keresztül a magyar elektronikus zenei színtér, és nevét a mai fiatalok már alig ismerik. A DJ Palotaira való visszaemlékezés nem csupán az ő közösségformáló személyiségének és a korszakot meghatározó alakjának járó tiszteletadásra ad jó lehetőséget. A Magyar Zene Házában megrendezett emlékkiállítás arra is alkalmat ad, hogy számot vessünk arról, hogyan változott meg a DJ-kultúra az elmúlt 30 évben. Bemutatja, milyen volt akkor és milyen ma az a zenei szubkultúra, amelynek elindítója Palotai Zsolt volt. Ő úgy vallotta magáról, hogy kevésbé érzi magát DJ-nek vagy művésznek, inkább egy médiumnak, akin keresztül áramlik a valóság. A címbeli parafrázis saját hitvallása tulajdonképpen az, hogy már meglévő darabokat önmagán átszűrve valami újat, többet, értékesebbet adjon át a közönségnek. A tömegnek, amelyet a közösségi élmény formál lüktető egésszé. Ebből a kölcsönhatásból jöhetett létre annak idején az a művészi értékkel bíró produktum, amelyet jóval az aktív évek után, de szerencsére még időben, a halála előtt Pro Cultura Urbis díjjal tüntetett ki az előtte tisztelgő utókor.

Van valami nagyon ellentmondásos az illegál bulik és lázadó lemezlovasok világának a Zene háza impozáns belső tereivel való ötvözésében. Jelenlegi intézményes kereteken belül nehéz lenne elképzelni olyan teret, ahol inkább megvalósulhatott volna ez az emlékkiállítás, és kétség sem fér ahhoz, hogy van helye egy ilyen eseménynek, viszont azt, hogy mennyire képes visszaadni az underground érzetét a fehér falak és üveghomlokzat mögé zárt breakbeat és drum and bass — már más kérdés. Talán értelmetlen számon kérni ezt a látványbeli kakofóniát a kiállításon, hiszen a kezdeményezés mindenképp hiánypótló.

A kiállítás, habár nem sűrűn látogatták, rengeteg gondolatnak adott teret, amelyek mind az elhunyt lemezlovas, mind a köré épülő DJ-jelenség megértését elősegítik. Palotai zenei általános iskolába járt, majd testnevelési és később gyógypedagógiai főiskolán folytatta tanulmányait. Mindeközben lemezeket gyűjtött, már gyerekkorától kezdve. A kiállításon azt is megtudhattuk, hogy különféle képzettségei hogyan váltak hasznára karrierjében. Elmondása szerint az általános iskolában sajátította el a zenei alapokat, a testnevelési főiskola nyújtotta az állóképességét az átvirrasztott éjszakákhoz, a gyógypedagógia pedig az éjszakai élettel együtt járó jelenségeket tanította meg kezelni.

Láthatjuk Palotai személyes tárgyait, valamint Lajos Edit által készített flyer-eket a Rewind-bulikról, amelyeket 1999-től tizenhat éven át szervezett Palotai Zsolt és Séfel Pál (DJ Cadik). Megtekinthetünk egy Budapest térképet is, amelyen a 90-es és 2000-es évek elején üzemelő underground klubokat jelölték meg, ahol Palotai gyakran megfordult. Azoknak, akik részesei voltak az időszaknak, a kiállított tárgyak az együtt megélt bulik emlékeit idézhetik fel. Akik azonban nem éltek testközelből ennek a közegnek a hangulatát, lehet, hogy csak felszínesen ismerik meg azt a feelinget, ami Palotai nevéhez kötődik. Nagy vállalás lenne teljes egészében bemutatni egy ennyire mozgalmas időszakot, így bár mélységében nem is láthatunk bele az akkori budapesti undergroundba, kedvet kapunk az időben visszamenni, mondjuk a Tilos az Á-ba, amely Palotai kultikus helye volt.

A kiállítás része egy slide show volt, Palotairól készült fotókból, amelyek a térre alkalmazva vetülnek az alagsorba vezető csigalépcső falára. A képek váltakozása egy forgó mozgást eredményez, amihez hozzátesz az, hogy a fotókat filmtekercs- szerű lyukacsos szél szegélyezi, ezzel utalva vissza a 90-es évek analóg korszellemére.

A kiállítás egyértelműen a rendszerváltás utáni évtized hangulatát akarta megidézni, és ezt leginkább a Hangdómban látható vetítés audiovizuális élménye koronázza meg. A Kiégő Izzók alkotócsoport fotók, videók, a zenei gyűjtemény borítóiról és személyes tárgyakról készült felvételek összefűzésével készített emlékfilmet. A Hangdóm 360 fokos terébe nem egyszerű feladat olyan anyagot megálmodni, amely minden szegletből ugyanazt az élményt nyújtja, azonban a Palotai mixével kísért opus vizualitása megugrotta a kihívást. Néha vetekedhetett volna a Windows Media Player vizuáljaival, viszont ez a hangulat is hozta a Palotai hőskorát idéző nosztalgiát.

Sokakban felmerül a kérdés, hogy most hogyan tovább. Mi a jövője a jelenlegi elektronikus zenei színtérnek és a buli-kultúrának? Palotaival elvesztettük-e az undergroundot is? Az biztos, hogy az a világ, amelynek a kiállítás emléket állított, napjainkban már teljesen másnak mutatja magát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne élne ma is. Habár megváltozott a partikultúra, és sokak szemében a mai megnyilvánulásai egy sokkal anyagiasabb és piacorientáltabb világnak akarnak megfelelni, ma is bőven vannak olyan kezdeményezések, amelyek a zene szeretetére és a közösség összetartására összpontosítanak. Palotai igazi szellemi hagyatéka az, ahogyan megmutatta, hogyan hoz minket össze a zene. A rá való emlékezés pedig arra is felhívja a figyelmet, hogy azok, akik igazán színesebbé és élővé teszik a kulturális színteret, most is köztünk járnak. Kicsit több odafigyeléssel elkerülhetjük azt, hogy csak akkor értékeljük őket, amikor már múlttá válnak.

DJ Palotai- Palotai Zsolt Emlékkiállítás
Helyszín: Magyar Zene Háza
Megtekinthető volt: 2025/03/09 - 2025/04/27.

Fotók forrása: Magyar Zene Háza Facebook oldala, Frank Olivér