15 óra, megtelt galéria, színpadon a Huld együttes, északi mélység, hideg szájak, fehér hangok, ütik a bőrt, mintha csatába hívnának. Kezdődik a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál.

Siker, kiszámíthatóság, hálózatok, művészetek, hatalom. Ezekre a hívószavakra a legváltozatosabb összetételű közönséggel telt meg az auditórium. A CEU Határtalan tudás című rendezvénysorozatának második része a Mi a siker titka? – hálózatok a siker szolgálatában címet kapta, a vendégek pedig Barabási Albert-László, Vedres Balázs és Palya Bea voltak.

Szabadulóművészet. Kiszabadulás a közép-közép sötétségéből, beszabadulás a terek intimitásába, felszabadulás a társadalmilag pozícionált szubjektum nyomasztó reflektálatlanságából. A színház elszabadulása. Az egységes narratíva hiánya, a montázstechnika, a történet és a szereplők megismerhetetlensége, az élő és élettelen elmosódása hogyan képesek termékeny kérdéseket, problémákat, értelmezési lehetőségeket és befogadói stratégiákat felvetni? Innen indul a Peeping Tom társulat Moeder előadása a Trafóban.

Köztársaság. Ez a cím már eleve sokat mond, hiszen a színház arról beszél, ami problémás, ami fájó, ami zavaros, ami aktuális. És ma Magyarországon ennek a szónak a jelentése, és a hozzá fűződő viszonyunk igencsak problémás. Mert a köztársaság nemcsak a hazánk nevéből kopik ki újra és újra, hanem az érzésekből, a hangulatból, a hozzáállásból, a toleranciából. A köztársaság, a demokrácia ma a nem szabad szabadság. 

Olyan különös ruhában lenni! Egy férfi és egy nő beszélget, és már az első pillanattól fogva ott van ez a furcsa érzés a teremben, valami feszélyez. Hadd pontosítsak: két ember beszélget. Nem mintha nem lenne igaz, hogy az egyik férfi, és a másik nő, mégis azt érzem fontosnak, hogy Peter Handke Az aranjuezi szép napok című darabjának előadása emberi.