A csavar fordul egyet: Kronosz felfalja gyermekeit, Kronoszt pedig a rák falja fel. A mitológiai értelmezés azonban csak egy Biró Zsombor Aurél (író-dramaturg) és Dohy Balázs (rendező) 2031 című előadásának számtalan jelentésrétege közül. Már maga a cím is kétértelmű, hiszen a negatív utópia valójában kiábrándító látomás és látlelet a mai magyar valóságról – különös tekintettel a színház és a kultúra helyzetére. Könnyű az aktuális politikai-közéleti utalások mentén kapcsolódni az előadáshoz; a jogosan indulatos hangvétel sokszor kínos nevetésre késztet.

Tíz éves osztálytalálkozóra gyűlnek össze egy rendező-szakos osztály diákjai egykori tanáruk lakásán egy borús karácsony előtti estén. Az osztálytalálkozó mindig hálás szituáció, ha a helyzetek/karakterek elsődleges értelmezési kerete a múlt. A viszontlátás örömét azonban már az első pillanattól kezdve valamiféle fenyegető légkör árnyékolja be. Lehetséges, hogy ez a feszültség – „mintha a házban / valahol gázfolyás van” – kívülről szüremkedik be a társalgásba, a fojtogató társadalmi/politikai környezet árasztja; vagy a szereplők már eleve magukban hordozzák, és bármennyire is leplezni próbálják, mégis észrevehető. A külső és a belső állapot egymásra rezonál. A vihar előtti csend feszült hangulatát a színtér egyik végén nyíló alagútszerű barlangszáj is fokozza, amelyből az előadás közben végig baljóslatú zúgás, sustorgás szűrődik kifelé, mintha a tudattalan félelmek és szorongások, kimondhatatlan titkok morajlanának benne. De a barlangból a hosszú expozíció (hiszen meg kell várni, hogy a diákok mind megérkezzenek) végén nem a Baziliszkusz vagy a Minótaurosz bukkan elő, hanem a félve csodált egykori osztályfőnök, az utolsó független budapesti színház igazgatója és főrendezője, Gelléry Károly. A barlang az ő tere –a diákok az ajtón (azaz a Kamra nézőterének bejáratán) keresztül érkeznek meg az egyetemi tanár lakását csak néhány alapvető, egyszerű bútordarabbal jelzett díszletbe. (A díszlet- és a jelmez Izsák Lili alkotása.) Régi sztori, hogy valaki nem az ajtón át érkezik meg tanítványai körébe – a darab egyik alapvető kérdése, hogy Gelléry osztályfőnök vajon nem inkább a hamis próféták közé tartozik-e. Fekete Ernő olyan szuggesztív erővel játssza a saját isteni pozíciójában megingathatatlan tanárt, hogy még nézőként is nehéz szabadulni a hatása alól.

Közben persze fény derül a jelenkori (illetve 2031-es) színházi közeg minden visszásságára, a szereplők egzisztenciális válságára, a Gelléry által vezetett színház helyzetére. Elkezdődnek – vagy inkább csak folytatódnak – a hatalmi játszmák a résztvevők között: valaki a jobb állás vagy a külföldi ösztöndíj biztosabb talajáról, más az esélytelenek nyugalmával, vagy az örök vesztes féltékeny mohóságával figyeli az eseményeket, próbál minél jobb pozíciót kiharcolni magának. A különféle hatalmi játszmák fizikai jele egyfajta groteszk székfoglaló játék a színpadon – kérdés, a végére ki kerül a földre? Mégis, mintha a diákok megrekedtek volna a felnőtté válás küszöbén: Misi (Vizi Dávid) Doktor Bubót tetováltatja magára, és tulajdonképpen volt osztályfőnöke mindenese, nála is lakik; Bálint (Tasnádi Bence) nem tud túllépni a sértődékeny kamasz szerepén, aki világfájdalmát füves cigivel próbálja oldani; Andor (Béres Bence) üres szólamokkal hangoztatja barátságát. A felelősségvállalásra, komoly elköteleződésre mindannyian képtelennek tűnnek, mint ahogy önmaguk felvállalására is, magánéletüket szorgosan titkolják egymás előtt. Az egyetlen lány, Hanna (Mentes Júlia) például leszbikus kapcsolatát rejtegeti, amelyről nehezen eldönthető, hogy ez a valódi nemi orientációja, vagy csak az osztályfőnökével folytatott egykori titkos kapcsolat következménye. A szálakat valójában a tanár mozgatja, mintegy marionett-bábuként rángatva, időnként egymás ellen uszítva és hangolva diákjait. A volt diákok dikciója rendre hiányos, dadogó, töredezett (amit csak részben indokol a közös múlt közös kontextusa), ezért személyiségüket elsősorban a rendkívül átélt, árnyalt és pontos színészi játék bontakoztatja ki. Dohy Balázs előző rendezéseiből is kitűnik, hogy jól érti a színház működését, kitűnő arányérzékkel rendelkezik, remekül vezeti színészeit a saját rendezői víziója felé.

A bálványozott tanár, aki éveken keresztül figyelte tanítványai minden testi/lelki rezdülését, a gondoskodó apafigura szerepében tetszeleg (kedvenc tanítványát „kisfiamnak” szólítja). Diákjai szeméből azonban egyre inkább a hatalmával visszaélő, kiszámíthatatlanságával félelmet keltő, zsarnok apa képe tükröződik vissza, aki nem csak formálója, hanem akadályozója is gyámolítottjai önálló, felnőtt életének, ezért az előadás egy apagyilkosság krónikájaként is értelmezhető. A tanárról ugyanis kiderül, hogy több diákját is bántalmazta szexuálisan (innen nézve is jelképes értelmű, hogy a diákok mind bő nadrágot viselnek), és egyikük – a képzést félbehagyó Ricsi –, úgy dönt, hogy a múltidéző sztorizgatás során végre nyíltan beszél az őt ért bántalmazásról. Végül sikerül (a közösségvállalás eleinte saját érdekeik védelmében visszautasító) társait is maga mellé állítania, így megszületik a leleplező Facebook-poszt, a rituális apagyilkosság metaforája. Az apafigura azonban tulajdonképpen már halott, daganatos megbetegedése miatt csak hónapjai vannak hátra, így az eset ugyan napvilágot lát, de az osztályfőnököt látszólag ez már nem érdekli. Gelléry pedagógusként is megbukik (tulajdonképpen ezen a ponton dönt Ricsi a nyilvánosság mellett): ugyan a fiút legtehetségesebb tanítványának, élete nagy feladatának tartotta, mégis – saját alkalmatlansága, tehetetlensége, esetleg szakmai/magánemberi féltékenysége miatt – meggátolta művészi kibontakozását. A tanár alakja a hatalom metaforája is egyben, dikciója a demagóg és manipulatív retorika iskolapéldája, így az előadás a hatalommal való szembenállás lehetőségeit is kutatja.

A 2031 fontos jelentésrétegét teremti meg az a szöveguniverzum, amelybe a dráma beleíródik. Az előadás alaphelyzete, a fiatalok folytonos reflexiói saját életükre és a környezetükre, a változás nélkül álló idő, de a hó motívuma, illetve a helyenként balladai sűrítettségű, kihagyásos szerkesztés is Térey János Asztalizene (2007) című darabját idézik – szinte párbeszédbe lépve a csaknem negyed százada keletkezett szöveggel. Az utalások összetett rendszerében Ottlik Iskola a határon című regénye szövegszerűen is megidéződik. A tejsav és gyanta, mint a barátság és összetartozás jelképe, a folyamatos ismételgetés, a játszmák során fokozatosan kiüresedik, értelmét veszti – mint ahogy Esterházy híres reprodukciós kísérlete is eltörli – olvashatatlanná teszi – a regény szövegét. A hó motívuma összefügg a reprodukció kérdéskörével is, hiszen a hó is eltörli a nyomokat, a jeleket, és megkérdőjelezi az értelmezés és jelentéstulajdonítás megszokott technikáit. Ha a múlt csak konstrukció, könnyen önkényessé válhat a jelentéstulajdonítás – mint ahogyan ezt a tanár és a diákok folyamatosan ütköző nézőpontja is példázza.

A darab zárlatának sötét látomása egy groteszk, önmaga ellentétébe forduló „ecce homo” képpel leplezi le a hamis prófétát, a hátborzongató záróképben az ad absurdumig vitt hatalomgyakorlás, a „törvényen kívül, mint az állat” képzete jelenik meg. Az állat-lét valami furcsa szabadság is egyben, hiszen felment a felelősségvállalás, az önreflexió (a felnőttéválás?) kényszere alól. Az idő linearitása is felbomlik, hiszen már a cím összezavart visszaszámlálása (2-0-3-1) eltörli a kezdő- és végpontokat. Látszat és valóság határai teljesen elmosódnak a szürreális záróképben, amely a Thomas Mann- i utalással igen súlyos és fenyegető jövőképet vizionál.

Fotó: Dömölky Dániel, Katona József Színház

Biró Zsombor Aurél: 2031
Katona József Színház, Kamra
Bemutató: 2025. április 11.
Szereplők:
Gelléry: Fekete Ernő
Andor: Béres Bence
Bálint: Tasnádi Bence
Misi: Vizi Dávid
Ricsi: Lengyel Benjámin
Hanna: Mentes Júlia
Petra: Kanyó Kata
Ernő (hang): Rába Roland
Alkotók:
Író, dramaturg: Biró Zsombor Aurél
Díszlet és jelmez: Izsák Lili
Jelmez asszisztens: Krausz Náda
Zeneszerző: Gulyás Gergely
Sound design: Ujvári Bors
Hang: Wirth Tamás
Fény: Pető Gergő
Súgó: Schaefer Andrea
Asszisztens: Fejes Vera
Rendező: Dohy Balázs