Elsőként Élő Csenge Enikő osztott meg néhány információt a kurzussal kapcsolatban. Elmondta, hogy ebben az évben első alkalommal tartották meg, és még kettőre fog sor kerülni, majd röviden beszélt a FISZ Juniorról is. Ahogy megfogalmazta ez egy bölcsészműhely, ahol főként általános- és középiskolás diákoknak van lehetőségük kreatív írást tanulni. Jelentkezéskor saját szövegüket kell elküldeniük, és akit az oktatók érdemesnek tartanak, ingyen bejut és lehetősége lesz részt venni a műhelymunkában. Ezúttal tizenkettő kurzusrésztvevő volt.

Ezután Konkoly Dániel, a FISZ társelnöke beszélt röviden a tanfolyamról. Elmondta, hogy ez az egyik legfontosabb műhelyük, mert szükség van fiatal szerzőkre és friss hangokra. Korábban is örömmel tapasztalta, hogy a felolvasásokon jó szövegek hangzanak el és köszönetet mondott a kurzus vezetőinek is.

Élő Csenge Enikő ehhez még hozzátette, hogy a FISZ Junior nem egy íróiskola. Abban hisznek, hogy a szépírást nem lehet megtanítani.

Azt képviselik, hogy az intuíciókra és a benyomásokra érdemes hallgatni, és csak utakat lehet mutatni. Nem tudják megmondani, hogy lehet jobb egy résztvevő verse, hanem abban tudnak segítséget nyújtani és tanácsot adni, hogy a vers jobban működjön és még inkább a szerző sajátja legyen. Megosztott egy érdekes történetet is, ami jól szemlélteti, miért érdemes részt venni ezeken a foglalkozásokon. Aznap ebédszünetben, amikor kimentek az utcára, elkezdtek szalonnadarabok potyogni fentről, az egyik ház ablakából, vagy arra szálló madarak csőréből. Amint ezt látta, odakiáltott a többieknek, majd mindenki visszafordult és a potyogó szalonnadarabok felett állva kezdtek azon gondolkodni, hogy ezt vajon miképpen lehet megírni. Ezt a fajta kreativitást igyekeztek kihozni és erősíteni a résztvevőkben: a szalonnából versírás képességét.

Ezt követően a kurzus tagjainak élménybeszámolói és felolvasásai következtek. Ketten nem tudtak részt venni az események, egyiküknek, Horváth Flórának A juhait kereső pásztor című versét Élő Csenge Enikő olvasta fel.

A jelenlévők két csoportra osztva mesélhettek magukról, a FISZ Juniorral kapcsolatos tapasztalataikról és felolvasták műveiket.

Az első csoport tagjai Kessler Emma, Király Kata, Nagy Sára és Gábor Enikő voltak. Elmondták, hogy a kurzus számukra érdekes és gondolatébresztő volt, sok új ötlet jutott eszükbe. Minden feladatnak lelkesen álltak neki, a műhelyvezetőket pedig segítőkésznek és közlékenynek találták.

Gábor Enikő kezdte a felolvasást, aki elmondása alapján tizedik osztályba jár, és négy éve ír verseket. Többször is részt vett a FISZ Junioron, így kezdett komolyabban szépírással foglalkozni. Két verset olvasott fel, az Önarckép és a Levegőben a szépség című műveket.

Utána egy prózaszerző, Nagy Sára következett. Bemutatkozásából megtudhattuk, hogy ötödik osztályos korában kezdett el írni, viszont egy időre abbahagyta és egy iskolai írókör révén kezdte újra. A Miért van két lépcső? című szövegét olvasta fel.

Őt Király Kata Magdolna követte, aki tizenegyedik osztályba jár és felső tagozat óta ír prózát. Művei viszont nem minden esetben epikai jellegűek, van, amikor a lírához is közel állnak. A Megálló című novelláját olvasta fel.

A sort Kessler Emma zárta. Elmondta, nagyjából öt-hat éve kezdett el írni, kizárólag prózát, és már több alkalommal részt vett a kurzuson. Jelenleg egyetemista, szabadbölcsész szakon tanul. A Konyhamalac című novellájának egy részletét olvasta fel.

A következő csoportban inkább a líráé volt a főszerep. Vági Regina, Niszler Emma, Böröcz Vilma, Németh Fanni Hajnalka, Csáki Botond Benjámin és Harcos Dániel mentek fel a színpadra. Elmondták, jó élmény volt a csoportos műhelyfoglalkozásokban részt venni, amelyek kellemes légkörben és interaktívan teltek. Nemes Z. Máriót is méltatták, aki többek között írókörök szervezésére is bíztatta őket. Emellett kiemelték, hogy önmagában felemelő érzés volt művészettel foglalkozni, idősebb szerzőkkel és kortársaikkal együtt.

Elsőként Csáki Botond Benjámin olvasta fel az Ipari forradalmak című versét, majd elmondta, hogy négy éve kezdett el írni az első FISZ Juniorban, és azóta részt vesz a kurzusokon. Az írás mellett színházi rendezéssel szeretne foglalkozni.

Vági Regina elmondta magáról, hogy verseket szeret írni, és első alkalommal vesz részt a kurzuson, de szívesen jelentkezik majd újra. A Tartom vele a lépést című versét olvasta fel.

Őt Niszler Emma követte, akiről megtudhattuk, hogy tizenegyedik osztályba jár magyar faktra, és több különböző műhelyen volt már. Az új lakó, a Kicseréltem a villanykörtét a konyhában és a Hommage à Z.P. című verseit olvasta fel.

Harcos Dániel következett, először vett részt a FISZ Junioron, de egy korábbi műhelyről már többeket ismert. Eddig főleg prózát írt, ezúttal viszont egy versét, a Vaház című alkotást olvasta fel.

Böröcz Vilma ugyan kísérletezik más műfajokkal, viszont a lírában érzi leginkább otthon magát. A Most csak nézni lehet és A szobánk fala megnő a sötétben című verseit olvasta fel.

Végül Németh Fanni Hajnalka került sorra. Elmondta, hogy tizenegyedik osztályos tanuló és az első FISZ Junior alatt kezdett el írni, először prózai szövegeket, aztán lírát. A 11 felháborító kijelentés és a Ki fog vigyázni a bohócokra? című verseit olvasta fel.

Miután ő is végzett a felolvasással, a Bartók Pagonyból láttuk, kezd besötétedni, úgyhogy Élő Csenge Enikő röviden köszönetet mondott a kurzus résztvevőinek, a közönségnek, a FISZ-nek és végül, de nem utolsó sorban a madaraknak, akik kiejtették csőrükből a szalonnadarabokat.

A szerző fotóival