Goldoni Nyaralás-trilógiájának nyelvezete már Magyarósi Gizella fordításában is kortárs alkotásként hatott, Török Tamara műfordítása azonban még közelebb hozta a művet a mai nyelvhasználathoz. Ez utóbbi szolgáltatta az alapját Ascher Tamás rendezésének, amely struktúráját tekintve is követi a trilógia három vígjátékát, azaz a Nyaralásmániát, a Nyári kalandokat és a Nyaralás utánt, csupán néhány mozzanat marad ki, de a történet egysége nem sérül.

A kétfelvonásos darabban sokrétegű szerelmi történet bontakozik ki, ezernyi vággyal és ábránddal, valamint különféle érdekekkel elegyítve. Ezeket mind a nyaralás és a nyaralás iránti leküzdhetetlen vágy hozza felszínre. A már-már kényszerességbe forduló nyaralási hóborto

t a többnyire félresikló szerelmi történetekkel párhuzamosan, komikus elemek sokaságával ábrázolja a szerző.  A trilógiában tehát döntő jelentőségű a komikus hatás és a mélységekig hatoló empátia közötti egyensúlyozás, amelyet Ascher Tamás rendezése remekül működtet a színpadon. Ez nagymértékben köszönhető a kiváló színészi teljesítményeknek és a hangulatos, a közönség számára némi reflexiós időt és teret hagyó élőzenei betéteknek is. Ez az egyensúlyozás, valamint a látszat hajhászása és a valósággal való szembesülésből következő melankólia jelentik Goldoni művének sarokköveit. A látszatra és a hiú ábrándokra épülő életek, valamint a külvilág felé irányuló megragadhatatlan megfelelési kényszer egyaránt lehetne a mai kor diagnózisa is. A darab azt mutatja fel, hogy a boldogság látszatának és eszményképének kergetése miként torkollik szükségképpen csalódásba.

A darab legelső perceiben a színpad bal oldalán Leonardo (Bányai Kelemen Barna) livornói otthonába nyerhetünk bepillantást, ahol Leonardo és húga, Vittoria (Jordán Adél) már lázasan készülnek a közelgő, monterossói nyaralásra. Leginkább a kapkodás és a feszültség lengi be a teret, Vittoria azon aggódik, hogy elkészül-e a megrendelt mariage az indulásra, mert úgy érzi, az új ruhája nélkül nem is mehet nyaralni. A mariage egyfajta szimbólum, egyrészt a Vittoria és Leonardo szerelme, Giacinta (Borbély Alexandra) között zajló rivalizálás jelképe – Vittoria azért vágyik a ruhára, mert fülébe jutott, hogy Giacinta is varratott magának egy ilyen ruhakölteményt. Másrészt nyelvileg is szimbolikus, ugyanis ennek a francia estélyi ruhának a megnevezése a francia nyelvben azonos alakú „esküvő” és „házasság” szavakkal, az esküvő pedig – amint kibontakozik a történetben – mindkét nő számára a közelgő nyaraláshoz kötődik, jóllehet egyikük számára sem a megálmodott boldogságot hozza el. Miközben Vittoria a ruhája miatt aggodalmaskodik, Leonardo elküldi a szolgálóját, Paolót (Gloviczki Bernát), hogy szerezzen be még kávét, fűszereket az utazásra, ezzel újabb adósságokba verné magát. Kisvártatva belép az ajtón Ferdinando (Keresztes Tamás) is, aki ugyancsak nyaralni vágyik, de – ingyenélő lévén – a számára legolcsóbb és legkönnyebb módon, elvitetve magát Leonardo kocsijával. Nemsokára belép Giacinta, akit – részben valódi érzésektől vezérelve, részben a hozományra várva – Leonardo meghódítani igyekszik. Felbukkan Giacinta másik udvarlója, Guglielmo (Mészáros Béla) is, aki Giacinta apjával, Filippóval (Bezerédi Zoltán) egyeztetve elintézte, hogy Giacintával egy kocsiban utazhasson Monterossóba nyaralni. Ezzel elő is állt a konfliktushelyzet bázisa: Filippo és Leonardo közös barátja, Fulgenzio (Dankó István) közbenjárásával – aki mindvégig közvetítő szerepet tölt be Leonardo és Filippo között, vállalva ennek a feladatnak minden kockázatát – pedig ki is bontakozik és az eszkalációs szakaszába lép a szereplők közötti, sokrétegű konfliktus. Ehhez hozzájárul a karakterek komplexitása is, vagyis az, hogy szinte mindannyian – a maguk sajátos módján – igyekeznek kitörni a mindennapi valóság melankóliájából, a megszokás által szürkére festett városi közegből a nyaralás idealizált gondtalanságába menekülnének. Ám a valóság Monterossóban is rájuk talál, formálja őket, vágyaikat és viszonyaikat, előcsalja a reflexiót.

Bányai Kelemen Barna Leonardójában a látszólagos magabiztosság bizonytalansággal párosul. Döntési helyzetekben hektikussá válik, ezt mutatja az is, hogy az egyik pillanatban még kérlelhetetlenül nyaralni vágyik, a másik pillanatban pedig lefújná az egész utazást, ezzel teljesen összezavarva Vittoriát, Paolót és a potyautas szerepére pályázó Ferdinandót is. Jordán Adél színészi képességei számára nem jelent kihívást Vittoria érzelmi áradásainak és érzelemkitöréseinek színpadi megjelenítése, ahogy az sem, hogy Giacintához fűződő, összetett viszonyának különféle árnyalatait felvillantsa: olykor – leginkább a látszat kedvéért – kedves barátnőjeként gondol rá, de többnyire a Giacintával való rivalizálás hajtja Vittoriát, aki úgy vágyik felülkerekedni Giacintán, hogy közben idolként is tekint rá. Borbély Alexandra nagyszerű alakítással tért vissza a Katona József Színház színpadára, jó érzékkel formálja meg Giacintát, az erős nőt, aki bármennyire is szeretne ura lenni saját életének, végül csak sodródni tud az életét alakító eseményekkel, amelyeket az őt körülvevő férfiak vágyai, tervei és szándékai formálnak. Giacinta apja, Filippo egy jószándékú úr, aki ugyancsak igyekszik fenntartani a látszatot a vágyakozás színfalai között, de nem annyira a saját érdekében, inkább Giacinta és a többi nyaralni vágyó kedvéért. Bezerédi Zoltán tökéletesen formálja meg a jóravaló, de döntéseivel a szándékait sokszor elvétő Filippót, akit a körülötte lévők és nála vendégeskedők kihasználnak. Dankó István vérbeli diplomataként jelenik meg Fulgenzio szerepében, a látszatra épülő életek ellenében lép fel, elvetve a túlzott költekezést és a mértéktelen élvezeteket, a racionalitás, a tárgyaló- és szolgálatkészség, a mértékletesség és a jóakarat elegyedik az ő karakterében, bár néha nehéz elhinni, hogy valóban önös érdek nélkül igyekszik közvetíteni a két férfi között.

Monterosso és a nyaralás azonban nem hozza el a szereplők számára a felhőtlen pillanatokat, a vágyak beteljesülését. A látszat-boldogság kényszere telepszik rá a szereplőkre, az, hogy jól kell érezni magukat, minden körülmény dacára, hiszen a nyári pihenés a felszabadultság érzése nélkül kudarc. Ám Giacinta, Leonardo, Vittoria és Guglielmo négyese a meghiúsulni látszó ábrándok, a megbánás, a féltékenység, a szerelem és a racionalitás útvesztőiben inkább átvészelni próbálja a nyaralást. Hamisítatlan érzelmek, a partikuláris célpontjukat kereső szerelmi vágyak, valamint az érzelmek és az anyagi érdekek találkozási pontjában megfogant szerelem kuszálja össze a két páros viszonyrendszerét. Amikor a szerelmi történetek menekülés-történetekké válnak, olyankor kezd lefolyni a látszat és az álmok máza a valóságról. Így történik ez Giacinta nagynénje, Sabina (Fullajtár Andrea) és Ferdinando (Keresztes Tamás) „viszonyában” is. Kettejük kapcsolata kútba esik, miután Sabina ráébred, hogy a férfi csak a vagyonára pályázott, de mire Sabina eljut eddig a felismerésig, Ferdinando már valósággal bujkál előle. Fullajtár Andrea hatalmas erővel és a vágyakozás minden lendületével játssza Sabina szerepét, Keresztes Tamással közös jeleneteiben nem kevésszer megnevettetve a közönséget.

Azonban az ábrándok és a vágyak varázsa nem babonáz meg mindenkit. Jóllehet a szolgák is valamelyest átadják magukat a nyaralás élvezeteinek, úgy tűnik, ők képesek leginkább megragadni az üdülés kínálta, illékony lehetőségeket, tudnak a pillanatnak élni, s talán nem is várják teljes életük megváltását ettől az időszaktól. Ascher Tamás rendezésének az egyik nagy erénye az, hogy saját színpadi teret enged – még ha csak néhány mondat erejéig is, mint Leonardo nagybátyjának szolgája, Beltrame esetében, akit Ujlaki Dénes alakít. A szolgák szerepe és mondataik rávilágítanak arra, hogy bár az előnyös vagyoni helyzet látszólag tágas lehetőségteret enged, ez egyúttal a valóságtól, a tényleges élettől való eltávolodást is jelenti. Ezt nagyszerűen elénk tárja Ascher rendezése is. Végső soron a szolgák azok, akik képesek a realitás talaján maradni, nekik van esélyük arra, hogy viszonylagos harmóniában töltsék a monterossói vakációt. Gloviczki Bernát kiválóan formálja meg a kötelességből tevékenykedő, sokszor pimasz, az őt irányító Leonardónál racionálisabb szolgálót. Giacinta cselédje, Brigida (Pálos Hanna) viszont kimondottan ragaszkodó, szinte baráti viszonyban van Giacintával, olykor tanácsokkal is ellátja őt. Úgy tűnik, Brigida többet tud a vágyak tovasuhanó természetéről, a véletlenekről és a kiszámíthatatlanságról, semhogy túlzottan erősen kapaszkodna egy-egy ábrándba. Ez látszik Paolóhoz fűződő viszonyában is.

A vágyakozás itt elvárás, amely épp a váratlant, az eseményszerűt, a mindennapok egyhangúságától való különbséget szorítja ki, fájdalmat, keserűséget vagy bosszankodást hagyva maga után. Ezt láthatjuk Constanza (Pálmai Anna), a fiatal özvegy esetében is, aki vágyik a szerelemre, de legfőképp Leonardóra, de csak az ő nagybátyja, a gőgös Pancrazio – akit Elek Ferenc kiválóan, komikus és esetlen figuraként formál meg – ostromolja őt. Pálmai Anna Constanzája hitelesen testesíti meg a hiábavaló vágyakozás lángolását, majd a kihunyását kísérő feldúltságot.

Pedig a darabban lépten-nyomon az köszön vissza, hogy a nyaralás a vágyak és a felhőtlen boldogság színtere, és mint ilyennek, a beteljesülésről kell szólnia. Ezt tükrözik Takács Györgyi színes, mintás, lezser jelmezei, amelyek a nyárhoz tapadó életörömöt jelzik. Különösen jó választás Borbély Alexandra tűzpiros ruhája, amely Giacinta szenvedélyes vágyakozását fejezi ki, s az ő karakterének egyfajta kontrasztjaként tekinthető a kék mariage, amelyet Vittoria visel. Vagyis a jelmezek is a látszatot és a vágyakat hangsúlyozzák.

A darab végén mégiscsak beteljesül néhány ábránd, de ezek is csupán látszat-beteljesülések. A nyaralás leképezte az élet dinamikáit: nincs boldogság lemondás híján, sőt, sokszor még a lemondás árán sincs.

Sem a nyaralás, sem pedig a valóságot zárójelbe tevő ábrándozás nem menthet ki senkit a hétköznapokból, nem a felhőtlen boldogság és a tengernyi lehetőség színtere Monterosso sem, sőt, a féktelen vágyak magasából olyan nagyot lehet zuhanni, hogy hirtelen hiányolni kezdik a nyaralók a livornói mindennapok korábban sivárnak vélt egyhangúságát, vagyis a valódi élet színterét.

Pedig Monterossóban sem szembesültek mással, mint a saját életükkel, csak épp a túlzó elvárások miatt lettek keserűek a nyaralás napjai. Az jött szembe, ami elől menekültek: a mindennapi életük, csupaszon, a hiú ábrándokat levetkőzve. Ezt a szembesülést teszi könnyebbé a humor, valamint Matisz Flóra Lili zenei betétei, amelyek kettős módon viszonyulnak a darab tematikájához: egyrészt egy tengerparti bár estéit megidéző hangulatban reflektálnak a szereplőkben tomboló vágyakra és az eléjük gördülő akadályokra, másrészt valamelyest ki is szakítanak a feszültség és a keserűség közegéből. Khell Zsolt díszletei remekül leképezik mind a belső, mind pedig a külső tereket, de nem idealizálják egyiket sem, a mindennapokat tükrözik, miközben a háttérben lévő képek, a Monterosso-plakátok, a napernyő és a strandkorlát mégiscsak megőriznek valamit a nyaralás idilljéből.

Ascher Tamás rendezése – Goldoni komédiájához híven – telis-tele van humorral, de nem merül ki a szórakoztatásban, hanem a személyiségük árnyalatait is felvillantva viszi színre a karaktereket. Kifinomult arányérzékkel jeleníti meg a komikum hátterében a melankóliát, vagy éppen a melankólia hátterében a komikumot.

Carlo Goldoni: Egy nyár (fordította: Török Tamara)
Katona József Színház
Bemutató: 2025. április 12.

Szereplők
Filippo, livornói polgár: Bezerédi Zoltán
Giacinta, a lánya: Borbély Alexandra
Leonardo: Bányai Kelemen Barna
Vittoria, Leonardo húga: Jordán Adél
Guglielmo: Mészáros Béla
Sabina, Giacinta nagynénje: Fullajtár Andrea
Brigida, Giacinta cselédje: Pálos Hanna
Ferdinando: Keresztes Tamás
Fulgenzio, Filippo és Leonardo barátja: Dankó István
Costanza, fiatal özvegy: Pálmai Anna
Rosina, az unokahúga: Erdős Lili m.v.
Pancrazio, Leonardo nagybátyja: Elek Ferenc
Tognino:  Jakab Balázs
Paolo, Leonardo mindenese: Gloviczki Bernát
Tita, Costanza szolgája: Szacsvay László
Beltrame, Pancrazio szolgája: Ujlaki Dénes
Aldo, Filippo szolgája: Bán János
Szakács: Pásztor Dániel
Dizőz:  Matisz Flóra Lili/Roszik Hella m.v.
Zenész: Gombkötő Zoltán/Banga Dániel Gábor m.v.
Alkotók
Díszlet: Khell Zsolt
Jelmez: Szakács Györgyi
Dramaturg: Török Tamara, Balázs-Piri Noémi
Világítástervező: Bányai Tamás
Zene, dalok: Matisz Flóra Lili
Konzultáns: Nádasdy Ádám
Hangeffektusok: Vajdai Vilmos
Súgó: Boncza Anita
Ügyelő: Valovics István
Asszisztens: Tiwald György
Rendező: Ascher Tamás
Fotók: Horváth Judit (a Katona József Színház Facebook-oldaláról)