F. Tóth Gergely Ádám hozzáértően nyúlt Rejtő Aki mer, az nyer című bohózata színpadra adaptálásához, megőrizve az író könnyed stílusát, humorát, és meghagyva egy 20. század eleji tündérmese sajátos világát is, amelyben a derék gazdag ember és az okos szegénylány egymásra találnak, és ahol a kor társadalmi elvárásait felülírja a szerelem. A történet egy bútoráruházba visz, amelynek berendezése erősen hasonlít a lapraszerelt világkedvenc, vagyis az IKEA termékeire. Óvári Panka díszlete és Farkas Eszter jelmezei többnyire a kék és a sárga színeket hangsúlyozzák, azokat variálják, és ezzel már meg is van a könnyed párhuzam a mai korral. A szereposztás követi a klasszikus operett szabályait, hozva a négy fő karaktert: a primadonnát és bonvivánt, szubrettet és táncoskomikust. 

A produkció a magyar filmgyártás felfutásának korába repít vissza, a hollywoodi mintákat követő rendező, Gaál Béla által megteremtett ún. magyar glamúrkomédia világába. Az 1934-es A meseautó című filmjében a vezérigazgató és a titkárnő szerelmét középpontba állító történetével megadta a harmincas évek magyar vígjátékainak alapmodelljét. Persze a boldogság lehetőségeit kutató komédiák mellett születtek társadalmi problémákat, így az értelmiségiek munkanélküliségét és a protekcionizmust taglaló filmek is, mint például az Elnökkisasszony, a Havi 200 fix, a Szerelem nem szégyen, A hölgy kissé bogaras című alkotások. A hangosfilm rövid idő alatt kitermelte a sztárokat is: az ártatlan szűz típust (Ágay Irén, Szörényi Éva), a tiszta erotika naivát (Perczel Zita, Szeleczky Zita), az okos, modern nőt (Muráti Lili, Tolnay Klári) és a femme fatale-t (Karády Katalin). A férfiak között Jávor Pál vált az úriember prototípusává, az életrevaló figurát Páger Antal adta, a szeretetreméltó szélhámos típust Ráday Imre és Mály Gerő, az ügyefogyott, mégis boldoguló kispolgárt pedig Kabos Gyula.

E történetben a primadonna Helén (Szász Gabriella) egy kispesti lány, aki elszántan küzd a profitért hajtó gazdagok személytelen üzleti világával, ahol smafu a munkaerő, az ember. A bonviván, az áruházvezető Bálint (Nagy Noel), aki hiába ellenáll hosszan, végül nem tud parancsolni az érzéseinek, mert a tulajdonos, János (Gerő Ádám) lánya nem dobogtatja meg szívét, hiszen a munkáslány a zsánere. A táncoskomikus Adorján (Kárpáti Barnabás) összemelegszik a felszínes, de szeretnivaló társasági lánnyal, Tildával, és elszánt küzdelmet folytat a főnök szigorú titkárnőjével, Liával. Tilda-Lia kettős szubrettkarakterét Szaplonczay Mária alakítja. Bognár Bence játékmesterként és Kertész Boglárka több kisebb szerepben fegyelmezett játékukkal pörgetik előre a történetet, Makláry Zoltántól Rajnay Gáborig, Vay Ilustól Turay Idáig felvonultatva a kor jellegzetes karaktereit. A szereplők nagyon figyelve egymásra, csapatként dolgoznak a színpadon, ez az előadás abszolút kollektív művészeti alkotásnak nevezhető.    

A rendező Wettstein Márk és a színészek alaposan ismerik, egyben érzik a korszellemet, az akkori életérzést, a két világháború közötti wibe-ot. Hajszálpontosan és nagyon könnyed stílusban hozzák a filmvászonról ismert zsánereket, ráadásul imponáló énektudással teszik mindezt. Dalaik mikroport nélkül is hibátlanul szóltak a Három Holló pinceszínpadán, miközben Mikita Dorka Júlia muzsikákhoz rendelt koreográfiáit ropták. Elementáris erővel szólnak a kiválasztott betétszámok, hisz olyan zeneszerzők dolgoztak az akkori filmek nótáin, mint Zerkovitz Béla, Jacoby Viktor, Szirmay Albert, Ábrahám Pál, Márkus Alfréd és De Fries Károly. Az előadás másfél órájában felcsendül tucatnyi szám, köztük a Tíz után, a Kettecskén, a Havi 200 pengő fix, a Nyáron a párom egy vadevezős, a Hófehér gyöngyvirág, ráadásul a zömük nem eredeti dalszöveggel; így hallgatja őket a néző, aztán önkéntelenül tapsra lendül a keze az örömtől, amikor rájuk ismer. A zenei vezetőt dicséri, hogy a részben felvételről szóló aláfestő és az élő zene remekül passzolnak egymáshoz, összességében kellemes live hatás van. 

Mondhatnánk a fiatal szereplők játékára, munkájára, hogy nagy ügy, hiszen színészetet tanultak, színi pályára készülnek, úgymond ez a feladatuk. Mégis, hiába tűnne kézenfekvőnek, nem slam poetryvel, rap-el, house vagy hiphop zenével fejezték ki magukat, hanem operettel és Rejtővel. Tiszteletadás ez az elődöknek, és őszinte érdeklődést fejez ki az alkotók részéről is, pláne akkor, ha a színészek életkorából fakadóan tudásuktól, zenei preferenciáiktól és önkifejezésmódjuktól ennyire eltérő műfajjal birkóznak meg. Imponáló, és a jövőre nézve sokat ígérő pályára lépés ez a darab fiatal művészeitől.

A produkció – amelyet egy éve mutattak be – újra és újra felbukkan alternatív játszóhelyeken, így érdemes vadászni rá, mert ez az ad hoc csapat, nagyon jó az önfeledt játékosság, az örömérzés átadásában. Bár a cím az, hogy ezegymunkahely, esetükben ez nem munkának tűnik, hanem szenvedélynek a választott pályájuk iránt, elutasítva a nagyüzemi monotóniát. Szóval: let’s chill!    

Rejtő Jenő Aki mer, az nyer című bohózata, F. Tóth Gergely átirata alapján: ezegymunkahej 
2025. július 2-i előadás a Három Hollóban
Szereplők:
Helén: Szász Gabriella  
Bálint: Nagy Noel
Dóri: Kárpáti Barnabás
Lia, Tilda: Szaplonczay Mária
János: Gerő Ádám
Laura, Sári: Kertész Boglárka
Mr. Clarkson, Bemondó: Bognár Bence 
Alkotók:
Dramaturg: F. Tóth Gergely
Zenei vezető: Túri-Nagy János
Zongora: Szép András
Elektronikus zeneszerző: Kővári Dániel
Felvételről: Dolmány Attila
Koreográfus: Mikita Dorka Júlia
Rendezőasszisztens: Molnár Kata, Balla Anett
Technika: Braun Barna
Rendező: Wettstein Márk
A stábkép a produkció Facebook-oldaláról való, a többi kép a szerző saját felvétele a rendező engedélyével a felhasználásra. A fejléckép Dobos Klára és Farkas Eszter fotója.