Az album érzékeny, belső utazás, amelyben a zene és a költészet összefonódik. A dalok nemcsak hangok sorozataként léteznek, hanem különálló világokat nyitnak meg, ahol a hallgató találkozik a szerelem, a nosztalgia, az elmúlás és a megnyugvás motívumaival. A Papírsárkányok hangszerelése és a versek lírai rétege olyan teret hoz létre, ahol minden darab egy érzelmi állapot megélése.

A Vízszemű Gyík világába már az első pillanattól belépünk, amikor megszólal az Epreskert 1921. A természet hangjai — madárcsicsergés, távoli zajok — összekapcsolódnak a vonós hangszerek játékával, megteremtve a lemez hangulatát. Ez a nyitódarab, bár instrumentális, dramaturgiailag kaput nyit egy melankolikus és játékos világ felé, ahol a csend és a művészet találkozása időtlenséget sugall. Nem a szomorúság dominál, hanem egy lebegés, amely kíváncsiságot ébreszt. Az Epreskert a budapesti Képzőművészeti Egyetem rejtett szoborparkjára utal – egy kevéssé ismert oázisra, ahol a csend és a művészet találkozása elmélyülést kínál.

A kapu mögött a Jönnek Hozzám Hajnalonta nyit újabb dimenziót. Itt már nemcsak vonósok szólalnak meg: a ritmushangszerek, gitár és dob fokozatosan gazdagítják a zenei szövetet. Kányádi Sándor versének ismétlődő soraiban mantraszerű motívum bontakozik ki, mintha rituális vallomás vagy segélykiáltás hangzana el. A fokozatosan építkező hangszerelés és a feszültséggel teli szöveg együtt zaklatott, mégis bensőséges élményt ad. A „csontomig ki mért takarnak” sor súlyosabb, személyesebb tónust jelez, ami azt sugallja, hogy az album nemcsak lebegésről, hanem konfliktusokról is mesél.

A harmadik állomás, a Szobrokat vittem a hajón, ismét egy instrumentális, de rétegzett világba vezet. Nemes Nagy Ágnes versének megzenésítése egy monumentális metaforát tár elénk: a szobor a művészet öröklétre való törekvésének jelképe. A zongorajáték és a vonósbetét együtt teremtenek meditatív, hálás hangulatot. A „Szobrokat vittem a hajón, és így süllyedtem el” sor nemcsak képi csúcspontja a dalnak, hanem a művészi törekvés és az alkotás küzdelmének megfogalmazása is. Ez a tétel a lemez költői középpontja.

Innen kinyílva érkezünk a címadó Vízszemű Gyík felé, amely Nicolás Guillén kubai költő verse alapján született. A dal Kubáról, gyökerekről, szabadságról és emlékezésről szól. Henri Gonzo kubai származása és a vers képei egy meditatív egésszé olvadnak össze. A refrének fokozatos építkezése és a képek lassú kibontása révén a dal a zene és költészet határát súrolja. A „élő, meleg könnyeket nyel” sor a lemez egyik érzelmi csúcspontja.

A zenei ív egyik tetőpontja a Fecskefű Vére, amely Szabó Lőrinc A szem örömei című verséből merít. A szám a természetbe való belefeledkezés és a tudatról való elengedés vágyát hordozza. A fokozatosan épülő hangszerelés és a mantraszerű refrének ünneplik a költészetet, miközben Henri Gonzo gitárszólója külön energiát ad a dalnak. A „szerettem” és „s legjobban azokat a perceket, amikor nem tudtam, hogy mit teszek” sorok keretbe zárják a szám üzenetét. Ez a tétel az album energikus csúcsa, amely a költészetről, zenéről és vágyakozásról szól.

A Tenger Arca már korábban is szerepelt a Papírsárkányok repertoárjában, de az új felvétel inkább a koncerteken megszokott intimitást idézi. Henri Gonzo fütyülése helyettesíti a korábbi dúdolást, és egy suttogó hangszerelésbe vezet, amely közelebb hajol a hallgatóhoz. Csoóri Sándor Játék a tengeren című verse szövi át a dalt – a képekben a szeretett társ és a tenger motívuma fonódik össze. A „s mert éltél, örömömben én a tenger arcát megcsókoltam” sor a Papírsárkányok egyik legmeghittebb pillanata.

A Vitorla a hallgatót a gondolatok tengerére viszi. Henri Gonzo a Recordernek adott interjúban mesélte, hogy ezt az instrumentális darabot első saját pianínóján írta. Bár rövid, a zenei ív mégis tágas és változatos. A minimalista pianínójáték légies atmoszférát hoz létre: mintha a hallgató egy csendes tenger fölött vitorlázna. A középi váltás új lendületet ad, továbbviszi az album bensőséges narratíváját.

A Faképnél Hagyott Lovak a Papírsárkányok egyik legsokszínűbb darabja. Henri Gonzo saját szövegére épül, gazdag hangszerelése és gyermeki szólamai belső utazássá formálják a hallgatói élményt. A cím intertextuális utalás Mészöly Miklós Szárnyas lovak című novellájára. Az egyszerű akkordmenet és a gyermeki dallamok összefonódása álomszerű hatást kelt, ahol a valóság és a képzelet határa elmosódik. A „Jó annak, aki egy ilyen éjszakán otthon van” sor a dal érzelmi magja.

A Nyugosztaló Juhász Gyula azonos című verse nyomán készült, itt a vonósok kapják a főszerepet. A szólamok a szerelem elengedésének fájdalmát és békéjét hozzák elő. Henri Gonzo hangja a vokálok közegében különösen bensőségesen hat. A ritmus és a képek együtt meditációvá emelik a búcsút. A „S álmot lelek homoki borban” sor a dal lezárása, a béke metaforája.

A záró Fin egy álomszerű elcsendesedés. Henri Gonzo húsz éve őrzött emlékét – egy nepáli altatót – idéz meg billentyűs és xilofonhangokkal, lezárva a Papírsárkányok utazását. Bár instrumentális, narratívát hordoz: minden hang egy belső kép. A nepáli altató dallama halk búcsúként szól, nemcsak az albumtól, hanem egy hosszú történettől.

A Vízszemű Gyík nemcsak zenei album, hanem egy érzelmi és költői kompozíció, amelyben minden dal saját történetet hordoz, mégis része egy nagyobb egésznek. A bevezető hangulatok a végére fináléba olvadnak, ahol a hallgató nemcsak végighallgat egy albumot, hanem egy belső úton jár. A zenék és versek összefonódása tartós élményt ad – mintha egy halk, személyes párbeszéd részévé válnánk.

A Vízszemű Gyík világába való belépés élményét a legteljesebben a lemezbemutató koncerten élheted át: október 9-én az A38 Hajón.

Fotók forrása: Henri Gonzo és a Papírsárkányok Facebook-oldala