Darida Veronika értekezése (Senza pausa. Nádas Péter színháza) nyitja meg az eheti összeállítást: a szöveg első felében Nádas 1983-ban megjelent, Nézőtér című műhelynaplójáról ír, kiemelve az ütemek és ritmusok fontosságát az életmű drámai alkotásait illetően. A továbbiakban Darida az idén megjelent Szünet nélkül című válogatással foglalkozik, amelyben öt Nádas-dráma (Protokoll, Takarítás, Találkozás, Temetés és Szirénének) olvasható; mindegyiknek egy-egy rövid bekezdést szentel. Végül kiemeli, hogy

a Nádas-féle színháznak, amely mindenekelőtt testi kitettségünk és pőreségünk tere, egy megújult közegre van szüksége, amelyben kibontakozhat.

A lapszámban Lengyel Balikó Péter, Székely Szabolcs és Fekete Vince közöl verseket, amelyekben a fő hangsúly a megszorításokra és szabadon engedésre kerül. Lengyel Balikó Egy másik nyelven című szövege a kifejezéseink apparátusát érintő szűkösséget és elégtelenséget tematizálja, Székely versének (Térkép) lírai énje pedig a másik elengedésének kételyeivel küzd.

Fekete Vince mindhárom versében (Kiküldetés, Üveghalak, Ragyogó mennybolt) szervezőelvnek bizonyul a román kommunista diktatúra fojtó tapasztalata:

a csapból rozsdás vékony sugárban folyik a hideg víz, a konstancai partszakaszon üveggé dermed a tenger, az agyonzsúfolt buszban levegőért kiált az utas

egy olyan időszakban, amikor a napfény és a kék égbolt éles ellentétben áll a nyomorgatott egyén és társadalom belső világával.

Szív Ernő tárcájának (Lepov tanácsos pecsétje) főszereplőjénél, dr. Weiszmüllernél halálos betegséget állapítanak meg, ezért úgy dönt, új férjet kerít feleségének, Izabellának: olyasvalakit, akivel továbbra is együtt ehet tormás csülköt ‒ olyasvalakit, aki méltó rá, hogy feltörje a pecsétet.

Török Ábel a felhőnyájak pásztora című prózája a görög mitológiai apparátusból merít hősöket. Calais terve meghiúsul, gyilkossági merényletének következményeit pedig kénytelen láncként magán hordania, megadva magát sorsának és alárendeltségének.

Patak Márta szövegében (Miklós-napra) egy fiatal diáklány plátói szerelmének átalakulásáról olvashatunk; Szinovszki Léna Jedi című prózájában

a halálnak és a döbbenetnek nincs szaga, az elmúlásnak és a rothadásnak viszont annál inkább,

ezek az ingerek beivódnak az elbeszélő emlékezetébe, így reflektál édesanyjának haldoklására.

Károlyi Csaba kritikát közöl Babarczy Eszter Apám meghal című, idén megjelent kötetéről. A naplókönyvre sikeres vállalkozásként tekint mint a gyász feldolgozásának eszközére, emellett felhívja a figyelmet a megdolgozott jelenetekre és poentírozott rövidtörténetekre.

Horváth Florencia Ex librise Bánki Éva Apjalánya, Magyary Ágnes Testodüsszeia, Szaniszló Judit A másik ember és P. Szathmáry István Bánatos férfiak kézikönyve című köteteit elemzi. Úgy véli, Bánki regényének érdeme abban áll, ahogyan

kimunkált, mégis természetes érzékenységet sugárzó nyelve individuális és közösségi tapasztalatokat egyaránt feltár.

Magyary kötete kapcsán a betegség személyiségbe épülését tartja kulcstematikának, míg Szaniszló művéről az elengedés és túllépés naplójaként értekezik. A cikket záró P. Szathmáry-olvasatában skiccszerűnek ítéli a regény világát, karaktereit pedig elnagyolt és kidolgozatlan figuráknak.

Huszár Ágnes írása (Az ország elfoglalása) Csillag István „Hozott anyagból” és más írások című kötetét veszi górcső alá, gazdasági és politikai kérdéseket színvonalasan és világosan tárgyaló szövegegészként hivatkozva rá. Balázs Imre József olvasata (A Kassák-búvópatak) Standeisky Éva A mindenséganya köldökzsinórján. Írások Kassák Lajosról című kötetére reflektál, kiemelve a kései Kassák-művekről szóló értekezések fontosságát, és a pszichoanalízis szempontjainak a korszakhorizonttal szépen egybesimuló hasznosítását. Horváth Máté Út a nihil felé című recenziójának tárgya Szerényi Szabolcs Ürességterápia című verseskötete, amelyet ciklusokra bontva elemez.

Margócsy István „…kínlódva az ember…” című írása a Szabó Csaba által szerkesztett Friedrich Hölderlin: Válogatott levelek című kötetet elemzi, amely szerinte pazarul írja körül a felvilágosodás korabeli német költő köré épülő jelenségeket. Visy Beatrix Kiss Tibor Noé Olvadás című regényéről értekezik Űzött vad című kritikájában, izgalmas és komplex műnek tartva, narrációját mégis bírálva, ugyanis

egy kevésbé bonyolult és kicsiszoltabb elbeszélés révén szerinte az olvasó még inkább át tudná érezni a szereplők sorsát és érzéseit.

A szépirodalomról szóló közlések sorát D. Magyari Imre Bármikor bármi című kritikája zárja Szántó T. Gábor Kafka sírja című regényéről, amelyet a magánéleti zűrzavarok érzékeny ábrázolásaként és a zsidó kultúra irodalmi reprezentációjaként is olvashatónak tart.

Az eheti teljes lapszám, amelyet ez alkalommal Nun Mónika illusztrációi díszítenek, már kapható az Írók Boltjában és az újságárusoknál.