Parti Nagy vasárnap ünnepelte 72. születésnapját, a kedd esti kötetbemutatóra pedig Szegő az ünneplés utórezgéseként reflektált. Arról kérdezte a szerzőt, hogy összefüggésben áll-e a jelen kötetében is kibontakozó őszológia a születésnapjával, mire Parti Nagy nemleges választ adva arról beszélt, hogy

az ősz topológiája világirodalmi viszonylatban a legmegterheltebb évszaktoposz, és inkább ebbe a tendenciába ágyazódva merített ihletet a kötet darabjaihoz.

Utólag Szegő is belátta a világirodalmi vonatkozások felől történő megközelítés relevanciáját, Hölderlinre, Goethére és Rilkére utalt, a szerzők sorát pedig Parti Nagy Arany Jánossal egészítette ki.

A hajnal mint napszak a kötet egy ugyancsak ismétlődő toposza Szegő megállapításában; arról kérdezte a szerzőt, miért ezt az elemet használta fel a leggyakrabban a napszakok apparátusából. Parti Nagy megfogalmazta, hogy a Mi történt avagy semmel egyik célja az volt, hogy eljátsszon, az álom és ébrenlét határterületével. „A hajnallal el lehet indítani egy novellát” ‒ állapította meg ezen túlmenően, mire Szegő a kötet kiszolgáltatottságot és éberséget hordozó karaktereire reflektált.

Mi ezeknek a novelláknak a forrásvidéke? ‒ Parti Nagy arról számolt be, hogy kiindulópontja a lírából származott: kíváncsi volt rá, hogy mindaz, amit addig versben mondott el, működőképes-e egy „faltól falig” jellegű megkomponáltságban is. Szegő a narráció szempontjából Mészöly Miklós és Mándy Iván jellegzetes fogásait vélte felfedezni a kötetbeli vágásokban, snittelésekben és szűkített mondatokban. A szerző elárulta, hogy

a mészölyi feszesség és a Mándy-féle profi félhomályosság iránt való csodálata valóban szervezőelvének minősült az írás folyamatában.

A címadás és szövegírás időrendiségét illetően Parti Nagy azt válaszolta Szegőnek, hogy előbb minden esetben a novellákat írta meg, csak azt követően adott nekik címeket. Bodort idézve halálra unta volna magát, ha úgy írta volna meg az egyes szövegeket, hogy közben tudja, mi lesz a végük.

Szegő mindezek után arról kérdezte Parti Nagyot, mit gondol Balassa Péter megállapításáról, miszerint a szocialista realizmus stílusirányzatába sorolható ‒ Parti Nagy nevetve annyit mondott: „Találó.” Az emberi test kafkai alternációit és a nonhumánnal szembeni viszonyulásmódot illetően Szegő arra volt még kíváncsi, „hol az angyal gyökere” Parti Nagy novelláskötetében. A szerző újbóli komikus megnyilvánulásában a Wenders-filmre utalva azt válaszolta: „Berlin felett.”

A Jászol-esztrád, az Egy apukális viszony és a Tréning, trénadrág című novellák felolvasását követően Szegő kiemelte, hogy olvasás közben, de a szövegek hallgatása során is Örkény egypercesei és Weöres egysorosai jutottak az eszébe, és kiemelte azt a gogoli kísértetiességet is, amely a novellákat átjárja. Parti Nagy megfogalmazta:

kitüntetett célja volt a kötettel, hogy mondatai és szóképei között olyan találkozások szülessenek, mint amilyet a varrógép és esernyő is átélt a boncasztalon.

A beszélgetést a szerző Az irónia további határai című szövegének felolvasásával zárta, majd a résztvevők köteteit dedikálta.

A fotók forrása: A Magvető Facebook-oldala / Hornyák Adrienn