Szóba került többek között, hogy miben más gyerekeknek fordítani, mint felnőtteknek, és hogy megváltoztatja-e a munkájukat a mesterséges intelligencia megjelenése. A Könyvfesztiválon tartott esemény egyik apropója a LYGHT literature projekt lezárása volt, amelynek keretében olyan fordítások jelenhettek meg, amelyekben lányok állnak a középpontban, de szóba kerültek más,  a fordítók számára kedves kötetek is.

A kérdésre, hogy más-e gyerekkönyveket fordítani, többféle választ is kapott a közönség. Patat Bence azt hangsúlyozta, hogy ugyanúgy komolyan kell venni a gyerekeket, mint a felnőtteket, azzal együtt, hogy szem előtt kell tartani a korosztályos sajátosságokat is. Az általa fordított Buffy Berg-sorozat éppen ezt teszi, olyan magával ragadó, humoros stílusban beszél egészen komoly témákról (mint pl. a szegénység, az apa hiánya), ami befogadhatóvá, élvezetessé teszi az olvasást a kiskamasz olvasóknak.

Silvia Canavero, a Dalia és Dália fordítója szerint nehezebb gyerekkönyvet fordítani, hiszen olykor ki kell találni olyan szavakat, amelyek addig nem léteztek, illetve előfordul, hogy rímelni kell, vagy beszélő neveket átültetni a célnyelvre. Holländer Judit is kiemelte a rímek szerepét, valamint hogy az adott korosztály ismereteit, tudását is mindig figyelembe kell venni. Az általa említett kötetben (Puffancs morog, gyomra korog) az szerepel az eredeti nyelven, hogy „közveszélyes burritóként” gurul a macska, amit egy hároméves magyar gyerek nem biztos, hogy megért, ezért a fordításban túrós rétes lett a burritóból.

A rímeknél maradva László Noémi felidézte az első Süti-könyv fordítását (egy kisegérről szóló sorozat), ahol az eredeti, román nyelvű szöveg végig verses formában íródott, viszont ez magyarul egyáltalán nem működött. A kiadóval egyetértésben aztán ezt el is engedték, és prózában olvashatják a magyar családok a kedves történetet. Bába Laura még egy fontos szempontot behozott, a kép és a szöveg viszonyának kérdését. Az általa fordított Tatu és Patu című, képregényes stílusú kötetekben nemcsak azt kell kitalálni, hogy az adott poén hogy hangzik jól magyarul, de a szövegnek az illusztrációkhoz is szorosan kapcsolódnia kell.

Többen hangsúlyozták, hogy a mesterséges intelligencia térnyerése lényegesen nem befolyásolja a munkájukat, hiszen éppen az a személyesség és egyediség hiányzik a most elérhető eszközökből, amelyek a lényegét jelentik a műfordítói munkának. Természetesen információszerzésre jók ezek a lehetőségek, bár van, aki ezen a téren is a személyességet preferálja. Silvia Canavero elmondta, hogy amikor egy sportban kellett elmélyednie, az adott sportág szakértőjét kereste meg telefonon, hogy megkérdezze tőle, hogyan mondanak bizonyos dolgokat olaszul, és nem a neten keresett segítséget. László Noémi ennek kapcsán felelevenítette régi emlékeit, amikor fordítóprogrammal ültettek át angolról németre szövegeket, amelyek végeredményén aztán jót derültek.

A személyes kötődés, kapcsolat egyébként mindannyiuk szerint fontos, van, aki rendszeresen ajánl is fordításra könyveket a kiadóknak, és van, aki csak úgy vállal el más munkái mellett műfordítást, ha igazán szereti az adott szöveget.